Anyaként, rendezvény szervezőként miért tartod fontosnak a sportot?
A sport az életem legfőbb rendező elve. Egészen kicsi koromtól kezdve szívtam magamba a sportos létforma alapjait. Édesapám révén - aki ikertestvérével az 1980-as moszkvai olimpián bronzérmet szerzett vitorlázásban – a sport nálunk mindennapos rutinnak számított.
Az év magyar szörfözője 2004-ben, 2006-ban, 2007-ben, 2008-ban, 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben.
Az év magyar vitorlázója 2012-ben.
Édesapja Detre Szabolcs, aki a Moszkvai olimpián ikertestvérével bronzérmet szerzett a repülő hollandi hajóosztályban.
Unokanővéreimmel és öcsémmel együtt az Istenhegyi – úti sport általános iskolába jártunk, ahol nagyon sokféle sportágat megismerhettünk és kipróbálhattunk. A Svábhegy tetején felnőve az akkor még igazi téli időszak a havas sportok gyakorlásával telt.
Nem kellett unszolni a testmozgásra. A pozitív szülői példa volt a legfontosabb ösztönző. Családunknak erős és értékes köteléket nyújtott ez az életmód, amit már kisgyermekként is átélhettem. Bár akkoriban még kevesebb olyan elfoglaltság adódott, amely az aktív családi élet útjába állhat, mégis, hálás vagyok a szüleimnek, hogy a természetben mozogva tölthettem gyerekkoromat. Édesapám idén töltötte be a 76-ot, és ma is aktívan éli mindennapjait: az egész nyári szezonban versenyszerűen és eredményesen vitorlázik.
Most, hogy én is szülő vagyok, magától értetődőnek tartom, hogy a digitalizáció által behálózott mindennapokban a gyermekeimnek és a munkám során megismert családoknak, gyerekeknek is átadjam azt a szemléletet és élménycsomagot, amit a sport és az aktív életmód nyújt.
Hogyan és miért kezdtél el sportolni?
Talán ovisként és kisiskolásként még nem űztem olyan sokféle sportot, mint most a két kislányom, de azért két évesen már síléc volt a lábamon, és a kislányok számára fontos mozgáskultúra megalapozásához szükséges művészi tornára is aktívan jártam. 5 éves korom körül pedig elkezdtem a lovaglással ismerkedni.
Kisiskolás éveimben elsőként a ritmikus gimnasztika sportágat választottam, majd pár év múlva ezzel párhuzamosan a sífutás is felkerült a heti programok közé. Mivel magas növésű lány voltam, az iskolai kosárlabda csapatban folytattam a pályafutásomat, a BSE-ben a korosztályos országos bajnokságokig jutottam. Testvéremmel ellentétben – aki irányítóként egészen a korosztályos válogatott szintig menetelt – a gimnáziumi évek kezdetével a kosarazást abbahagytam, és díjugratásban, majd a verseny-aerobik sportágakban próbáltam ki magam.
16 évesen a Balaton partján találkoztam a szörf sportággal, amely azonnal megtetszett. Teljes erőbedobással vetettem bele magam, és meg sem álltam az Olimpiákig.
Nagyon fontos megjegyeznem, hogy a szülői támogatás nélkül ez a mozgalmas és boldog gyerekkor nem valósulhatott volna meg. Nem csak az anyagiakra kell gondolni! Az edzéseken, hétvégi versenyeken való részvételhez, az odaadó és folyamatosan biztató, gondoskodó háttér biztosításához elhivatott és tudatos szülőkre van szükség.
Nem feltétlenül kell, hogy sportolói múlttal rendelkezzünk, egyszerűen csak érdemes segíteni és ösztönözni gyermekeinket, hogy életük részéve váljon a mindennapos sport vagy bármely más, aktív testmozgással töltött idő. Szerencsére az elmúlt időszakban nagyon sok olyan kezdeményezést látok, amely megpróbálja a kicsit elkényelmesedett vagy inkább csak a természettől eltávolodott embereket visszavezényelni testi és lelki egészségük legalapvetőbb megőrzési formájához.
Mit sportolsz szívesen és miért pont azt választottad?
Úgy 20 éves koromtól kezdve mondhatjuk, hogy élsportolóként jártam a világversenyeket a szörfömmel. A 2012-es Londoni Olimpia után, ahol kiválóan szerepeltem, kicsit más vizekre eveztem, és visszatértem régi nagy szerelmemhez, a díjugratáshoz, mint adrenalin fenntartó tevékenységhez. Ezt a sportágat kisebb nagyobb kihagyásokkal a mai napig versenyszerűen űzöm.
Mindig is vonzott és lenyűgözött a természet, a nap, a szél, a tenger mozgásából eredő elementáris erők, amelyeket az állatok és az emberek egyaránt tisztelnek, és akár óvakodnak is tőle. Mégis vannak olyan nyughatatlanok, mint én, akiknek lételeme a kihívás, hogy akár szörfön a természet láthatatlan erőinek vagy lóháton egy több száz kilos, menekülő ösztönlénynek a megszelídítésével érjék el leghőbben vágyott eredményeiket, élményeiket.
Ahogy az ember öregszik és családja lesz, ezek a vágyak kicsit csitulnak ugyan, de amikor csak tehetem, szívesen hódolok még ma is régi szenvedélyeimnek.
Mi volt a lelkileg legmeginditóbb és a legnehezebb élményed a sporttal kapcsolatban?
Egy sport karrier, legyen az bármilyen sportág, mindig tele van mélységekkel és magasságokkal. A test, az edzések, versenyek által erősödik, fejlődik. Az ember tudja, hogy a verejték az ára a feljebb jutásnak. De vannak más jellegű nagy döntések és lemondások, amelyek bizony kihívások elé állítottak engem is. Mivel az év nagy részét külföldön töltöttem, így óhatatlanul eltávolodtam a barátaimtól, akár a szeretteimtől is.
Francia edzőm mellett egy kisebb nemzetközi csapattal éltem az életem, akikkel nagyon jó viszonyt ápolok a mai napig, de természetesen sokszor éreztem magam magányosnak. Ezek a mélypontok olykor kihatottak a teljesítményemre is, ami egy nehezen kezelhető spirálba szippantja az embert.
De szerencsére a sok lemondás és munka meghozta a gyümölcsét, és a nagy tengeri nemzeteket is felsorakoztató kis csapatomból végül én indulhattam az Olimpián, aminek ők is egyként velem örültek. Jó kis csapat voltunk, igazi csapattaggá fogadtak. Hálás vagyok nekik. Sok mindent tanultam tőlük és egy biztos: azóta is bármikor számíthatunk egymásra, bárhol legyünk is a világban.
Volt-e sportbaleseted, ha igen, hogyan gyógyultál meg belőle, mi segített? Hogy látod, volt-e lelki oka?
Természetesen számos kisebb-nagyobb sérüléssel kell számolnia az embernek, ha ennyi sportágat űz az élete során. Szerencsémre az olimpiai felkészülések ideje alatt elkerültek az igazán nagy bajok – bár sajnos a derekam tájékán már jelentkeztek problémák korábban – egészen 6 évvel ezelőttig, amikor is egy lovas balesetben megroppant két csigolyám.
Szerencsére nem kellett műteni, 4-5 hónap alatt gyógyult meg annyira, hogy biztonsággal vissza tudtam térni a napi rutinhoz.
Sajnos ez nem múlt el nyomtalanul. Összeadódtak a hozott és az éppen aktuális problémák, - köztük egy vélhetően már gyerekkorban kiszűrhető és kezelhető probléma – már édesanya voltam és nem tudtam egyensúlyt találni a sportolói és az anyai szerepek között.
Amire ez a baleset megtanított az az, hogy a problémákkal már korán el kell kezdeni foglalkozni.
A mai fiatalság körében is rettentő fontos lenne a prevenció: a mozgással és a speciális gyakorlatokkal megelőzhetőek későbbi betegségek, és kiküszöbölhetőek a súlyosabb sérüléseknek táptalajul szolgáló rendellenességek.
Mivel foglalkozol jelenleg, mi a munkád? Nagyon szívesen olvasunk a további tervekről, a jelenlegi élményekről, az anyaság nehézségeiről, szépségeiről!
Jelen pillanatban a két kislányom (4 és 6 évesek) odaadó anyukája vagyok. Életerős, mozgékony és ambiciózus gyerekek, ezért meg is teszek mindent, hogy a lehető legélvezetesebb és leghasznosabb módon töltsük el a közös időt.
Természetesen sportolnak: úszás, ritmikus gimnasztika, tánc, síelés és némi lovaglás szerepel a mostani programok között, aminek megszervezésében és lebonyolításában aktívan közreműködök.
Civil hivatásom jelenleg a családi vállalkozásunk keretében működő, a férjem szüleitől örökölt és általunk kibővített birtokon található Gapa Terasz és Parkerdő vezetése. Ez egy kivételes helyszín Balatonfüred legnyugatibb hegycsúcsán, amely ligetes, tölgyes erdeiével, csodálatos panorámájával és különleges atmoszférájával kimeríti az álommunka fogalmát.
Ezen a fantasztikus helyszínen sokszínű, komplex programokkal várjuk az aktív kikapcsolódásra, vagy csak pihenésre, nyugalomra vágyókat. Célul tűztük ki, hogy a képernyő vezérelte, ingerdús, rohanó világunkban egy kis megnyugvást nyújtó támpontot adjunk az embereknek, hogy visszataláljanak a természet adta, csodálatos, feltöltődést nyújtó, közös élményekhez.
Ennek szerves részét képezi a szabad levegőn való mozgás és környezetünk szűkebb és tágabb értelemben vett megismerése, ami a jövő generáció boldog és kiegyensúlyozott életének megalapozása lehet.
Idén nyáron nagy sikerrel indítottunk el egy főként gyerekeket, családokat megcélzó programsorozatot, melynek során játékosan átélhető, hasznos természetismereti tudásra tesznek szert kicsit és nagyok egyaránt.
Programjaink között helyet kapnak még zenei, gasztronómia és integrált életmód-tanácsadási lehetőségek. A visszajelzések alapján jó úton járunk, működik és az emberek hálásak. Saját gyerekeimen is látom ezt a fantasztikus eredményt, ami az ottani közös tevékenységből ered.
Mire használod a sportot az életedben, mi a célod vele? Egyéni és önmagadon túlmutató célokra gondolok. Képviselsz-e bármit a jelenlegi életmódoddal - pl. egészséges életmód, kihívások vállalása, céltudatosság...? Szerinted mi az, ami miatt egy ember fogékonnyá válik az egészséges életmódra? Neked mi volt az okod?
Elsőként tiniként jött az igény, hogy szeretnék változtatni a külsőmön, vagy inkább kontroll alatt tartani. De felnőtt fejjel ennél holisztikusabban közelíteném meg ezt a kérdést, a hosszan tartó egészséges, boldog élet érdekében érdemes tudatában lennünk annak, hogy mit eszünk, és mit teszünk a mindennapok során …
Milyen hatással van a sport a hétköznapjaidra?
Nagy szervezést igényel mindez két gyerek mellett. Nekem ők az elsők és ebbe a már most zsúfolt rendszerbe kell belesuvasztani néha egy kis én-időt. Nagy váltás ez az élsport után, ahol csak azzal kellett foglalkozni, hogy mikor eddzek, mikor versenyezzek és mikor pihenjek. Ez ma nagyon másként fest, de igyekszem a gyerekekkel együtt is mozogni. Egyrészt nagy öröm tanítani őket, másrészt mindenkinek jó, ha együtt mozgunk, a legértékesebb közös időtöltéseink közé tartoznak a családi túrák, akár bringával, kutyával, vagy otthoni kis ritmikus gimnasztikás, táncos pillanatok.
A sport tapasztalatod hogyan segíti a munkádat? Hogyan tudod összeegyeztetni a munkáddal? Van-e hátránya számodra?
Már gimnazistaként igen fontos szerepet töltött be a sport az életemben. Magántanuló is voltam egy ideig a sok utazás miatt. Ezek az évek megtanítottak arra, hogyan osszam be az időmet, hogyan tudok akár vizsgákra felkészülni a napi tevékenységem mellett.
Azt nem állítom, hogy a két gyerek mellett, háziasszonyként ezt a tudást és rutint teljesen át tudtam vezetni a napi életünkre, de a sportban tanult maximalista szemléletmód, a siker eléréséhez szükséges alázatos kitartás, és legfőképp a végső hajrára való energia-összpontosítás képességével azt hiszem elég jól tudom szervezni az életemet, életünket.
A munkámban is szükség van erre a kreatív és szorgalmas attitűdre, bár olykor természetesen előfordul, hogy túl nagy fába vágom a fejszémet. Olyankor segít a tudat, hogy egy tengeri sportágat űztem elég magas szinten, úgy, hogy még tengerünk sincs. Egyszóval a sport már fiatalon felvértezi az embert az élet más területén is kiválóan hasznosítható értékekkel, képességekkel.
Sport hatására változtattál-e az életmódodon? Megváltoztatta-e az emberi kapcsolatokat?
Mindig is tudatosan és fegyelmezetten éltem, de az élsport hozott egy új, sokkal koncentráltabb szemléletet. Sok segítséget is kaptam és később a tudománynak köszönhető lehetőségeket is ki tudtam használni.
A sportos szemlélet magával hozza az egészséges életmódot. Természetesen nem kell, hogy maratont fusson az ember, hogy odafigyeljen magára. Napjainkban, ha valaki eljut odáig, hogy szeretne változtatni a saját szokásain nagyon sok, talán túl sok megoldást is kínálnak számára.
Ezekből nehéz kiválasztani, ami igazán testhez álló. Mindenek felett az a fontos, hogy legyen meg mindig a megfelelő napi mozgás, ami egy csodálatos erdei séta keretében is kipipálható. Ha az embert megérinti a természet, akkor valahogy utána inkább vágyik valami egészséges, a természet adta ételre. Csak időt kell rá szánni, hogy ez megérjen bennünk.
Utazásaim során nagyon sok új kapcsolat, barátság vett körül, ami természetesen a váltás után megváltozott. De azért tudunk egymásról, a kommunikáció sokakkal megmaradt. Az itthoni, fiatalkori kapcsolataimat alapvetően most, így a családos létállapottal tudom felvenni, felfrissíteni. Nyilván hasonló életfázisban lévő ismerőseimmel tudok jobban kapcsolatot ápolni, de az itthoniakkal az olimpiai felkészülések alatt sem találkoztam. Úgyhogy ez olyan nagyot nem változott.
Mik a rövid és hosszútávú céljaid a sportban, a sporttal?
Az élsport lantját már letettem, de mozgás nélkül nem igen érzem jól magam a bőrömben, így a mostani élethelyzetemhez igazítva heti rendszerességgel végzek funkcionális mozgásformákat. A sérülésem miatt sajnos nem tanácsos futnom, ami hiányzik, de szerencsére megtaláltam a megfelelő helyettesítőket.
A Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként természetesen egy másik síkon is folyik az életem, és célom, hogy a háttérből segítve a hazai vitorlás és szörf sportnak minél több és fényesebb eredményt érjünk el a jövőben.
Mit gondolsz a sport helyzetéről a társadalomban?
Sajnos az a meglátásom, hogy ebben a kérdésben még sok munka vár rám, és a sport iránt elkötelezett társaimra is.
A fiatalok megszólítása a legfontosabb és legsürgetőbb feladat. Ők vannak most nagy veszélyben és természetesen ezáltal egész társadalmunk jövője is.
A sport, de főként az élsport a legtöbbek számára nagyon távoli, heroikus, túl professzionális benyomást kelt. A képernyő előtt ülve vagy jobb esetben a lelátóról drukkolva elégnek is gondolják a sporttal való kapcsolatukat. A fiatalok sajnos sok esetben már ennyire sem érdeklődnek a sport iránt.
A testnevelés órákat elalibizik, átvészelik, de nincs késztetésük, hogy az azonnali és gyorsan múló digitális ingereket nyújtó közösségi médiával töltött időt beáldozzák egy délutáni edzés vagy valami más mozgásforma oltárán. Ez sajnos nagyon rossz irány.
Az is problémát jelent, hogy kevés hazánkban az olyan, szabadidős tevékenységet kínáló szervezet, ahol nem feltétlenül akarnak versenyzőket nevelni. Ezért nagyon tisztelem és támogatom azokat, akik mégis ezzel foglalkoznak. Az élsport hazánkban a legnagyobb mozgató-rugó, amelynek eredményeire és sikereire büszkék lehetünk, de a tömegek megmozgatásához még sokat kell dolgoznunk nekünk, akik eziránt elhivatottak vagyunk. Ehhez nagyon fontos az alulról jövő kezdeményezések támogatása és a megfelelő infrastruktúra kiépítése is.
Hosszú éveket töltöttem külföldön, ahonnan hozok némi tapasztalatot ezzel kapcsolatban, amit szeretnék kamatoztatni itthon, hogy társadalmunk még sokáig egészséges, sikeres és boldog lehessen. Ahogy a mondás is tartja: ép testben ép lélek.
Persze ez nem pusztán mozgással oldható meg, alapvető és gyökeres szemléletbeli változtatásra van szükség megannyi területen.
Számomra az egészséges táplálkozás már egészen kiskamasz korom óta fontos. Saját elhatározásból kezdtem el egészségesebb ételeket enni, akár otthoni konyhai konfliktust is felvállalva ezzel. Lányaimat is arra nevelem, hogy részesítsék előnyben a zöldséges, gyümölcsös, természetes alapanyagokból készült ételeket, édességet sem megszokott a bolti köntösben kapnak, és látják is az elkészítés módját.
Nyakig benne vagyok általuk abban az ördögi körben, ahol az intézményi étkeztetés alapjaiban változtatja meg a gyerek ízlését és preferenciáit, ezzel otthoni konfliktusokat is eredményezve.
Hiszem, hogy apró lépésekkel formálható minden - akár a társadalmi hozzáállás is -gyerekeink élelmezésével, szabadidő eltöltési lehetőségeik megválasztásával kapcsolatban, amin keresztül pozitív eredményeket érhetünk el.
Mi a jelenlegi életcélod?
Szeretném minél szélesebb körben terjeszteni az egészségre nevelés szemléletmódját, és ehhez a szülőknek a mindennapok során is használható, gyakorlatias módszereket és élményeket adni.
A Gapa Terasz és Parkerdőben egy olyan műhely kialakításán dolgozunk, ahol a generációk együtt élhetik át a természetben, közös testmozgással, alkotással vagy aktív pihenéssel töltött idő pozitív hatását. A digitális világban ránk zúduló információ- és ingeráradattól kimerülve nincs is jobb, mint elmerülni a parkerdő növény- és állatvilágának kézzel fogható valóságában, amin keresztül saját magunkat is jobban megismerhetjük.
Így a jövő generációinak is átadhatjuk azokat az ismereteket és készségeket, amelyekkel tudatosan, a természettel harmóniában, a valós környezetünkre nyitottan egy jobb életminőséget érhetnek el, teremthetnek maguknak. Az idei nyár pozitív tapasztalata, hogy az átélt élményeket a saját gyerekeim jó értelemben vett influenszerként, a maguk ártatlan természetességével igyekeznek átadni a többieknek.
