Szilvási-Kálmán Teréz vagyok, tizenkét éve futó, öt éve terepen is futó. Mindemelett oktatásszervező, aerobik- és személyi edző, de az elmúlt két évben leginkább édesanya és feleség. A sport gyerekkoromban és kamaszként is a rettenetet jelentette számomra, az egyetem alatt találtam meg a hobbimat, később a hivatásomat is a csoportos edzésekben, melyek állandó keresztedzéseként futottam először a város színes utcáin, majd egyre többet hegyen-völgyön át.
Nyilvános instám: https://www.instagram.com/kalmanterez/
Nyilvános facebook oldalam: https://www.facebook.com/barhogyislegyenmozogj
A Kéktúra videónk egy nagy kalandról szól!
Mik voltak számodra a 2023-as év leszebb emlékei, eredményei?
Az év legnagyobb eredménye számomra, hogy májusban életet adtam a második kislányomnak is. Ami pedig a futást illeti: büszke vagyok rá, hogy egy nagyon tudatos gyógytorna program eredményeként már nyáron újra futócipőt húztam, ősszel pedig már az erdőbe is visszatértem. Jó érzés a régi utakon emlékek ezrei közt lenni újra, és tervezgetni a 2024-es naptárat.
Korábbi évekből mire vagy büszke, mire emlékszel szívesen?
Két terepverseny van, ami ilyenkor mindig eszembe jut (nem túl friss élmények, de meghatározók). Az egyik a 2018-as 2up&2down verseny a Mátrában. Ez év január elsején jártam először futva az erdőben, és nagyon meglepett, mikor egy újdonsült futóbarát rám írt, hogy nem szeretnék-e vele ezen a versenyen futni. Egy meetingen ültem, élesen emlékszem. Eléggé féltem, hogy a rutinos társ mellett mit fogok művelni, de egy remek verseny kerekedett belőle.
A másik a 2019-es UTH 54 km-es Szentendre Trail száma. Álomversenyem volt, és álomszerűen is ment. Nem volt célom, csak hogy jó élménnyel menjek végig a pályán. És bár előtte iszonyatosan izgultam (még a rajtban is), egy hatalmas flow élmény volt minden kilométer, és büszke vagyok rá, hogy végül negyedik nőként értem célba.
Miért szereted a terepfutást, a terepfutó versenyeket? Mi az, ami miatt ajánlanád az embereknek?
Számomra a terepfutás a legjobb énidő. Teljesen kikapcsol. Teljesen feltölt. Amikor 2018 januárjában kimentem a Hármashatár-hegyre, akkor körülbelül a harmadik kilométer után (a ködben, a csenden, a magányban) elkiáltottam magam: megérkeztem. Tettem mindezt sok aszfaltos kilométer után, ahol az időt, a tempót hajszoltam… itt el tudtam engedni. És visszakaptam azt az élményt, ami miatt annyira szerettem, és szeretek ma is futni.
A terepversenyek pedig egyértelműen közösségi élmények számomra. Bár volt szerencsém egy-két alkalommal dobogóra állni, valójában a hangulat, a közösség az, ami inspirál egy-egy nevezésre.
Emlékezetes pillanatok, kalandok, találkozások?
A fent említett két versenyen túl életem meghatározó terepfutó élménye, hogy Péterrel (most már a férjem) végigfutottuk az Országos Kéktúrát. Annyi élmény, annyi kaland, annyi találkozás történt ezen az úton, amiért örökre hálás leszek. Tervünk, hogy a déli és az alföldi kéket is ilyen formán teljesítsük.
A KT-t milyen szakaszokban csináltátok meg, mi volt a legnehezebb és legemlékezetesebb része?
A Kéktúrát 2019 januárjában kezdtük és 2020 nyarán fejeztük be. Az első 23 szakaszt jellemzően hétvégente teljesítettük, ami azt jelentette, hogy 60-80 km közti távokat futottunk, túráztunk (futúráztunk). Ekkor kisebb futómellénnyel mentünk, benne a legszükségesebb felszerelések és frissítések. A 24-27. szakaszt pedig egyben tettük meg egy nyaralás alkalmával.
A legnehezebb része talán az eleje volt, a Kőszegi-hegységet elhagyva nagyon messze volt a következő erdős terep (Balaton-felvidék), és a szántóföldek monotóniája kegyetlen volt számunkra. Ilyenkor mindig hálát adtunk, hogy futócipő van a lábunkon, és bármikor gyorsíthatunk.
A legemlékezetesebb részek között első helyen szerepel a Zempléni-hegység. Korábban még sosem jártam arra, és szerelem volt első látásra. De nagyon szerettük a Bükköt és a Börzsönyt is. Nehéz lenne akár csak egyet kis kiemelni.
Hogyan aludtatok, hogyan kezeltétek az időjárás változásait, nehézségeit?
Minden esetben a Kéktúrázók számára ajánlott szállásokon aludtunk, nem bíztunk magunkat a véletlenre. Ugyanakkor kirándultunk óriás hóban, esőben és kánikulában is, nem töröltünk túranapot időjárási nehézségek miatt. A legelső alkalommal, amikor Velemen leszálltunk a buszról futócuccban a térdig érő hóban, egy túrázó aggódva kérdezte, hogy biztos csak ennyi a felszerelésünk? Ennyi volt, és nem fáztunk. A bakonyi szakaszt pedig végig szakadó esőben tettük meg, a szállásadó hölgy aggódva kérdezte reggel, hogy biztos tovább indulunk-e?
A válaszunk természetesen igen volt, mert nincsen rossz idő, csak rosszul öltözött futó.
Milyen cipőben futsz? Miért szereted?
Aszfalton stabil cipőim vannak, a HOKA Arahi és a HOKA Gaviota modelleket koptatom. Mind a kettőt nagyon szeretem, általában felváltva használom őket. Az Arahi számomra kicsit keményebb, míg a Gaviota talprésze számomra jobban hozza a felhőn futás élményét.
Terepen a HOKA Speedgoat modelleket szeretem, mert bár azok a terepek, ahol én megfordulok, nem indokolják minden esetben, de a lelkemnek szüksége van rá, hogy nagyon jól fogjon. Nem csúszik, jól tapad, remekül tart, biztonságosnak érzem benne a lépéseket felfelé és lefelé haladva is.
Hol és hogyan szeretsz edzeni, futni?
Nem edzéstervvel futok, így sosem feladatosak az edzéseim. Szeretek új utakat, köröket megismerni, a pillanatnyi lelki- és fizikai állapotom mellett ezek befolyásolják az edzéseimet. Ha erdő, akkor leggyakrabban a Budaiban fordulok meg természetesen, de nagyon szeretem a Vértest és a Zemplént is.
Mik a terveid 2024-ben? Esetleg már van későbbre is terved?
2024-ben újra szeretnék már versenyeken is részt venni, és én ilyenkor mindig hazai szervezésekben gondolkodom. Leginkább a terepfutas.hu versenyeit látogatom, de lehet, hogy idén bővítem a kört. 2024-ben biztos, hogy csak rövidebb távokon indulok még, de szeretnék újra 50 körüli versenyen is futni majd a nem túl távoli jövőben.
Mi a kedvenc ételed, italod a hétköznapokban és mi a versenyek alatt?
Nincsen ilyen. A futás során a frissítésben pedig borzalmas vagyok, így ezt nem reklámoznám. De verseny után vagy előtt egy jó pizza sosem rossz.
Kedvenc könyv, film, zene?
Ilyet se tudnék mondani, ami annyira kiemelkedik. Sokat olvasok, de sokfélét, most épp rengeteg pszichológiai témát. Filmet kb. sosem nézek, ha igen, elalszom. Zene helyett sokszor a csendet szeretem, de azért a júniusi Halott Pénz koncertre már van jegyem.
Hallgatsz zenét futás közben? Ha igen, akkor mit?
Nem hallgatok zenét, mert aerobik edzőként sajnos legtöbbször képtelen vagyok zene mellé lépni, ez pedig egy futás során azt jelenti, hogy nem a saját tempómat futom.
A másik indokom pedig a zene nélküliségre, hogy a városban nem szeretem kizárni a zajt magam körül, az erdőben pedig nagyon élem a csendet.
Mi a TOP5 (esetleg TOP10) tanácsod a terepfutáshoz?
Korábbi cikkem a témában: https://terepfutas.hu/aszfaltrol-terepre/
Ennek mentén:
1. Ügyesedj! A terepen egészen más futótechnikára lesz szükséged, mint síkon, és előfordulhat, hogy egyszer-kétszer el is esel, vagy lassabban haladsz a tervezetthez képest. Ez ne szegje a kedvedet, gyakorolj, akár többször megfutva ugyanazt az emelkedőt vagy lejtőt, és legyél türelmes magaddal. Az ügyességedet az erőd is befolyásolja, így érdemes az erősítésre, a stabilitás fejlesztésre kiemelt figyelmet fordítani a keresztedzéseid során.
2. Készülj fel! Érdemes az ismeretlenebb terepen egy kis itinerrel készülnöd, hogy tudd merre és mennyit szeretnél futni (persze a tévedés lehetősége itt is ott van, de ahogy egy jó turista, úgy egy jó terepfutó is pusztán csak útvonalat módosít, el sosem téved!). Ebben sokat segíthet már bármely okos eszközöd, de én imádom a régi térképeket is bújni, kis cetlire turista jeleket rajzolni emlékeztetőnek.
3. Nincsen rossz idő, ha van jó öltözet. Persze egy jó terepcipő sem garancia abban az esetben, ha ügyetlenek vagyunk még, de azért sokat segít. A ruházatod többi része szerintem nem függ a tereptől (strapabíró, réteges, szellős), maximum a kiegészítők még. Aszfalton ritkán indulunk el egy mellénnyel, frissítőcsomaggal a hátunkon – bár van az a táv és van az az időjárás –, de terepen a legtöbbször nem árt. Legyen víz, legyen frissítés, legyen egy telefon. Biztos, ami biztos.
4. Tartsd az etikettet! Mondjuk ezt mindenhol érdemes. De itt különösen. Hallgasd a csendet (vagy a természet hangjait) és ne verd fel. Bármit is viszel magaddal, a lábnyomodon kívül semmit ne hagyj ott. Tartsd szem előtt, hogy vendég vagy. És a természet jó vendéglátó. Ehhez mérten viselkedj és tiszteld meg. (Ahova tilos, oda ne menj be. Ami ott él, azt ne hozd el. És így tovább...).
+1 Ha még nem futsz terepen, mindenképpen próbáld ki! Adj egy esélyt, megéri!
