Flander Márton vagyok, 2002 óta triatlonozom. Ez idő alatt a triatlon minden távján versenyeztem, a sprint (legrövidebb) távtól az Ironman (leghosszabb) távig. Sikerült minden távon többször is korosztályos vagy abszolút magyar bajnoki címet szereznem, és kétszer kijutottam a Hawaii-on megrendezésre kerülő IM világbajnokságra, ahol 2014-ben korcsoportomban 2. helyezést értem el.
2017-óta edzősködöm is futás és triatlon sportágakban. Külön öröm, hogy edzőként is van több országos bajnok és Hawaii VB-re kvalifikáló tanítványom. 2017 óta futok HOKA cipőkben, és működök együtt a márkával. Ezidő alatt volt alkalmam testközelből megtapasztalni a folyamatos fejlődést a márka cipői és ruházata tekintetében egyaránt.
Melyek a legemlékezetesebb triatlonos élményeid?
A 2014-es évre szívesen emlékszem vissza, mert az egy átütően sikeres év volt a triatlonos pályafutásomban. A korábbi hullámzó teljesítmény jellemezte évek után ebben az évben sikerült először megnyernem a középtávú és a hosszútáv triatlon OB-t, kvalifikálnom magam Hawaii-ra, ahol korosztályos 2. helyet szereztem. Ebben az évben 4 ironman távú versenyt teljesítettem, kiegyensúlyozott jó versenyzéssel.
Talán a 2017-es évet említeném még itt meg, amikor 4. nagyatádi hosszútávú OB-mat nyertem meg zsinórban vert helyzetből fordítva pályacsúccsal és 2.41es maratonnal zárva.
Elsősorban országúti triatlonista vagy. Ironman. Mégis miért szereted a terepfutást? Mit ad neked a triatlonhoz?
Számomra a terepfutás mindig sokkal inkább a szabadság megéléséről szólt, mint egy sima, normál futás, vagy futóverseny. Azzal, hogy sokkal közelebb vagy a „nyers” természethez kapsz valami olyan pluszt, amit szavakkal nehéz megfogalmazni, de mégis nagyon jó érzés közben. Esetemben a terepfutó versenyek sosem voltak olyan eredményorientáltak, mint egy triatlon vagy sima utcai futó verseny, ezért sokkal inkább tudtam őket élvezni, mégha közben a maguk módján „fájtak” is. A hangulat is sokkal barátibb, közvetlenebb, mivel létszámukat nézve is jóval kevesebb induló van. Akik még nem próbálták, mindenképp próbálják ki egy rövidebb, akár kevésbé szintes távon, megéri.
Eredményeid és sportmúltad alapján régóta a legjobbak között vagy. Van kedvenc versenyed, ahova szeretnél még eljutni?
Triatlonban van még pár bakancslistás verseny, ahol szívesen indulnék. Ezek főleg szintesebb, hegyesebb kerékpáros pályás versenyek. Valamiért nekem Bajáról, a síkról, mindig inkább a hegyekbe húz a szívem.
Kanári szigetek, Mallorca, Amerika, hogy csak párat említsek, de tervben van pár Extrem Triatlon verseny is a jövőre nézve. Ezek egy részében a terepfutás is terítékre kerül, így adott a feladat, hogy én is egyre több terepfutó versenyen induljak tapasztalatszerzési céllal.
Melyik extrém triatlon van a tervek között?
A Norseman mélyen azért, de nagyon motoszkál bennem, hogy egyszer majd el kéne menni. Előbb azonban rendezni kell magamban a 13 fokos vízhez való viszonyomat...
Mi volt a legerősebb vakupillanat, élmény az eddigi karriered során?
Gyakorlatilag az első, 2014-es Hawaii világbajnoki részvételemhez kapcsolható egy csomó emlékezetes pillanat, és találkozás. Már csak a kiutazás is önmagában egy kaland volt. Egy olyan helyre a világ másik végén, amit addig csak a TV-ben láttál igencsak izgalmas. Aztán találkozni azokkal az emberekkel személyesen, akik 10-15 éve a példaképeid, de most egy pályán, egy időben versenyzel velük, és verseny után ott ülnek egy karnyújtásnyira, és látod, hogy ők is csak emberek, esendőek, el tudnak fáradni. Ezek az élmények egy életen át elkísérnek.
Kik voltak ezek a példaképek?
Andreas Raelert, aki abban az időben tartotta a leggyorsabb férfi IM idejét nagy példaképem volt mindig is. Őt futás közben (30 km-nél) a futópálya leggyilkosabb részén előztem meg, amikor éppen gyalogolt. Annyit tudtam csak kinyögni, hogy mekkora példaképem, amit megköszönt. Végül beért, nem adta fel. Valamint Chrissie Wellington, aki a pálya széléről biztatott minden előtte eltekerő versenyzőt (és ő akkor már 3-szoros IM világbajnok volt). Rajtuk kívül persze sokan voltak, amit felsorolni is nehéz lenne.
A tavalyi Ironman VB-n elképesztőt ment a HOKA a legjobb futóidőket tekintve. Neked milyen tapasztalataid vannak a márkával, milyen HOKA cipőben futsz?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert sok HOKA modellt volt szerencsém kipróbálni az elmúlt 6 év során. Az egyik kedvenc modellem a HOKA Clifton. Ez volt ez első HOKA cipő, amit használtam, és végig tudtam kísérni az evolúcióját. Igazán sokoldalú cipő, amit akár könnyű edzésre, tempófutásra, de még versenyzésre is lehet használni rövidebb távoktól egészen maratoni távig. Terepfutásokhoz a HOKA Zinal modellt kedvelem, ami a könnyebb magyar terepekre igazán jó választás tud lenni. Stabil, de nagyon dinamikus cipő is egyben.
A futást a tavalyi évben is sikerült kimaxolnod?
Sajnos nem, mert egy makacs deréksérülés miatt szinte az egész, 2023-as futószezonom kiesett, érdemi edzésmunkát nem tudtam végezni, így versenyeken sem indultam.
A sérülés után mik a terveid, hogyan térsz vissza?
2024-re próbálok tartalmas, minőségi versenyeket, célokat kitűzni. Ezek egyike az Oravaman középtávú triatlon versenye, ami az első lépés az extrémebb triatlon versenyek felé való kikacsintásban. Itt már a kerékpározás során is elég sok szintet kell teljesíteni, de ezután kezdődik csak egy terep félmaraton, ami komoly kihívást tartogat majd. Ez igazi újdonság lesz számomra, és első körben nem is eredményességi szempontok, hanem inkább a kaland fog vezérelni.
Emellett szokásos magyarországi triatlon versenyek, pár terepfutás (Bodri Trail, Mátrabérc Trail), valamint egy késő őszi maraton (talán külföldi) is a tervek között szerepel.
Hogyan pihensz, regenerálódsz? Mit nézel, olvasol, hallgatsz szívesen?
Filmekben leginkább a vígjátékok, amiket szívesen nézek, köztük is a klasszikus Bud Spencer és Terence Hill mozik (azokból bármikor bármennyit), valamint a francia vonal Gerard Depardieu, Jean Reno, amiket preferálok. Emellett a Marvel „szuperhősös” filmek is nagy kedvencek. Könyvekben Ken Follett szinte minden könyve, de az Évszázad Trilógiája az egyik kedvenc. Zenében mindenevő, hangulattól függően persze. Edzések közben inkább a pörgősebb számokat kedvelem. Futáshoz régebben szinte mindig hallgattam zenét (akkoriban sokat edzettem egyedül), manapság főleg otthoni görgős tekerésekhez hallgatok, futásokhoz egyre kevesebbszer.
Mi a TOP5 tanácsod a terepfutáshoz?
Habár terepfutásban még „relatíve” kezdő vagyok, ami tanácsnak én biztos örültem volna az elején, a következők.
1. Mindig nézz utána a pályának, amin futni fogsz. Legalább nagyjából tudd, mire számíts a futás során.
2. Jól oszd be az erődet. Az elején mindenki friss és erős, de ez hamar átbillenhet a rossz irányba, onnantól pedig nagyon szenvedős is lehet a dolog.
3. Megfelelő felszerelés a futáshoz.
4. Megfelelő mennyiségű frissítés, megfelelő időpontokban. A terepen való futás időben jóval hosszabb lehet, mint egy normál országúti futás, így a megfelelő energiabevitelről mindenképpen gondoskodni kell. Akár külső akár saját frissítő alkalmazásával.
5. Legyen mindig B terv. Egy futás során sok minden, és akár gyorsan is félremehet a korábbi tervhez képest. Legyen mindig tartalék tervünk, ilyen esetekre, ne essünk kétségbe, ne bizonytalanodjunk el.
Edzés és versenyzés
Mennyit futsz nehéz/nehezebb terepen Ironman versenyzőként? Illetve tudod-e hasznosítani a terepfutás edzéseket az IM versenyfelkészüléshez?
Eddig nem igazán volt jellemző, hogy jelentős számú edzést terepen teljesítettem volna a triatlon felkészülésem közben főként azért, mert a versenyeken is elhanyagolható volt a terep jelentette kihívás, valamint a terepes edzések azért jóval több kockázatot rejtenek, mint egy sima aszfaltos vagy pálya futás. A felkészülésnek főleg az alapozó szakaszában fordult elő párszor (hetente/kéthetente egyszer), hogy hétvégén terepre látogattunk, de ez is alapvetően szint nélküli futás volt a Baja környéki alföldi sajátosságok okán.
Az Ironman rendszerint jó időben kerül megrendezésre. Hogyan viseled a hideg, esős időt, hogyan edzel ilyenkor? Hogyan kezeled versenyen, ha hirtelen hideg, szeles lesz (ami azért előfordul)?
Alapvetően „nyári gyereknek” tartom magam, a hideget kifejezetten nem szeretem, viszont a triatlon nem teremsport, így el kell fogadnom, hogy vannak tényezők (mint pl. az időjárás), amit nem tudok befolyásolni. Edzés vagy verseny, hideg esős időben is menni kell, viszont ilyenkor az ember azért készül megfelelő felszereléssel.
Futás közben pedig alapvetően nem zavar már a hidegebb, esős idő (sem edzésen, sem versenyen).
Az élet azért megtanított rá, hogy versenyre utazáskor minden eshetőségre készüljek fel (felszereléssel, ruházattal) még a nyár kellős közepén is. Indultam jópár éve Kiskörén egy középtávú OB-n, ahol a futás vége felé konkrétan jégeső kapta el az egész mezőnyt. A verseny közbeni adrenalin és koncentráció szerencsére simán átvitt azon a pár percen, és ahogy korábban írtam, futáson már nem annyira zavaró számomra az ilyesmi (persze kerékpározás közben azért sokkal kellemetlenebb lett volna a szituáció).
A nyújtás, a regenerációs edzések milyen szerepet játszanak a felkészülésben?
Bevallom őszintén, hogy fiatalabb koromban még elpusztíthatatlannak gondoltam magam (ezt szerencsére támogatta, hogy a több, mint 20 éves triatlon pályafutásom során igazi, makacs sérülésem talán 2 volt, ami hosszabb időre akadályozott a felkészülésben). Így a szigorúan vett edzések mellett csak hébe-hóba nyújtogattam, és minimális regenerációs feladatot végeztem. Sajnos a testem azonban 20 év után jelezte, hogy köszöni, szeretné, ha ezen változtatnék, így egy makacs deréksérülés nyomta rá a bélyegét a 2023-as évemre.
Nagyon nehezen és sokáig tartott míg kiderült, hogy lehet megoldani, de arra mindenesetre jó volt, hogy felhívta a figyelmemet a nyújtás és regeneráció fontosságára, így szervesen beépítettem az edzéseim közé heti 3-4 alkalommal.
A frissítésről mesélnél? Hiszen ami neked az IM 8-9 órájában bevált, az talán hasznos lehet a terepfutóknak is.
A frissítés, mint minden időben hosszú sportjellegű igénybevételnél, kiemelten fontos a hosszútávú triatlonban is. Szokták a 4. számnak is nevezni. Annyiban eltér a futástól, hogy itt a kerékpározás során lehet szilárdabb frissítőket is használni. Nekem például egy műzlihez hasonló állagú energiaszelet jött be nagyon. Kiszámolt időközönkét fogyasztottam, mellé vizet és izotoniás italt is ittam.
Futáson azonban a magasabb intenzitás miatt csak a folyékony frissítést használtam. Mivel a gyomrom annyira nem tolerálta az energia géleket, így leginkább kólával frissítettem, amit sima vízzel kevertem, és időközönkét sótablettát is bevettem, amivel pótoltam az elvesztett sókat.
A terepfutástól eltérően, itt viszonylag kevés frissítőt kell magunkkal vinni, mert gyakran van lehetőség a frissítők felvételére, de ettől függetlenül alaposan meg kell tervezni a frissítés menetét. És ez legyen a kulcsszó. Mindig legyen egy frissítési tervünk, mert ennek hiányában nagyon hamar félre tudnak siklani a dolgok, és akkor sok munkánk mehet a kukába.
