Nagyon aktív sportéletet élsz a munka és a család mellett. Hogyan kezdődött?
A sport a szakmánkhoz tartozik, egy színész a testéből és a lelkéből él. A sport a testet és a lelket is karbantartja. Azt vettem észre sokkal többet bírok, így hogy heti 4-5 edzésem van. Én 7 éves korom óta futok, atletizálok. A sport része az életemnek, nem tudom milyen az hogy nem sportolni, sose próbáltam. Futás közben sokszor gondolkozom egy szerepen, hogy hogyan lehetne pl. megoldani egy jelenetet, a darabon belül, esetleg milyen anyagot vigyek a tanításomhoz. Szóval sok mindenre jó. Nehéz pillanatokon visz át az életemben, és boldoggá tesz.
Ma a hétköznapokban mit sportolsz szívesen és miért?
Természetesen a futás, hisz közép távfutó voltam. Felnőtt fejjel beleszerettem az ultra távokba és az tesz boldoggá. Természetesen ezt már edzővel végzem, hisz itt sok mindenre oda kell figyelni, hidratálás, evés... Szerencsés Tamás edzőmmel jól megértjük egymást, ő irányítja az edzéseimet. Egy pár versenyen már túl vagyunk, és még sok sok tervünk van. A legközelebbi nagy terv az UB-t párosban lefutni, ahol edzőm 30 km futna az elején, és a végén 20-at , a többi marad nekem. Ez is egy felkészülés majd az egyénire. Ennek kiegészítéseként jógázni szoktam, szerintem ez egy futónál elengedhetetlen.
Az ultrafutás egyfajta meditáció. Érzékeny lelkű emberként milyen megérintő élményeid voltak?
Talán az első maratonom. Akkor még nem edzővel készültem. Ma már fura, hogy akkor olyan nehezen ment az a maraton.
Budapest maratonon futottam, úgy éreztem nem megy tovább kimerültem a 29. km-nél. Ekkor megjelent a fiam és a férjem és ott futottak mellettem 13 km-t, biztattak, banánnal etettek és ott jöttek mellettem utcai cipőben futva . A 40. km-nél a férjem már csak ennyit mondott: Innen már csak öröm futás! És ezt sosem felejtem el annyira megható volt.
Egy másik óriási lelki élmény a sporttal kapcsolatban az idén történt, részt vehettem mint versenybíró a budapesti Atlétikai VB-n. "Magasbaugrásoknál" voltam (magasugrás, rúdugrás) mint atléták bírója. Egy fantasztikus brigád része lehettem. A rúdugró döntő, Duplantissal, életem egyik legnagyobb élménye, amit még az unokáimnak is mesélni fogok. De az egész VB-n való részvétel eufóriában telt. Remek szervezés volt, nagyon komoly felkészítést kaptunk, mint versenybírók. Amikor májusban megjött az email , hogy beválogattak a VB versenybírói keretbe, annyira boldog voltam, el sem hittem. Ráadásul a magasbaugrásokhoz kerültem ami az egyik kedvencem az atlétikán belül.
Az ugrások komoly felkészülést igényelnek, de a sérülések is nagyobb eséllyel kísérik a sportolókat. Neked volt sport baleseted?
Igazán nagy balesetem nem volt szerencsére. Kétszer volt, hogy egymásutáni két edzésen elestem - az fura volt, mert soha nem szoktam elesni. Megszoktam hogy hegyen-völgyön edzek, így mindig figyelni kell a lábamra, de akkor biztos hogy lelki oka volt. Szerettem volna túl lenni az edzésen és nem koncentráltam, ezt jelezte is a szervezetem.
Jelenleg mivel foglalkozol, mi a munkád?
Most is színészként dolgozom, ma nem egy egyszerű szakma ez senkinek. Szabadúszóként nem egyszerű, de ugyanúgy mint minden más társam eljárok castingokra, magunk készítünk előadásokat. De ezen kívül játszom több színházban is. A Játékszínben, Zichy Színműhely, Hatszínben, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban.
Egyik kedvenc előadásom Farkas Zita: Egy vagyok verses performance, amit most újra játszunk az RS9 Színházban november 24-én. Ez egy egyszemélyes előadás, ami óriási kihívás számomra, de nagyon szeretem, mert nagyon izgalmas az anyag, ami egy 40 éves nő életéről, szerelemről, életről halálról szól. A nézők is részt vesznek ebben az utazásban. Rendkívül élvezik hogy ők is bekapcsolódhatnak a történetbe, így számomra is minden este egy kicsit új, hisz nem tudhatod aznap milyen összetételű közönség jön össze. De tapasztalataink azt mutatják nagyon élvezik, és ez számomra is felemelő.
Ezen felül nemsokára elkezdek színjátszókört vezetni felnőttek részére a Fátyol Színkör keretein belül. Ez egy új kihívás számomra, bár előtte már tanítottam drámát 10-12 éves gyerekeknek is. A színház és a sport a két szerelmem, a családomon kívül. Nagyon jó minden este érezni az embereket ahogy mennek veled, ahogy mennek a történettel amit vagy amiben játszol. Sajnos úgy mint másoknak is, nehezebb lehetőséghez jutni. De nem szoktam elkeseredni (csak egy kicsit, néha) de a futás mindig kihúz a "bajból".
Szerelem... igen, a sport tud az lenni. De legtöbbször keressük benne, ami túlmutat önmagunkon. Számodra van ilyen a sportban?
A sport számomra a fejlődés, hogy még ezt is meg tudtam csinálni. A természettel való találkozás. Olyankor mindig rájövök milyen kis pont vagyunk a természetben, hogy mindenki olyan esendő.
Versenyeken az a jó, hogy ott mindenki egyenlő, nem színész vagy, vagy cukrász, vagy bármi - csak futó emberek vagyunk és a cél a táv. Itt mindig mindenki segít egymásnak mert tudjuk, hogy ami nekem fáj, az neki is. Itt mindenki "csak" ember. Mindig mondjuk egymásnak hogy "Hajrá" és ebben minden benne van. Amikor 6 órás versenyen csak körözgetünk és látod ki hol tart éppen a futásában, ez olyan mint egy 6 órás családi kapcsolat. És ezek az élmények felemelőek.
Pillanatnyilag nem képviselek semmilyen szervezetet, nem igazán tudom hogy lehet és hogy működik ez. Gondolom ez felkérés alapján megy.
Hogyan egyezteted a sportot életed más részével?
Igen az egyeztetés nem egyszerű, de mindig van megoldás. Nem vagyok egy hajnali futó, azt szoktam mondani az edzőmnek, ha csak hajnalban van időm futni: A lábam vitt, de deréktól felfelé még aludtam :-) Általában ha a fiamat edzésre viszem, az alatt futok, vagy délután vagy ha nincs más megoldás hajnalban. Így próbálom a legkevesebb időt elvenni a családtól.
A barátaim nagy része futó, így ők is ugyanezt csinálják. Velük többször voltam már az UB-n csapatban.
Sport hatására változtattál-e az életmódon? Megváltoztatta-e az emberi kapcsolatokat?
Olyan értelemben változtattam, hogy másképp étkezem, több lassú felszívódású szénhidrátot fogyasztok, versenyek előtt is másképp eszem. Tény, hogy nagyon kell sakkozni az idővel ha futsz, dolgozol és család is van. De mindig volt megoldás. Plusz erre még rájön, hogy néha versenyekre megyek hétvégenként mint versenybíró.
A versenybírói hivatás komoly odafigyelést és sok-sok kapcsolatot jelent. Ezek alapján mit gondolsz a sport helyzetéről a világban és a művészek között?
A sport egyre nagyobb hangsúlyt kap a társadalomban, hisz nagyon sokan ülve dolgoznak számítógép előtt, ami nagyon rossz hatással van az egész szervezetre. Szerintem az emberek nagy része már elkezdett valamit sportolni, mert a napi közérzetük is rossz emiatt a sok ülés miatt. Egyre többen futnak, úsznak, jógáznak. Ez elengedhetetlen mert úgymond a társadalom nagy része ül munka közben. A művészek,(színházi, filmes) nagy része sportol, így látom. Már külön sport csoportok is vannak. Pl. Magyar Színész Futó Válogatott, itt mindenki felteheti mikor megy futni és kinek van kedve csatlakozni hozzá, vagy esetleg egy egy versenyen keresne a váltó csapatába embert. De más sportoknak is vannak ilyen csoportjaik a művész világon belül.
Igazából ezt a fizikai és szellemi terhelést szerintem nem is lehet bírni sport nélkül. Mind a színházi , mind a forgatásokra gondolok.
Mik a rövid és hosszútávú céljaid a sportban, a sporttal?
Most a jövőhéten lesz a Budapest Maraton ott szeretnék jól futni. Ez a rövidtávú célom.
(Ez közben megtörtént. Ildi hozzászólása:
"Jól ment, kicsit esett meg hideg volt, de egyenletesen tudtam menni, így 4 óra 9 perc lett. Egyáltalán nem fáradtam el, kicsit merevedtek a combjaim a végére, de jó élmény volt, jó útvonal, kacskaringós, élvezetes. Most még laza futások vannak, aztán elkezdjük az alapozást, meg felkészülést az UB- re."
)
A hosszútávú cél, az még sok mindentől függ. Ha sikerül, akkor egyéniben lefutni az UB-t. És talán ha teljesen felkészülök és be is jutok, akkor a Sparthatlonon elindulni. De majd az élet eldönti hogy lesz. Én készülök és remélem teljesül. Természetesen versenybíróként is megyek tovább a vizsgákkal, szeretnék egyszer eljutni a nemzetközi bírói szintre. Ez több összetevős dolog, hisz ezt a munkát mindenki csak a főmunkája mellett végzi, így nem könnyű összeegyeztetni.
Remélem majd beszámolhatunk a Spartathlon sikeres teljesítéséről! A magánéletedben mit tervezel?
Természetesen hogy sokat dolgozzak színházban és filmben, hisz ez a szakmám a hivatásom, de a sport is végig része lesz az életemnek, a versenyek úgy érzem segítenek a munkámban is, energiával töltenek fel. Egy verseny előtti hét izgalma mindig csodálatos érzés. Mennek a hétköznapok de a kisagyadban már ott van mindig a verseny is. És természetesen hogy egészséges maradjak.
Köszönöm a beszélgetést!
IMDB nemzetközi filmes adatbázis | wikipedia.org | iszdb.hu
