Cortez kíváló sejtése a kakaóval kapcsolatban beigazolódott, ezért különböző Dél-Amerika közeli szigeteken kakaóbab ültetvényeket alapított. Az első ismert ültetvényt a Yucatan félszigeten hozták létre.
Az indiánok nem csak fogyasztották a kakaóbabot, de pénzként is ez szolgált számukra. Kolombusz Kristóf is így találkozott a kakaóval, pénz formájában. Ő nem is igen jutott ennél közelebbi ismeretségbe, mivel az általa hozott kakaóbaboknál lényegesen nagyobb figyelmet szentelt a király a többi kincsnek. Mexikóban még a 16. században is a kakaóbab volt a pénzgazdálkodás alapja. Az ide küldött szerzetesek és apácák alakították át a kakaó fűszerezését úgy, hogy az lassan megfelelt az európai ízlésnek.A spanyoloktól először a Vatikánba került, ahol a pápát annyira elbűvölte, hogy engedélyezte a csokoládé ivását böjt napokon. Majd innen egész Olaszországot meghódította. Ekkor kezdett divattá válni a csokoládé és a 18-19 századra már egész Európát meghódította.
Akkor alakultak meg a nagy és híres csokoládé manufaktúrák. Néhányuk évszázadokon át őrizte a családi recepteket. Így váltak híressé a Holland és a Svájci csokoládék.Lassan a gazdagság és a luxus szimbólumává vált. Ezek után a tudósok is nagyobb figyelmet szenteltek neki. Mára tudjuk, hogy serkentő hatása mellett a kakaóban sok a vas a B1 és a B2-vitamin, a kálium, a foszfor a magnézium a kálcium, valamint serkenti az endorfin, a boldogsághormon kiválasztását. Mindez oda vezetett, hogy mostanra mindenhol elérhető, megamennyiségekben ömlik a piacra a csokoládé. Ennek azonban nagy ára van. És ezt az árat, mi fizetjük meg, ráadásul nem is teljesen pénzben.
Ma már szinte mindenki tudja, vagy legalább is sejti, hogy valami nem stimmel a csokoládék, kakaóporok körül. Bár csak kevesen tudják a szomorú igazságot, mégis sokszor hallom: „Ez már nem olyan ízű, mint gyerekkoromban, régen sokkal finomabb volt. Mintha minden kezdené elveszíteni az ízét.” Ez ugyan valóban így van, de nem kellene belenyugodnunk. Lehetne másként.
Mégsem ez a tény a legelszomorítóbb a kakaó körül.
A kakaó ültetvényeken sokszor gyermekrabszolgák dolgoznak, 10- 14 év körüliek, akiknek legnagyobb részét elrabolják Maliból és környékéről, ahol az utcán koldulnak. Könnyedén elcsábítják őket némi kis pénz reményében bármelyik ültetvényre, csakhogy a gyermekeket ezek után fogva tartják, éheztetik, napi tizennégy órát dolgoztatják. Csak kevesen élik meg a tizenhat éves kort. Egyesek a mérgező permetekbe, növényvédőszerekbe halnak bele, mások egyszerűen éhen halnak. Sokukat agyonverik. A legalacsonyabb becslések szerint is évi 700 ezer gyermek és nő válik áldozatává az emberkereskedelemnek. Mi pedig minden egyes megvásárolt csokoládéval támogatjuk ezt a modern rabszolgapiacot.
Sajnos amíg a helyi kormányzatok a profit reményében hajlandók szemet hunyni, addig csak a magunk módján bojkottálhatjuk a gyermekek bántalmazását és kisemmizését, azzal, ha nem veszünk meg olyan csokoládét, amire nincsen ráírva, hogy honnan származik és mi módon termelték. Ilyenek a Fair Trade termékek és bio kakaó gyártók. Ha tőlük vásárolunk, nem csak a gyermekeket védjük, hanem az esőerdőket is egyben, hiszen többé nem lesz szükség rá, hogy a kakaó ültetvények miatt egész erdőket irtsanak ki. Ráadásul a génmanipuláció ebben az élelmiszerben is különösen erősen jelen van. Ennek ellenére csak kevesen határoznak úgy, hogy bojkottálják azokat a csokoládékat és kakaóporokat, amelyek ezekről a helyekről származnak.
Akinek mindez még nem elég, az már puszta önzőségből se vegyen belőlük, hiszen rendkívül mérgezőek. A kakaóültetvényeken hatalmas mennyiségben használnak növényvédő szert, műtrágyát és vegyszert. Ezek nem csak a beleinket és szerveinket teszik tönkre pár év alatt, hanem az adott környezet növény és állatvilágát is.
De a már betakarított termést sem kímélik meg jobban. A kakaóbabot egy veszedelmes idegméreggel, methylbromid gázzal kezelik, hogy távol tartsák a rovarokat.
A csokoládéhoz elvileg szükségtelen szójalecitin is génmódosított szójából készül, ami beláthatatlan következményekkel van az emberi génállományra, csak ennek a ténynek a felismerése nem áll érdekében a gyártó cégeknek.
A gyártáskor felhasznált cukor sem kerüli el a vegyszeres beavatkozásokat. A tejporról már ne is beszéljünk, mert amit mi tejpornak nevezünk, annak körülbelül semennyi köze sincsen a tehénhez, ami már maga is inkább tech-hén.
Ha már tehát ehhez az élvezeti cikkhez nyúlunk, jól nézzük meg melyiket vesszük a szánkba. Az igazi csokoládé titka nem az adalékok hozzáadásában rejlik, hanem az elkészítés módjában. Csak pár összetevője van. Kakaóbabból nyert kakaó, kakaóvaj és bio nádcukor.
A bio kakaókban és csokoládékban nincsenek problémás adalékok, mint pálmazsír, mangóolaj, szójalecitin, amiktől a csoki krémesebb és olvadékonyabb érzést kelt a szájban. Ezek segítségével a gyártási idő pár órára rövidül, holott a csokoládé előállításához eredetileg több nap szükséges. Az alapanyagokat nem íztelenítik és szagtalanítják, mint a hagyományos csokik esetében, és mindezt követően nem keverik össze különféle aromákkal, hogy a kívánt ízt elérjék.
Nem árt tudnunk néhány apróságot, ha csokit vásárolunk. Ha a csoki keserű, az arra utal, hogy már látott kakaót és nem műanyagból van. Az igazi csokiban benne van az az anyag, amiért eredetileg elkezdték enni a kakaóbabot és ez a szeratonin nevű boldogsághormon, ami a hagyományos csokoládékban nyomokban sem lelhető fel, de hogy ne együk meg hiába, legalább károsítja a májat a benne lévő mérgeknek köszönhetően.
Alkalmanként kakaóversenyeket rendeznek, ahol a piac vezető kakaómárkái összemérhetik „tudásukat”. Egy ilyen teszt eredménye szerint, ami a német Ökoteszt Magazinban jelent meg 2008-ban, a biokakaók messze felülmúlják az egyébként híres kakaómárkákat, mint a Chocoquick, Suchard, Nesquik. Azonkívül, hogy ezek a márkák csúfosan leszerepeltek minőségüket és ízhatásukat tekintve, egy valamiben valóban jobbak voltak, mint a bio kakaó gyártó cégek márkái: gyorsabban oldódtak, hála az egyébként tiltott adalékanyagoknak.
A lista vezetői, a legfinomabb bio kakaók: Alnatura, BioCocoba, Macao, Naturata, Rapunzel stb.
Ha csokit vásárolunk, ne feledjük, hogy sokkal többről van szó, mint egy kis élvezetről. Legyünk tudatosak, körültekintőek, olvassuk el a címkén az összetevőket és fogjunk gyanút, ha E-számokkal van tele. Figyeljünk rá, hogy a csokira rá van-e írva: Fair Trade, mert ez esetben nem rabszolga gyermekek gyártották saját vérükkel azt, amit a szánkba teszünk és elszopogatunk. Mind szeretjük a csokoládét: a belgák krémesen, az angolok mentolosan, a németek töltelékkel, az olaszok szerelmesen a magyarok mogyoróval.
Mégis jusson eszünkbe a régi mondás: „A kevesebb több.”
Jó étvágyat!
