Hosszabb alapozás után ismét belecsapunk, és egy kisebb magyar különítménnyel rajthoz állunk vasárnap a mexikói Los Cabos-ban. A táv nem kisebb, mint maga az ironman táv, melynek a fele sem tréfa. Itt az idő újra bizonyítani, hogy vasemberek lennénk, vagy micsoda."
Az elmúlt időszakban - bár itt a honlapon igencsak hallgattam - korántsem tétlenkedtem, tiz-tizenegy hetet készültem a versenyre. Mint mindig, edzőm Sergio, most is szisztematikusan készített fel és adagolta az edésmennyiséget. Nem panaszkodhatom, adtunk a lábnak, karnak, tüdőnek egyaránt!
Egyik változás az edzéseimben, hogy mostmár majdnem egy éve egy helyi úszóedzővel, Frank Sole-al dolgozom az úszótechnikámon és úszó erőállóképességemen. Többen kérdeztétek, hogy jó volna tudni mi változott, hogyan javítottam több mint 6 percet a hawaii úszásomon. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy úszás-specifikus erősítésekkel és rengeteg technikajavító úszással. Előbbiben rengeteg nyújtó, lazító gimnasztika szerepel, elsősorban gumikötéllel.
Ugyanezen eszköz használható váll-hát erősítésre is. Valamint a medicinlabda dobálása, és egészen extrém erősítő feladatok. Heti egyszer. És nem crossfitről, hanem speciális erősítő gyakorlatokról van szó. Valamint technika, technika, technika. Videóanalízis. Face to face technikajavítás és gyakorlás. Heti három-négy alkalommal technikázom, legalább bemelegítéskor és levezetéskor. Az úszókilométer az eddigi évekhez képest elenyésző. Azért nem elhanyagolható. Mindenesetre örülök ennek az előrelépésnek és bízom benne, hogy bőven tudom majd kamatoztatni a jövőben.
De térjünk csak vissza a közeledő versenyre. Hétfőn délután autóval mentünk San Diego-ba, ahonnan másnap repültünk ide Los Cabos-ba. Vatai Miki, aki a harminc-harmincnégy évesek kategóriáját erősíti majd, már a reptéren várt ránk. Együtt érkeztünk a szállásra, ahol egy családias kis apartman fogadott minket. Miután felmértük a terepet megrohamoztuk a helyi szupermarketet. Ezzel egy kicsit elment az idő, így már csak vacsorakészítésre futotta, és egy rövid sétára a parton. Este még mindketten összeraktuk a gépet, hogy holnap korán kimenjünk egy laza átmozgatásra.
...
Bringa után kinéztünk a futópályára is, ekkor már kellemesen perzselte a nap a hátunkat. Ha azt mondom, hogy a kerékpáros pályán fejben nagyon ott kell lenni, akkor a futáson még jobban. Egy deka árnyék sincsen, szeles, és sunyi emelkedők vannak benne. Mikivel egyből meg is találtuk a legnagyobb motiváló tényezőt futás közben. Ahogy kiértünk a központból (kb. 3km), egyből a sztyeppén találtuk magunkat. Átfutottunk egy ilyen kis hídon, és azt láttuk, hogy a híd alatt fekszik valami és nagy madarak köröznek felette. Ezért jobb, ha az ember versenyen sem fárad meg, mert ha nagyon elanyátlanodik, még a végén megtalálják a keselyűk. Mivel közel négypercesekben futottunk, így ez a veszély most nem állt fent, gyorsan elhaladtunk az állati tetem mellett vissza a központba.
Délután kinéztünk a partra, ahol piros zászlós riasztás volt érvényben. Fürödni veszélyes! Még jó, hogy mi úszni mentünk. Be is vetődtünk a hullámok közé, és pár száz méter múlva már nem is éreztük, hogy dobálna. Neoprénben kellemes volt a hőfok. Így ezt is sikeresen megúsztuk, és úgy döntöttünk, hogy mára elég is volt a kalandokból.
A versenyre rajtja idő szerint március 17.-én 14 órakor lesz.
A verseny weboldala: ironmanloscabos.com | Major József blog: majorjozsef.hu
