Na, ez okozott némi fejfájást, így a reggeli programom nagyjából a fuvarszerzéssel telt. Munkahelyem is beszállt és meg is oldódott a dolog, amikor jött a telefon, hogy kutyus jobban van, Krisztián jön értem. Már össze voltam pakolva, inkább többet, mint kevesebbet alapon! Irány a vonat és P.vár, ahol várnak. Kocsiba be, irány pest. Szerencsére nem volt akkora forgalom, hamar beértünk Tomihoz a Benczúrba. Bálint is érkezett, majd Vázsony is.
Bepakoltunk, ami azért nem is volt olyan egyszerű, közben Tomi segített lehozni a cuccaim és a válogatott melegítőket. Ottó és Niki is jöttek, azt nem tudom, hogy búcsúztatni, vagy amúgy is dolguk volt Tominál, mindenesetre nekem jól esett. Be a kocsiba és irány a 8 órás utazás.
A határig, viszonylag hamar elment az idő, ott tankoltunk, Bálint és Vázsony, cseréltek a volánnál és már robogtunk is tovább. Szép látvány tárult a szemünk elé, a zöldellő rétek a hegyoldalakon, a rengetek birkanyáj, a távolból előbukkanó havas hegytető, még a néhol kicsit akadozó haladást is feledtette. Az egyik városban, benéztünk egy körforgalmat, de Vázsony, hamar visszatért a helyes útra.
Két dolog aggasztott, az egyik a lefelé kúszó nap, a horizonton, a másik a távolban gyülekező felhők. Többször is felmerült a kérdés, megyünk e pályát járni, vagy sem. Beérve Marosvásárhelyre, a szállás melletti körforgalomban, megint tévesztettünk, persze akkor még nem tudtuk, hogy a szállás mellett vagyunk. Visszamentünk és beálltunk az ott lévő sportközpont parkolójába, ahol érdeklődtünk, hol is lehet a szállás. Kiderült, pont jó helyen vagyunk. Ottani idő szerint, ¾ 9 volt, elég sötét már.
Amíg Bálint próbált infót szerezni, hogy jutunk a versenyközponthoz, Vázsonnyal, elmentünk a vacsorát megkérdezni. Ebből lett is kisebb félreértés, mert szóltunk ugyan Bálintnak, de mivel a portással beszélt, nem ránk figyelt. Mire végzett, mi már nem voltunk ott és a keresésünk, sem járt sikerrel.
Megtudtuk, kilencig vannak a konyhán, ha most nem eszünk, később nem tudunk. Kikértük a menüt, krumplipüré, sült hússal és uborkával. Nem igazán verseny előtti menü, még jó, hogy a kocsiban ettem egy nagy adag rizskót. Gyorsan szaladtam vissza Bálinthoz, (közben, egy pár román állampolgár, beszólogatott, ami kicsit feszélyezett, de próbáltam nem foglalkozni velük) aki eléggé leteremtett, amiért ott hagytuk. Részben igaza volt, de szerencsére, megbeszéltük a dolgot.
Vázsony, közben bulgár versenyzőktől, tudott meg infókat a pályáról. Vacsi után már nem indultunk, a pályára, becuccoltunk a szállásra, aztán lenéztünk még egyszer az autóhoz, a bringák miatt. Lefekvés, alvás, amit kicsit nehezített a szobában lévő meleg, mert a közeli szórakozóhely miatt az ablak kinyitása még rosszabb ötletnek bizonyult. Hajnal négy körül kezdett csendesedni a környék, reggel megtudtam, egyetemista találkozó van.
6-kor keltem, mivel este a hölgy a vacsoránál azt mondta, 7-tól már ott vannak. Nekem 10-kor volt a rajtom így 8-kor már késő lett volna ennem. ¾ 7-kor valami azt súgta, egyek a zsemléből és a nutellábol, amit vittem. ¼ 8-kor átmentem a vendéglőbe, ahol két pincérnek elmondtam mi járatban vagyok. Elkezdtek diskurálni, mire egy harmadik úr a székről erélyesen odaszólt, majd 8-tól. Ekkor a két pincér is rávágta, majd 8-kor.
Megköszöntem és visszamentem a szállásra. Összekészítettem a versenyre a dolgokat, közben Bálintték is elmentek reggelizni. ½ kilencre értek vissza, ekkor már a mezben voltam, minél kevesebbet kelljen a depónál ezzel bíbelődni. Elindulva a versenyközponthoz, Bálint meséli, nekik sem volt egyszerű a reggeli, ezért késtek kicsit. Felfelé tartva Somos kőre, egy lezárt utcába vitt a GPS. Visszafordultunk és próbáltunk máshonnan feljutni, de az is kudarcba fulladt. Ott voltunk karnyújtásnyira, hallani lehetett a zenét és a műsorközlőt.
Összeraktuk a bringámat, felvettem a hátizsákot és nekivágtam toronyiránt. Egy udvarban kötöttem ki, ahol építkeztek. Két munkást megkérdeztem, tudnak e segíteni. Szerencsére segítettek, mondták, a telek szélén van egy ösvény, ott feljutok. Valóban, annak az utcának a tetején lukadtam ki, ami le volt zárva. Onnan 100 méterre volt a keresett objektum.
Bementem a regisztrációba, segítőkész hölgy volt ott. Átadta a csomagot, elmondta a merre van a depó. Ott Klosz Péter fogadott, akinek a meghívását köszönhettük. Kérdezte, minden rendben van e, mikor jöttünk, meddig maradunk. Infókat adott a pályáról, közben bedepóztam. A pálya, 2 kör szaladás, egy 2,38 km–es pályán, benne 110 m szint, 3 kör bringa 6 km-es pályán, majd 20 m szint, végül 1 kör szaladás, de fordított irányban.
Bálintték is felértek közben, elvittem őket a regisztrációhoz, közben mondtam az infókat, amiket gyűjtöttem. A rajtcsomagban a rajtszám és a chip mellé, egy Isostar gélt és egy Fundangó, a verseny logójával ellátott hátizsákot is kaptunk. Pár fotó készítése után, volt egy technikai megbeszélés, ahol elmondták a pályával kapcsolatos infókat. Utána, elmentem melegíteni kicsit. 9 óra 50-kor, a depóból, egyenként szólították a versenyzőket a rajt-cél kapuhoz. Miután mindenki ott volt, rövid visszaszámolás után, sípszóra elrajtoltunk.
Paripám a SUPERIOR XP 949 - aluvázas, 29-es versenymonti. Szuper! Részletek a www.superiorbikes.eu weboldalon.
Nem volt nagy tempó, a második sorból nézve. Az előttem lévők, mintha nem engedték volna ki a kéziféket, mígnem a jobb oldalon, megindultak páran. Egy éles jobbos és egy lefelé következett, majd enyhébb fel felé, ahol a 4-5 helyen lehettem. Hátulról jött egy srác, akinek a tempója, így hát én is kiléptem utána és pár méterrel később már a 3. helyen voltam.
Kisebb lejtők és emelkedők következtek, ahol a mezőny nem igazán bizonyult erősnek. Kivéve azt a srácot, aki ellépett. Megint jött valaki egy komolyabb lejtőn, mint egy gyorsvonat, de a következő emelkedőn meg is akadt. Az első körből fél perc hátránnyal érkeztem. Irány a második, de előtte még némi folyadékot betoltam a z arcomba. Itt már nem láttam az elsőt magam előtt, csak amikor hosszabb egyenes volt. Mögöttem sem igazán tolongtak.
Visszaérve a körből, jött a kritikus depózás, itt egy helyet veszítettem. Elindulva a pályán, Vázsony és Bálint is szóltak, figyeljek, mert van benne érdekes rész. Valóban, két letörésféleség volt benne, ahol lehetett volna szépet borulni. Gyors pálya volt, szinte végig tekerhető, egy 5-10 méteres szakasz volt, ahol leszálltam. Hosszú gyors részek, egy két élesebb és sok sodrós kanyarral. Egy két ember olyan tempóban ment el mellettem, hogy pislogni sem volt időm! Számolgattam közben, ha 6-ban vagyok, van esély a dobogóra a korosztályban. Hát jött még egy srác, így már nem voltam biztos a helyezésben. Próbáltam beérhető távolságban maradni. A harmadik körben, ellépett a lefelében, de nem adtam fel, mivel a futásban sehol nem láttam, arra tettem fel mindent. A kör végéhez érve, az utolsó emelkedőn közelebb értem hozzá.
A depóban aztán megint ügyes voltam, mert annyira a srácot néztem, hogy miközben lepattantam a bringáról elkezdtem levenni a sisakot. Az egyik segítő kislány, próbált szólni, de mire kimondta, már a kezemben volt. Jelzett a bírónak, aki közölte, nyugodtan menjek, majd a depó végén kell megállnom 15 másodpercre. Na, ez kellet! Én, hülye!!! Hogy lehettem ilyen balfék!
A srác addigra persze rég a látóhatáron kívül volt! Amikor elengedtek, úgy voltam vele lesz, ami lesz, csapatom a lefelét, legfeljebb az emelkedőn besavasodok. Nem hittem a szememnek, amikor 2-300 méter után előttem volt. Nem vártam semmit, nem taktikáztam, mentem. Elhaladtam mellette, és csak vitt a lábam. Egész addig, míg meg nem láttam a falat magam előtt. Na, itt majd beáll a lábam, gondoltam és utolér. Nem állt be, igaz nem futottam, hanem mászósan haladta, viszont jó tempóban.
Hátranéztem és nem láttam jönni. Ennek ellenére nem vettem vissza, nem szerettem volna meglepetést. Az utolsó emelkedő, a cél előtt és a hangos bemondó, mire a célegyenesbe értem, már a nevemet mondta.
Megjegyzem, minden körben mondta, és jó volt hallani! Beértem!
Nem tudtam hányadik vagyok, csak tippeltem, hogy a hatban. Megkaptam a befutó érmet, kimentem a frissítő zónába, és banánnal, isoval frissítettem magam. Összeszedtem a táskám, bekevertem a regenerálót, közben Vázsony is megjött, kérdezte mi a helyzet, mert ők kicsit még pihentek a kocsiban. Mondtam, amit éreztem. Kivettem a depóból a bringát, a kocsinál átöltöztem, majd az elitek futamán próbáltam Bálintnak és Vázsonynak, mondogatni az aktuális állásukat.
Végül Bálint 3. lett, Vázsony 4-ként ért célba. Az eredményhirdetésig volt még egy óra, közben megtudtuk, a helyezésem is. Összetettben 5. lettem, ebben két váltó is volt, így az egyéni indulók között 3. , kategória 1. hely.
Örültem neki, mert hiányzott már egy kis önbizalom növelés. Az eredményhirdetés, pár perc csúszással, de elkezdődött.
Amikor szólítottak, vittem a SUPERIOR XP 949 bringát is, erre Klosz Péter (a román triatlon szövetség elnöke) megjegyezte, ha neki is ilyen bringája lenne. Mosolyogtam egyet, ami nem volt nehéz a dobogó felső fokán.
A győztesek egyedi pólót kaptak, egy kupát és egy érmet. A ceremónia végén, megköszöntük Péternek a meghívást, bepakoltunk a kocsiba és indultunk haza. Másik útvonalon mentünk, ami okozott némi zavart a tankolással kapcsolatban, de szerencsére nem lett belőle probléma. ¾ 1-re értünk vissza pestre, onnan még egy óra haza. A fenekemet nem igazán éreztem vasárnap!
Köszönöm a X2S Superior TEAM csapatnak, amiért kijuthattam erre a versenyre! A Bike Logistics-nek a bringát, a Ride Bike-nek a szervízelést.
Május 16-án a Kelly’s Bakonyerdő Maratonnal veszi kezdetét a Magyar Kupasorozat.
