Az első megkerülhetetlen tény, hogy az u.n. „vörösárú” (virsli, szafaládé, parizer) összetételére vonatkozó magyar szabvány előírja, hogy ezeket 60%-ban állati fehérjéből, sőt: „izomszövetből” kell készíteni.
Azt már nem írja elő, hogy az izomszövet tulajdonosa melyik állat, illetve, hogy milyen ipari „speed” termék, mit kapott enni, honnan származik, amíg még kettő, vagy négy lábon járt, stb.
Tekintettel arra az egyszerű tényre, hogy ma a hasított félsertés kilónkénti nagyker ára 500 Ft körül mozog, könnyű kiszámolni, hogy a valódi húst tartalmazó „vörösárú” kilónkénti ára még önköltségi alapon sem lehet alacsonyabb 1000 ft-nál!
A szabvány azonban nem tiltja az olcsó lengyel, szlovák, vagy éppen holland sertés felhasználását, sőt. A liberalizált európai „speed” hústermelés ilyenkor szabadul meg a felesleges készleteitől.
A szabvány szintén nem tiltja a hiányzó fehérjék szója alapú pótlását, még ha ezt a tényt kötelezően fel is kell tüntetni az összetevőknél. Azonban arra nézve, hogy ez a szója honnan származik, netán GMO technológiával termelték, már a virsli címke hangyabetűi nem adnak választ. Ne feledjük: ma már a világ összes szójatermékének 75 %-át géntechnológiával állítják elő!
Ahogy arra sem, mit értenek ízfokozók, aromák, színezékek és más állományjavítók alatt. Ezek az élelmiszer-vegyipari termékek akár az egész Földet körbejárhatják, mielőtt a jóhiszemű – de piacról élő - hazai húsipar felhasználja. Így aztán a kötelező E szám jelölésen túl az összetevő származását jótékony homály fedi a nagyítóval felszerelt tudatos vásárló előtt.
Segíthet a minőség megítélésében a szavatossági idő elemzése. Nem kell magyaráznom, hogy ez minél hosszabb, annál nagyobb a tartósítószer tartalom, illetve annál rafináltabb a technológia. Az eredeti virsli egy héten belül fogyasztásra került, eltarthatóságát kizárólag a főtt áru só és fűszertartalma, valamint enyhe füstölése biztosította.
A jó minőségű virsli ára téli szalámiét döngeti, a vásárlói tesztek szerint aktuálisan akár elérheti a 3000 forint feletti szintet is.
Mit takar a virsli elnevezése?
A "bécsi" jelzőjű hosszú juhbeles termék, ezt hívják németül Wienernek, azaz bécsinek. A "bőrös" juhbélbe töltött húskészítményt jelöl. Az "emészthető beles virsli" - a gyártók szerint – fehérje alapú műanyag bélbe töltött, amely roppanósság szempontjából megtévesztésig hasonlít a juhbélre.
A frankfurti csak sertéshúsból készülhet, és juhbélbe töltött áru.
Természetesen annyi birka nem legel hazánkban összesen, ahány kilométernyi „juhbeles” virslit lenyomnak ilyenkor a vásárló torkán a multik.
Az igazi virslit néhány évszázada fiatal hízott bika húsából készítették és állítólag az osztrák császár egyik kedvenc eledele volt, persze jóféle bécsi sörrel kísérve. Az eredeti recepthez előfőzött marha- és disznóhúst húsmalomban pépesítettek, sóval, fűszerekkel és vízzel habosra keverték, majd a húspépet juhbélbe töltötték és enyhén megfüstölték – lehetőleg diófüstön.
Ma sertésből, csirkéből és pulykából készítik, legtöbbször rossz minőségű húsból, nyesedékből, bőrből, szalonnából, de még számos más adalékanyagot is rejthet, például szőlőcukrot, szentjánoskenyeret, guárgumit, maltodextrint, inulint, difoszfátot, folsavat, mustármaglisztet, L-karnitint, ízfokozókat, különféle stabilizátorokat, burgonyakeményítőt, rizslisztet, xantángumit és jeget (!), nem beszélve a tetemes mennyiségű szójáról, sóról és vízről - derül ki a tesztből. A füstölés ma már többnyire elmarad - füstízű aroma helyettesíti ezt a műveletet. (Lásd élelmiszerbiztonsági jelentéseinket a felsorolt kulcsszavakra keresve.)
Egy átlagos hónaphoz képest 70-100 százalékkal több virsli fogy decemberben. Leggyakrabban a hipermarketekben és diszkontokban szerzik be, de a henteseknél is kétszer annyit vásárolnak. A legolcsóbb virsli kilójáért kétszáz forintot sem kell fizetnünk, de az erősen elgondolkodtató, hogy a kutyakaja drágább nála…
Forrás: ketesaruk.hu