Belus Tamás vagyok, a versenyeken idén lépek be a 45-49-es korosztályba, úgyhogy megint fiatalnak fogok számítani a korcsoportomban.
Nyíregyházán élek a feleségemmel és két sportos gyermekemmel. „Civilben” vállalati vizualizációval foglalkozom mellette futóedzőként is dolgozom, amit nagyon szeretek csinálni. 15 éve kezdtem futni, mert szerettem volna fogyni kicsit, és visszatalálni az aktív, sportközpontú fiatalabb énemhez. Ez olyan jól sikerült, hogy kétszer Magyarországot is képviselhettem terepfutó világversenyeken, és olyan jó hírű terepultrákon is sikerült elsőként célba érnem, mint az Ultra-Trail Hungary, a Vadlán Ultra Terep vagy a Bükki Hard.
Milyen sportmúltad van, mit sportoltál a futás előtt?
Sportos gyerek voltam. Fociztam, kézilabdáztam, kosaraztam, úsztam, asztali-teniszeztem, de egyik mellett sem tartottam ki sokáig, mindenre ráuntam, mire elkezdett jobban menni a dolog. Fiatal felnőttként viszont nagyon eltávolodtam ettől a sportos énemtől, felszedtem...hát vagy 15 kilót, dohányoztam, nem éltem sportszerű életet. 27 évesen jött a fordulat egy pár klassz futócipő formájában, azóta nincs megállás...Ennek már 17 éve.
Nagyon aktív voltál az elmúlt évben, mik voltak 2023 legemlékezetesebb pillanatai?
Először is, a HOKA csapat tagja lettem, ami hatalmas büszkeség, együtt Incivel, Patrikkal, Olival és a többiekkel. Wow! 2023. a hosszú versenyekről is szólt, négy 100 km-nél hosszabb versenyen indultam. Áprilisban az Istria 100-on a leghosszabb, 170 km-es távot teljesítettem, szépen stabilan futva, a végén is egész jól mozogva. Szerettem… Aztán jött az Ultra-Trail Hungary, amit egyszer sem hagytam még ki eddig (ha rajtam múlik, nem is fogom) ami az év legjobban sikerült futása lett, az utolsó kilométereken sikerült felérnem a dobogóra. Ez volt a harmadik UTH pódiumom. Pár héttel később a Mozart 100-on jártam be a Salzburg környéki hegyeket, augusztusban pedig az UTMB TDS-en küzdöttem meg a rossz idővel meg persze önmagammal. Voltak még kisebb versenyek, sok közösségi futás, néhány klassz TT, úgyhogy nem unatkoztam!
Mint mondtad már komoly futómúltad van, rengeteg versenyen és nehézségen vagy túl. Mire vagy büszke, mire emlékszel szívesen?
A fent említett eredményekre mindenképpen, de még azoknál is nagyobb büszkeséggel tölt el, hogy tizensok év után még mindig itt vagyok. Továbbra is imádok futni, szeretem a mindennapos edzéseket is, a versenyeket pedig úgy várom, mint az ünnepnapokat. Remélem még sok ilyen futós év van előttem…
Általában aktív és feltűnő alakja vagy a versenyeknek. Mindig észre lehet venni téged. Mi az, ami téged elvarázsol és napról napra visszavisz a terepre?
Az erdőben, a hegyekben egyedül is nagyon szeretek lenni, kicsinek, jelentéktelennek érezni magam a természet hatalmas csodái között. De a versenyeket is szeretem, amikor együtt lehetek a sok hozzám hasonló őrülttel. A futásban pedig az egyik legjobb dolog, hogy minden tőlem függ. Ha beleteszem a munkát, az időmet, az energiáimat, a szenvedélyemet, akkor biztosan meg lesz a jutalma. Persze nem mindig a jó szereplés a jutalom, de ez nem is baj.
Sok helyen elmondtad, melyik a kedvenc versenyed. Hogyan hasonlítanád össze más kedvenccel?
Ehhez kevés lesz a hely, napokig mesélhetném az élményeket, és ez nem túlzás…A kedvenc versenyeimből nem csinálok nagy titkot. A hét UTH (az összes rendezés) és az öt TDS nem lenne mögöttem, ha nem szeretném annyira őket. Bár a kötődésem egész más gyökerű egyiknél és másiknál.
Az UTH minden, amit tudok, amiben jó vagyok. A táv, a terep, a ritmus, a nehézség, mintha rám lenne rajzolva a verseny.
Na a TDS ennek pont az ellentéte.
Túl hosszú és túl technikás nekem, kicsit olyan, mint egy mérgező kapcsolat, amiből nem tudok szabadulni.
De abban nagyon hiszek, hogy mindenkinek időről időre jót tesz, ha ennyire kilép a zónájából, és vállal valami roppant kényelmetlen kihívást. Nekem az egyértelműen a TDS.
Említetted, hogy a HOKA csapat tagja lettél. Milyen HOKA cipőt használsz?
A kedvencem a HOKA Speedgoat sorozat, már az első szériából is elnyűttem néhány párat. Húúú ennek már kilenc éve. Azóta már az ötös változatot használom, ez az én mindenesem. A gyorsabb, könnyebb terepeken szeretem HOKA TectonX sebességét és rugalmasságát, a nehéz, magashegyi közegben pedig a HOKA Mafate sorozat „tankjait”. Mivel Nyíregyházán a közvetlen közelemben nincs is igazi terep (csak parkerdős utak, ösvények) így elég sokat futok pályán és aszfalton is, itt egy Mach5 a legjobb barátom.
Idén a Mach, a TectonX és a Speedgoat sorozat is új modellel érkezik, nagyon várom őket!
Hogyan edzel, mi a napi rutinod?
Ami aznapra be van tervezve. De tényleg, nekem igazából mindegy, csak legyen változatos. Akármennyire szeretek futni, ha túl sokszor futok ugyanott, az azért egy idő után unalmas lesz.
Kivéve a Tokaji-hegyet. Az olyan, mint a Túró Rudi, jöhet belőle bármennyi!
Mik a terveid, álmaid a futással, sporttal kapcsolatban?
Futni egészségesen, örömmel, sokat lenni a barátaimmal, edzeni a Keleti Ganggel (...helló srácok!...) többet találkozni a futópajtásokkal, ott lenni a Bükki Hardon, az UTH-n, megcsinálni a hatodik ÉS UTOLSÓ(!) TDS-em, és kipróbálni magam a Vadlán oda-visszán. Csak a szokásos.
Gasztro sarok - mik a kedvenceid a hétköznapokban és a versenyek alatt?
A kedvenc ételem a kacsacomb párolt lila káposztával és a túrós csusza harcsapaprikással. Na ilyeneket nem eszem verseny közben. Ott megy az izó-gél-szelet-víz, amit pár óránként egy kis szilárd valamivel bolondítok meg. Ja és az alkoholmentes sör. Néha alkoholos is, de az már csak végső esetben.
Kikapcsolódás - könyv, film?
Könyv: minden Cormac McCharthy-tól
Film: ez nehéz, de talán a Szemtől Szemben De Niroval és Al Pacinoval. És a True Detective első évadja. Meg persze minden Dűne, Star Wars, Gyűrűk Ura és Harry Potter. Ezekkel már a gyermekeimet is megfertőztem.
Hosszútávokon sokan hallgatnak zenét futás közben. Te hogy vagy ezzel?
Ritkán hallgatok zenét, akkor inkább podcastokat, azok többnyire közéleti és sport témájúak. Ha zene, akkor Krúbi, Beton Hofi, chicagoi blues és a 90-es évek elejének rock zenéi. Ez is változatos…
Mit tanácsolnál azoknak, akik komolyan gondolják a terepfutást?
- Legyetek türelmesek és kitartóak!
- Élvezzétek az edzéseket, mert ha nem teszitek, akkor ott ette meg a fene az egészet.
- Szeressétek, de legalább tiszteljétek a versenytársaitokat!
- A hosszú futás ne teher legyen, hanem kirándulás!
- Ne hagyjatok ki edzést, csak jó okkal. Mert a mai edzést nem lehet holnap lefutni, az már foglalt. Holnapra már ott a holnapi...
Terepfutás extra
Emelkedő vagy lejtő? Melyiket szereted jobban?
Ez könnyű, az emelkedőket! Lefelé nem vagyok sem ügyes, sem bátor, bár sokat fejlődtem az elmúlt években. A lejtőkön a magasságom és a 80 kilós versenysúlyom sem segít. Az emelkedők jobban mennek, főleg az enyhébb, "futósabb" kaptatók.
Vannak speciális edzéseid a hazai, "laposabb" edzőkörnyezet miatt?
Nagy csodákat nem csinálok, de a feladatos edzéseket és az erősítést talán komolyabban veszem az átlagnál. Plusz van pár srác (a Keleti Gang) akikkel sokat futunk együtt, jól húzzuk egymást. A hétvégi hosszúakat többnyire sikerül szintes terepen futni a fiúkkal, legtöbbször a Tokaji-hegyen, azok nagyon értékes edzések.
Edzővel dolgozol vagy saját magadnak írod a programot?
8 éve futok Barát Gabriella edzésterveivel, nagyon sokat köszönhetek neki. A Covid alatt szereztem meg az atlétika edzői képesítésemet, és már egy éve dolgozom edzőként, de Gabi természetesen ezután is az edzőm maradt. Nekem (is) kell a külső, objektív kontroll, különben hajlamos vagyok elszabadulni.
Keresztedzéseket, nyújtást, erősítést csinálsz külön?
Persze, a legtöbbször hengerezem és itthon erősítek. Ha összeadnám az ezekre szánt időt, akkor további 3-4 órával nőne a sportra fordított idő. Emiatt nem is szoktam hozzáadni 
