Adventure Race Schwarzwald - X2S Haibike Team

Július 15.: Korán reggel keltünk, irány a versenyközpont. Szokásos versenyelőtti rendezkedés, majd eldördült a rajtpisztoly.

Nagyjából 15 fok volt és szemerkélt az eső és mi neki vágtunk életünk második kalandtúra –versenyének: 31 km mountain bike, 21 km hegyifutás és útközben 6 extra outdoor feladat.

Az extrák: tájékozódás, „barlang", kötélhíd, ügyességi pálya, bringás ügyességi pálya és parcour-pálya. Rajt után azonnal az élre álltunk, bár én ezt nem erőltettem volna, de Gábor igen jó erőben érezte magát így mentünk elől. Egyedül a 2011 kalandtúra világbajnok svéd Thule csapat tartott velünk, de ők profik. Ennek megfelelően az első ellenőrzőponton meg is rázták magukat és rögtön próbáltak ellépni tőlünk.

Tájékozódásban természetesen jobbak voltak nálunk, de erőnlétben talán tudtuk volna tartani velük a lépést, bár én egy kisebb műtét után voltam egy héttel, így javallatomra hagytuk őket elmenni. Még sokáig láttuk őket, de tény, hogy ez a csapat ebből él és nem mellesleg a tavalyi versenyt is ők nyerték. Gábor jobb állapotban volt, ő ment volna velük, de mivel két fős csapat versenyről van szó, nem hagyhatott el. A bringás szakasz 31 km igen komoly szintet tartalmazott többnyire dózer utakon, de kaptunk ízelítőt a fekete-erdei csúszós-gyökeres ösvényekből is.

Szerencsére mindketten össztelós bringával mentünk, én ismét beleszerettem a Haibike Sleek MTH RC-be, a geometria jól eltalált, gyorsan megszokható, csakúgy harapta a német hegyeket.

Bringa közben 1500 méteres magasságig kúsztunk fel, ahol már igen cudar időjárás volt, de a java csak futás közben rontott ránk. A 31 km alatt volt több extra feladat is: az egyik a barlang – bánya volt ami egy régi, ma már nem működő tárnába kellett bemenni a nálunk lévő fejlámpa segítségével és ott is check-pontot megtalálni. (A fejlámpa is kötelező tartozék volt, egy-két egyéb felszerelés mellett, mint például tartalék belső.) Gábor bosszankodott is, hogy minek kell cipelnie, hiszen ő belső nélküli rendszerrel teker már évek óta.

• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
•  

Sajnos menetközben kellett is, mert kétszer is defektet kapott az első kereke és akkor sok időt vesztettünk, ezt csak az eredményhirdetéskor realizáltuk. A bringázást harmadik helyen fejeztük be, egy gyors depózást követően indultunk a 21 km futásra, amiben szintén elég sok szint volt. A lábaimban olyat éreztem, amit évek óta nem: görcsöt. Sajnos futás elejére teljesen kiürültem és komoly gondjaim voltak. Futottunk, de sokkal lassabban, mint, ahogy szoktunk és a legmeredekebben még bele is sétáltam, aki ismer azt tudja, hogy ilyet sem szoktam csinálni.

A futás is hasonló magasságokba emelkedett, mint a bringa, csak addigra tovább romlott az idő és kb 10 fok volt, esővel. A futás kilométerei eleinte nagyon lassan teltek, a második felére kicsit bemelegedtünk és elkezdtünk haladni. Az utolsó extra feladat előtt megelőztük az előttünk haladó csapatot, akkor jött a fekete leves: slackline. Gondoltam nem lesz gond, van otthon szoktam is játszani rajta, de nem csurom vizesen és sáros cipőben. A második szakaszról sikerült leesnem, majd Gábornak is, így itt kaptunk némi büntető időt, de, hogy mennyit azt még ma sem tudjuk, a végén ez is sokat számított. A futás végén a célterületen volt még egy kis látvány elem, ahol kúszni és mászni kellett, ez inkább a közönségnek szólt, de a görcs határon mozgó lábam ne örült neki annyira. Na mindegy, de legalább vége: több mint 5 óra, több ezer méter szint és második hely, gondoltuk.

Este eredményhirdetés, és csak ott derült ki, illetve még ki sem derült, mert a végül második helyen végzett csapat is leesett a slackline-ról, így ők is kaptak büntető időt, de minket mégis harmadik helyre soroltak pár másodperccel, holott 5-10 perccel előbb értünk be. Sebaj ez volt a legkevesebb problémánk, a verseny hibátlanul volt megrendezve, nagyon jól éreztük magunkat és jövőre is visszamegyünk. Kicsit specifikusabb felkészüléssel szerintem még a világbajnok csapat is megszorongatható.

Hazafelé is két napra terveztük az utazást, így Ausztriában megálltunk még egy éjszakára és bringáztunk egy jót Salzburg környékén az Atter-see körül, csak, hogy kimozgassuk a tejsavat.

Sipiczki Csaba