Góczán Máté őrvezető sport iránti szenvedélye tizennyolc éve kezdődött.
„8-9 évesen kezdtem el futni, általános iskolában. Elég nehézkesen ment az elején, azonban éppen emiatt gyakoroltam egyre többet, majd szép lassan meghozta a munka a gyümölcsét. Egyre jobb eredményeket értem el, majd középiskolában folytattam a futást. Van, akinek könnyebben, van, akinek nehezebben jön a siker. Számomra rengeteg áldozattal járt, mind idő, mind pénz tekintetében, hogy ilyen eredményeket érhessek el” – idézi fel.
Legutóbb, tavaly november elején, a Veszprémi Spartan Honor Race akadályversenyen állt rajthoz, ahol a kezdőnapon második helyezést ért el a 25+ akadályos, hét kilométeres Sprint távon, a 25-29 évesek korcsoportjában. A verseny második napján, a 30+ akadályos Super távon, több mint tizenegy kilométer megtétele után, ötödik versenyzőként ért célba korosztályában.
„A verseny a feladatok tekintetében olyan, akár egy nagy játszótér. Többféle akadályon kell minél gyorsabban áthaladnunk. Lehet szó dárdadobásról, vagy arról, hogy homokzsákot, illetve sóderes vödröt kell cipelnünk, falmászásról, szögesdrót alatti kúszásról, kapaszkodós akadályokról, kötelekről, zsákfelhúzásról, amikor 30-40 kilós zsákot kell felhúzni a magasba. Ha egy versenyre készülök, akkor igyekszem konkrétan a lehetséges akadályokra gyakorolni. Illetve minél többet futok, annál jobban tudok teljesíteni. Ez lehet 20, vagy akár 70 kilométer hetente, attól függ, az időm mit enged meg. Mellette többek között biciklizem, úszom, hogy az állóképességem jobb legyen vagy éppen dárdát dobok, kézerősítő gyakorlatokat végzek, valamint fejlesztem az egyensúlyom” – avat be a verseny részleteibe.
Az őrvezető a 2020. január elsején létrejött Magyar Futósport Egyesület, „Titans of Hungary” szakosztályának is tagja.
„Eredményes csapat, minden tag teljesítmény alapon marad bent”
– mondja.
A székesfehérvári alakulat katonája 2020-ban közel húsz versenyen vett részt, köztük két veszprémi és két orfűi Spartan Race-en, katonai, valamint országos ötpróbán, illetve a Tatai Tófutáson, amelyen minden évben igyekszik ott lenni.
„A korábbi alakulatom miatt megyek mindig Tatára versenyezni, amikor csak tehetem. Ugyanis a 2014-es szentendrei bevonulásom után az MH 25. Klapka György Lövészdandárnál, az 1. lövészzászlóaljnál, majd a 11. harckocsizászlóaljnál szolgáltam. Ez egyfajta rituálé, amely során körbe futom a tavat, ami hét kilométert jelent. Legutóbb harmadik helyezést értem el. A Magyar Futósport Egyesület szervezésében éjszakai futásokon is részt vettem. Balatonakalin rajt-cél győztes lettem 12-14 kilométeren, Várpalotán és Balatonfüreden pedig 10 és 7 kilométeren második helyet sikerült elérnem. Volt olyan hétvége is, amikor elmentem Németbányára, a BakonyRUN akadályfutásra, ahol a 15 kilométeres terepfutó verseny során rengeteg akadály volt. Ott szintén a dobogó második fokára állhattam, majd másnap, épp a születésnapomon, elutaztam Tésre, terepfutóversenyre, ahol 10 kilométeren harmadik lettem”
– meséli, majd azt is elárulja, miért a katonai hivatást választotta.
„Azért lettem katona, mert egy olyan munkát kerestem, amivel tudok segíteni az embereken, jól érezhetem magam. Tetszett a honvédségen belüli karrierépítés lehetősége és az, hogy lehet mellette sportolni. Nagyon szeretem a katonaéletet. A honvédség sokat segít abban, hogy edzhessek, azonban legénységi katonaként az időhiány egyelőre kihívást jelent számomra” – árulja el jövőbeli terveit.
Forrás: honvedelem.hu
