Sport a női időszámításban

A sport a nő életében nem jelent többet időszervezés szempontjából, mint mondjuk egy új munkahely új feltételekkel, vagy még drasztikusabb leszek: egy gyerekszületés. Egy új változó – ami adódhat kötelességből vagy vágyból -, de alkalmazkodni kell hozzá, és az életünk képletét eszerint alakítjuk újjá.

Sokszor példálózok a gyerekekkel, a gyerek okozta változással egy nő mindennapjaiban, hiszen ez mindenki számára egy magától értetődő, természetes és megkérdőjelezhetetlen faktor. Háromgyermekes anyaként biztos nem mondok újdonságot társaimnak, ha kiemelem, hogy az első gyerek után elképzelésem nem volt, hogy hárommal vagy többel hogy bírnak mások. Mégis, amikor odajutottam, visszanézve, szinte észrevétlenül alakítottam az életemet a lehető legtermészetesebb módon az egyre növekvő gyermeklétszámhoz. Nem lehetetlen, és sok-sok millió nő megtette előttem és utánam is képes lesz rá.

A sport pontosan ilyen. Egy sokadik gyerek, akit nem lehet „időhiányra” hivatkozva kiiktatni, egyszerűen úgy kell alakítani a napjainkat, hogy beleférjen a vele való foglalkozás is.

Nem kell más hozzá, csak néhány trükk, hogy igényeljük is a sport társaságát:

1. Nézzünk tükörbe minden nap, jó alaposan, de egészalakos tükörbe! Legalább a saját gardróbunkban ne próbáljunk magunknak hazudni! A női hiúság feltámasztása és egészséges táplálása mindig egy ösztönös motiváció a változásra.

2. Gondoljuk át a napunkat, hol tudunk spórolni! Minden perc számít!

3. Minél előbbre tervezünk, annál valószínűbb, hogy jut idő arra is, ami elsőre lehetetlennek tűnik.

4. Iktassuk ki a felesleges téblábolásokat – és ez lehet bármi: facebook-ozás, TV-zés, kényszeres rendezkedés. Leginkább jellemző ezekre a tevékenységekre, hogy nélkülük nem hiányzik az életünkből semmi fontos, de hirtelen időmilliomosok leszünk.

5. Próbáljuk a sportot egyéb tevékenységeinkkel összehangolni, akár egyszerre, akár kiegészítésképpen. Néhány példát is hozok majd.

Sokan kérik, hogy mondjam el egy átlagos napomat, hogyan osztom be az időmet:

A tények:

• Van 3 eleven, még viszonylag önellátónak nem mondható gyermekem (9-7-5).

• Van egy 6 órás irodai / ülőmunkám.

• Hetente átlag 12-15 órát edzek.

• Minden nap sportolok, mely az alábbiak szerint oszlik meg heti szinten:

  • Hetente átlagosan 70-90 km-t futok (5 nap alatt – kb 7-8 óra).

  • Átlagosan 2 alkalommal úszok, 2 alkalommal edzőteremben edzek és 2 alkalommal spinningelek, görgőzök – átlagosan 1 órát mindenből.

• A tényekhez nyilván az is hozzátartozik, hogy bejárónőt fizetek, ezzel is megspórolva bő fél napot a hétvégéimből. Itt a pénzt igazából időre cserélem.

• Nem vagyok egy főzőmester. Nem sok időt töltök a konyhában. Van két csodálatos aktív nagyszülő, akik szenvedélyesen szeretnek főzni – ezt a segítséget és lehetőséget maximálisan ki is használom, amíg lehet. Persze ha majd az élet úgy hozza, minden erőmet arra fogom fordítani, hogy a lehető leghatékonyabban lássam el a család táplálkozási igényeit.

Ahogy egy ismerősöm mondaná - az excel táblám:

• Reggel 6 órakor ébred a család.

• Fél 8-ig mindhárom gyerek elkerül vagy a iskolába, vagy az óvodába.

• 8 óra és fél 9 körül biztosan edzek, átlagosan fél 10-ig.

• 10 órakor kezdem a munkát.

• Gyakran előfordul, hogy ebédidőben, ebéd helyett futok – irodától irodáig, rövid zuhannyal utána.

• 16 órakor vége a „én-napomnak”, innentől a családé vagyok: megyek a gyerekekért és a délutánomat / estémet velük töltöm.

• Kapok a családomtól egy fix esti kimenőnapot, amikor nem én menedzselem a gyerekek esti műszakját: ez a kedd este. Az estét 7 órakor szervezett keretek között gyorsító futóedzéssel töltöm, fél 9-9-től pedig úszással vezetem le.

• Mindkét hétvégi napot kihasználom a sportolásra. Ilyenkor futom a hosszúkat, mely akár 3 órás futást is jelenthet.

• Az egyik legfontosabb elem pedig: napi 7 óra alvás. A regenerálódás elengedhetetlen ahhoz, hogy fáradhatatlanul tudjam az energiáimat 24-7, azaz 17 órában koncentráltan sugározni. Este 11 óra körül már biztosan ágyban vagyok.

Néhány házi praktika, hogy milyen módon tudok időt spórolni a sportoláshoz:

• A konditermet és az uszodát a munkahelyemhez közel találtam és ráadásul (nem lényegtelen szempontként) egy helyen van. Így azzal sem megy az idő, hogy külön átöltöttek és kocsikázzak az uszodába, vagy a terembe. A sportlétesítmény a munkahelyemhez 3 perc sétára található. Ezzel rengeteg időt spóroltam meg.

• Pénteken az úszást úgy oldottam meg, hogy a gyerekeket beírattam oktatásra. Ezalatt a 45 perc alatt én is úszom velük a mellettük lévő sávban, majd együtt melegedünk a pezsgőfürdőben és ott zuhanyzunk együtt. Kiváló közös gyerekes program, ők sportolnak, én is sportolok és az esti fürdetésen is túl vagyunk. Imádom az ilyen megoldásokat. Folyamatosan hasonló praktikákon agyalok.

• A legkisebbet fejlesztésre viszem kedden reggel 8 órára és ¾ 9-re kell érte mennem. Futócuccban viszem, az ovitól oviig pontosan 45 percem van egy dimbes-dombos környéken. Megvan a hegyi futásom és már 8-9 km-em. Átöltözni az irodában öltözök át.

• Nem ütöm el az időmet azzal, hogy büfében, vagy étteremben ebédelek. Ebédidőben inkább futok, enni az íróasztalomnál is lehet, futni viszont nem.

• Az edzés edzéssel telik és nem beszélgetéssel. Kivéve a hosszúfutások. A hosszú, lassabb tempójú egyenletes futás a legkiválóbb alkalom arra, hogy társaságban legyünk és csacsogjunk.

• Vannak estéim, amikor fektetés után görgőzök a pincénkben, este 9 órától 10-ig, adott esetben még később. Nincs időm előtte leülni a kanapéra. A tapasztalatom ugyanis az, hogy ha egyszer leülök, ott is maradok – a kísértésnek ezt a luxusát csak ritkán engedem meg magamnak.

• Nyáron, a Balatonnál elviszem a gyerekeket biciklizni futás közben – idén tavasztól tervezem a közös edzéseket már a Szigeten is. Ismét egy kiváló alkalom, hogy összevonjam a gyerekekkel töltött időt a sporttal. Borzasztóan élvezik, hogy frissíthetnek, közben beszélgetünk és persze mozognak ők is.

• A szüleim is Budapesten élnek. Így amikor édesanyámékhoz megyünk vasárnapi, vagy ünnepi ebédre, gyakran futva megyek (mintegy 13 km, ha van időm a Szigetre kitérőt tenni, máris megvan a hétvégi félmaraton), miközben a férjem autóval furikázza oda a gyerekeket. Körülbelül fél órával előbb kell elindulnom otthonról, és együtt érkezünk a családdal. Ez persze mind kicsit körülményesebb előkészületet jelent, mert be kell pakolnom az autóba az átöltöző ruhámat és közvetlenül utána a szüleimnél egy rövid zuhanyzással kezdek, de lássuk be, három gyerek mellett ez a legkevesebb.

• Mindig nálam van az úszó-, az edző- és a futócuccom a kocsi hátuljában, vagy a munkahelyemen. Ki tudja mi változik, felszabadul-e időm (pl. lemondanak egy tárgyalást, beteg lesz a manikűrös, a kozmetikus, stb.-stb.). Ha valaki BKV-zik javaslom, hogy az edzőcuccból két szettet tartson – egyet otthon, egyet a munkahelyen. Vagy másik lehetőségkén javaslom, hogy futva menjen a munkahelyére, ahol külön váltóruhát tart. Az egyik barátnőm például így tudja megoldani a heti kilométerszámát.

A fenti példákat azért írtam, hátha más nő is merít ihletet belőle. Hátha olyan ötleteket / lehetőségeket adok, ami mindenki orra előtt ott lebeg, csak éppen nem is gondolt rá.

És még egy fontos dolog: sose olyan emberekhez hasonlítsuk magunkat, akiknek szerencsésebben alakult az élete, mert pl. több a segítsége, közel laknak a szülők, van lehetősége bébiszittert, vagy kertészt fogadni.Korompay-Túróczi Réka

Tény, hogy van, akinek a körülményei szerencsésebbek, de nincs olyan körülmény – az egészségügyi akadályoztatáson kívül – ami lehetetlenné teszi, hogy magunkra, a saját testi-lelki egészségünkre – a sportra - szánjunk időt. Hosszútávon ez pedig befektetést jelent az egész környezetünknek, méghozzá egy nagyon jól kifizetődő befektetést, ha mértékletesen csináljuk.

Gondolkozzunk szélesebb távlatokban, szerteágazóbb és távoli összefüggésekben és látni fogjuk, hogy a mozgás a legelemibb része volt és lesz az emberi fajnak. A „most” pedig rajtunk áll!Korompay-Túróczi Réka