Vagyis majdnem tizenkétszer több vas van benne, mint a Popey izmaival kérkedő spenótban. De ha az immunrendszerünket erősen megtámogató C-vitamint szeretnénk valahogy bejuttatni egyszerűen a szervezetünkbe, lehetőleg többszörösét a napi mennyiségnek, akkor elég 100 gramm tyúkhúrt megennünk, és ezzel nem csak elegendő C-vitaminhoz jutunk, de ezzel egyidőben nagyon sok B-vitaminhoz, cinkhez foszforhoz kalciumhoz.
Annak ellenére, hogy az lenne a logikus, hogy mindenki a közeli erdőkben legelésszen, különféle nyavalyáira gyógyírt keresendő, az emberek mégis inkább a drogériákban és más üzletekben igyekeznek hiánybetegségeiket gyógyítani. Pirulák, kapszulák, porok és folyadékok milliói kelnek el naponta, miközben a természet lágy ölén ott pihen a megoldás a legtöbb problémára.
Az egyik ok, amit sokszor hallok, a félelem. De mitől is félünk? Bármilyen meglepő, valahogy a sikerült a gyógyszeripar agyafúrt elméinek elérni, hogy kevésbé féljünk az általuk összerakott gyógyszerektől, mint természetanyánk füves "ládikájától". Hol attól rettegünk, hogy valamelyik növény esetleg mérgező, hol attól, hogy lepisilte egy kutya, macska, vagy róka.
És akkor témánknál is vagyunk: senki nem tagadja, hogy rókák és kutyák márpedig vannak, és azt sem, hogy amennyiben életben vannak, akkor néha vécére kell menniük. Ilyenkor keresnek egy kellemes kis helyet, egy finoman illatozó fűcsomót és kényelmesen elhelyezkedve megáldják ezzel-azzal. Mi meg, mint lelkes vadnövény fogyasztók megesszük a levizelt, lekakilt növényeket és ez esetben előfordulhat, hogy megfertőződünk galandféreggel, amelynek a lárvái nagyon komoly tüneteket okozhatnak, sőt akár halálhoz is vezethet.
Ki az a megszállott, aki ezek után bármit a szájába vesz odakint, ha ilyen potenciális mikroterminátorokban tocsog a növényvilág?
A rossz hír az, hogy, a róka nem tesz jelzőzászlót minden vizelés és székelés után és így mi, akik köszönő viszonyban sem vagyunk az indián nyomolvasás tudományával, nem vesszük észre a jeleket, amiket egy állat hagy. Az állatok ugyan nem mindig kaparják el a végterméket amit egyébként mindössze tizenkét másodperc alatt kipakolnak a fűre, de a szorgos talajlakóknak hála, nem sokáig marad látható nyoma.
Viszont a féreg lárvái rátapadva a levelekre még nagyon sokáig ott maradhatnak.
A jó hír az, hogy bár elég sok róka él az erdőkben, mégis jóval több szabadon álló, rókapisimentes terület van, mint amennyit ennyi róka össze tud maszatolni. Annak az esélye, hogy pont egy ilyen növényt eszünk meg, egyesek szerint olyan csekély, hogy még annak is tízszer ekkora az esélye, hogy belénk csap a villám.
Ha pedig ilyen csekély esély mellett leállítjuk azt az ősi ösztönünket, hogy abból táplálkozzunk, ami körülöttünk nő, akkor nem teljesen értem, hogy ugyanezek az emberek miért ülnek repülőre, pláne kocsiba, és végképp kérdés számomra, hogy miért dohányoznak, isznak alkoholt és esznek annyi zsíros húst negyven éven át naponta, amitől egy tigris is szívinfarktust kapna
No meg miért is titkolnánk, hogy azok a növények is földben nőttek, amit az üzletekben veszünk. Márpedig bármily meglepő, ezekre épp úgy rá lehet pisilni. Szóval a nyers salátának nagyjából lőttek.
Ilyen megfontolások alapján gyakorlatilag mindentől megfoszthatjuk magunkat.
Valójában a legnagyobb félelmet a kiszámíthatatlanság és kiszolgáltatottság érzése adja.
Ez esetben azt mondhatjuk, hogy mindenki, aki hisz a sorsban, a karmában, vagy bármiféle isteni tervben, aminek ő is része, jóval kevésbé tart a vak véletlentől, mint az, aki abban hisz, hogy semmi sincs és minden esemény kiszámíthatatlan. Mindenki eldöntheti szabadon, hogy melyiket választja saját személyes tapasztalataira támaszkodva.
Visszatérve az ehető vadnövények és a meg nem szelídített összevissza pisilő és kakiló rókák problematikájához: összefoglalva kétféle szélsőséges vélemény között kellene egészséges középutat találni. Az egyik, hogy jobban jársz, ha nem nagyon teszed be a lábad a természetbe, de ha mégis, akkor eszedbe ne jusson a szádba venni valamit, és ha mégis, akkor azonnal intézz el egy teljes kivizsgálást, az a biztos. A másik véglet, amikor nyakló nélkül és minden logikus gondolkodást mellőzve, valami homályos elmélet alapján még a kakit is megesszük, mert az is a természet része.
A magam részéről biztató kezdetnek tekintenék egy egészséges hozzáállást, amiben főszerepet játszik az életbe és a természetbe vetett bizalom és szeretet, de legalább ekkora szerepet játszik a tiszteletteljes, megfontolt és tapintatos viselkedés, valamint a szerzett tudás és érdeklődés. Ez a kombó elegendő bátorságot ad ahhoz, hogy megkapjuk azt, amit a természet nyújthat számunkra, de ne tegyünk a karácsonyi palacsinta tetejére tiszafa piros bogyóját csipkebogyó helyett, mert akkor úgy járunk, mint Mekk-mester, csak nem lesz több alkalmunk átgondolni, hogy hogyan kellett volna másként.
A természetben minden növény orvosság, de azért szögezzük le, hogy ha a patikában vett altatóból nem annyit veszünk be, mint az előírt mennyiség, akkor jobb létre szenderülhetünk tőle. Vagyis mindenhez kell tudás, agyatlanul semmit sem érdemes csinálni. Ha ezt a szabályt szem előtt tartjuk, akkor nagyobb baj ritkábban ér.
