Ki vagy Te? Hogy definiálnád önmagad ma, most az elmúlt évek történései után?
Anya vagyok, dolgozó nő és szenvedélyes futó, sportimádó. Két éve, amikor a blogomat megcsináltam, így definiáltam magam. Azóta is érvényes ez a megfogalmazás.
Ez látszik is minden megjelenéseden. Ma és az elmúlt hónapokban is. Megelőzés miatt választottad a műtétet. Van aki szerint a betegségeink nem véletlenek. Így vagy úgy, de megdolgozunk értük. Te mindent megteszel az egészségedért. Nem bíztál benne, hogy ez elegendő lehet?
Őszintén? Nem. Egész pontosan nem hiszek abban, hogy önmagában az egészséges életmód elegendő. És talán pont azért nem, mert láttam anyukám történetét. A több éves történetét. Csodálatra méltó a mentális hozzáállása, és valóban, hiszem azt, hogy az ő pozitív életigenlése nélkül nem élt volna ilyen sokáig. Mindig azt mondta – és így is élt, nem csak vallotta, így cselekedett – hogy az előttünk lévő problémát oldjuk meg, arra koncentráljunk, ne gondoljunk bele a teljes reménytelenségbe, mert akkor elveszítjük az erőnket. 20 éve mellrákja volt, amiből kigyógyult, 15 évig tünetmentes volt, majd a rák újra felütötte a fejét, ezúttal a petefészekben. Tudom azt is, hogy ha 20 évvel ezelőtt diagnosztizálták volna nála a BRCA pozitivitást (amit akkor még nem ismertek, vagy nem volt ennyire köztudott), akkor protokollból kiveszik a petefészkét…és nem így történnek a dolgok.
Igen, a betegség kialakulásában a hajlam egy lényeges tényező, és emellett van egy csomó szubjektív, úgymond rajtunk álló dolog: életmód, stressz, amit befolyásolni tudunk. Nem ismerem még elég jól magamat, bár erős nőnek vallom magam.
De az erő vajon abban rejlik, hogy tartjuk magunkat, előre megyünk, megoldjuk a problémát, összeszedettek vagyunk, ugyanakkor belül komoly lelki tusákat vívunk? Ez vajon nem rákkeltőbb, mint az, hogy hagyjuk magunkat elgyengülni, de ezáltal pedig könnyen belemélyedünk az önsajnálatba, a reményvesztettségbe és a negatív energiákat hagyjuk beáramolni? A középutat kell megtalálni? Erre képes bárki is? Erre törekszem, de amit ki tudok zárni kézzelfogható módon, azt előbb kizárom és továbbra is dolgozok azon, hogy a hajlamot ne erősítsem a rajtam álló dolgokkal.
Ennek a keverékében hiszek. Így tehát lecsökkentem annak a szervi kockázatát, hogy a rák nagy eséllyel kialakuljon. Ez egyfajta lelki biztonságot is ad, tehát adott esetben még jó irányba is mozdítja el az egész életen át tartó lelki prevenciót.
Azt mondod ez a műtét életed legjobb döntése volt. Miért?
Mert megnyugtat, hogy mindent megteszek azért, hogy a betegség ne alakuljon ki. És ez nem csak a saját védelmem miatt megnyugtató. A gyerekeim miatt is. Tudom, és sokan tudjuk, milyen egy szülőt elveszíteni. Nyilván ez természetes része az életnek, de korán elveszíteni, az nem. Egyszerűen szeretnék velük lenni még sokáig, és szeretném őket megóvni az ideje korán érő veszteségtől. Ezért jó döntés minden tőlem telhetőt megtenni ennek érdekében.
Mindent megteszel. Ebben benne vannak az alternatív módszerek is? Mi a véleményed a természetgyógyászatról?
Huh, hát ez nehéz kérdés. Egyre inkább nyitottan állok hozzá, de őszinte leszek, eddig nem éltem vele. Nem is vagyok benne jártas, ezért megalapozott és markáns véleményt nem tudok megfogalmazni. A pszichoszomatikus folyamatokkal már jobban foglalkozom.
Az is része, sőt nagyon fontos része ennek a folyamatnak! Mi számodra az, amit természetes gyógymódnak tartasz?
A sport és a mozgás megelőző erejében hiszek. Az is egyfajta természetes gyógyászat, nem?:)
Abszolút! Én is mindenkinek ezzel kezdem, ha az egészségről van szó. Ma különösen fontos a természetben való mozgás, hiszen az emberek nagy része állandóan mesterséges környezetben él. Mi a véleményed arról, amit Dr. Rüdiger Dahlke állít: A lélek nyelve a betegség?
Nem értek vele egyet. A léleknek nem csak negatív manifesztációi lehetnek. Hiszek például abban, hogy a boldogság és jó kisugárzás szépen öregíti az embert, szép ráncok barázdálódnak az arcukon. A betegség pedig számomra egy negatív esemény, még akkor is, ha a szervezetünk ellenállóképességéhez hozzájárul, hogy egy-egy nyavalyán átesünk. Ez az adaptáció része. De akkor is, a lelket nem csak a negatívummal kötném össze. Én pontosítanám a magam módján – a lélek panasza a betegség. Ezzel egyetértek, ahogy az előbb is irtam, egyre inkább elhiszem a lelki problémák testi kivetüléseit.
Foglalkozni kell a lélekkel, és ez a megelőzés egyik alappillére. Ugyanakkor ép testben ép lélek. Ebben is hiszek. Ez egy kör, ki mondja meg hol kezdték el rajzolni?
Dahlke nem állítja, hogy csak negatív dolgokat mond ez a nyelv. Ahogyan Te is mondtad, a betegségeknek lehet pozitív hatása. Ugyanakkor lehet, hogy pontosabb, egyértelműbb, a Te megfogalmazásod, ami látszólag sem zárja ki a pozitív oldalt. Hogyan tervezed a következő években a sportolást? Versenyek, edzések, motivációs programok?
Egy nagy célom van, a többi e köré épül majd részben tudatosan, részben pedig örömalapúan. Szeretném teljesíteni az IRONmant 2020-ban, azaz egy hosszútávú triatlon versenyt (3,8 km úszás / 180 km kerékpár / 42 km futás). Idénre terveztem, de közbeszólt a tavalyi két mellműtétem. Hiszen ehhez durván egy év fókuszált felkészülést tervezek, amibe beleférhet egy maratoni, egy félmaratoni és egy féltávú triatlon időjavítása is. Természetesen mindez abban az esetben, ha a körülmények nagyjából ideálisan alakulnak (sérülésmentesség elsősorban). Most már sok közösségi sportprogramra nem csak magam miatt járok. A gyerekek miatt, más futók miatt, vagy rendezvényszervezők felkérésére. Ez most már mind állandó része a heteimnek. De továbbra is, a kedvencem egyedül futni az erdőben, vagy zenére síkon. Ez a legjobb motivátorom, egy ilyen edzés alatt és után vagyok leginkább önmagam.
Az Ironman egy egészen más világ, hiszen hosszában, összetettségében kilóg szinte minden más sport közül. Mik lesznek ebben a legfőbb céljaid, szempontjaid?
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
https://www.terepsport.hu/eletmod/item/8538-hiszek-a-sajat-sorsunk-iranyitasaban-turoczi-reka-interju-az-eletrol-a-sportrol-a-csaladrol#sigProIdfe9f401ad3
A legfőbb céljaim egy része állandó és azóta tart, amióta rendszeresen futok. Unalmas, de helytálló célok: fitten és csinosan tartani magam, továbbra is megteremteni magamnak a saját lélekteremet és a gyerekeimet ösztönözni. A közösségi médián való jelenlétem óta pedig most már más futók és futni vágyok ösztönzése, és igény szerinti terelgetése is a célom.
Ezen belül a fókusz a szakmaiság és annak elmélyítése. Nem csak a saját autodidakta módon elsajátított tapasztalatok továbbadása, hanem a sport célzott tanulása, tanulmányozása révén. Ezt már elkezdtem a Testnevelési Egyetem triatlon sportedzői oklevelének megszerzésével idén, de még nem fejeződött be. Szeretném az elméleti tudásomat elmélyíteni.
Egyre több sportprogramnak vagy a részese. Mi a saját módszered arra, ahogyan kezeled a különböző korú és edzettségű embereket?
Próbálok én kortalan lenni. Valami olyat sugározni, ami mindenki számára megközelíthető. Ez egyfajta ösztönös kommunikáció lehet, de azt hiszem pont a sport tesz azzá, az a közös nyelv. Nem hiába mondjuk, hogy a sportnak az a sajátos szellemisége, hogy áthidal nemzeti, társadalmi, felekezeti és korbéli különbségeket. Egy univerzális nyelv, amivel elég könnyű kommunikálni azokkal, akik nyitottak rá. Persze, azért sokat segít, hogy a saját gyerekeim révén már van mindennapos betekintésem a gyermekkor különböző fázisaiba, arról pedig már élénk emlékeim vannak, hogy milyen 15-től 40 évesnek lenni. Egyszerűen sok esetben magamra gondolok, mi volt az adott korszakomnak a sajátossága. Az idősek irányába pedig mindig nagyfokú tisztelettel fordulok, ezt apukámtól hozom.
A sport ez egyik alappillérét jelenti az életednek. Te miért a sportot választottad, hogy a világ jobb hely legyen?
Összevontad, a sportban szerintem az a legfontosabb, hogy életmód legyen. Hogy nem egy fakultatív dolog, hanem magától értetődő, majd mindennapi eleme az életnek. A választás abban rejlik, hogy mit sportol az egyén. Egyébként a sportot régen mozgásnak hívták, amikor még a munka és a mozgás nem vált el ilyen élesen egymástól, mint a mai világban a legtöbb foglalkozásnál. A mozgás ma már külön program, régen a napi teendők velejárója volt.
Na ezt az egyértelműséget nem szabadna elveszíteni a nagy civilizáltságban.
A műtét azért sok kellemetlenséggel járt, testileg és lelkileg. Ez hogyan megváltoztatta meg a saját edzésmunkád?
Két dologban. Most már minden nap sportolok, de nem csak futok. S bár mennyiségében növekedett a sportolással töltött idő, minőségében sokkal kevésbé terhelt a testem. Még mindig a futás a legnagyobb szerelem, de sok kiegészítő sportot csinálok mellette (úszás, kerékpár, erősítés állandó jelleggel és sok szabadidősport idény jelleggel). A túlzott egyoldalú mozgás is lehet káros. A sérülésmegelőzés egyik alappillére a megfelelő keresztedzés. Így jött a triatlon is.
A gyógyulás, a regeneráció miatt táplálkozásban változtattál-e az utóbbi időben?
Nem igazán. Viszonylag kevés szénhidrátot eszem, sok fehérjét és sokszor keveset. Az evés nekem nem központi téma, úgy értem, fontos, hogy mit hogyan eszem, de egy jól bevált unalmas sémát követek, nem nagyon kísérletezek és nem töltök sok időt a konyhában új receptekkel. Amiben szeretnék változtatni, az a frissítés az edzések, és a verseny alatt. A hosszú távoknál ez már hobbi szinten is lényeges. Eddig nem foglalkoztam vele jóformán semmit, de egy IRONman távon ezt már nem tehetem meg, mert egészen egyszerűen nincs annyi tartaléka a szervezetnek, hogy azt vízen lehessen végigcsinálni.
Sokrétű felkészültséget igényel a triatlon és ez fokozottan igaz minden hosszú távú sportra. Mit ajánlasz leginkább az embereknek, ha az egészséges életmódról van szó?
Sokszor elmondom, hogy az aktív életmód és sport nem időszakos dolog. Nem dömpingszerű. Ne úgy fogjunk bele egy diétába, hogy két hónapig tart aztán persze beüt a jojó effektus. Az edzést se úgy kezdjük, hogy a bikiniszezonig belehúzunk.
Úgy kell elkezdeni a kettőt párhuzamosan, hogy ez egy életre szóló vonulat, maximum az intenzitás változik elfoglaltságtól, kortól, egészségtől függően. De egy rendszeres dologról beszélünk, ami az év 365 napján tart. És ha néhány napra, hétre abba is marad, az nem abbahagyás, maximum regeneráció, pihenő fázis.
Ezt a felfogást kell tudatosítani. A többi ízlés, teljesítménykényszer, időfaktor és más változók kérdése. De az alapok a legfontosabbak.
Tudatosság, tudatosítás... nagyon fontos fogalmak. Ma talán fontosabbak, mint korábban. Mi a véleményed a hitről?
A hit fontos. Nem feltétlenül a klasszikus értelemben vett vallás. Azzal nem vagyok szoros kapcsolatban.
De hiszek az életszeretetben, hiszek az emberek jóságában, jóindulatában, hiszek a saját sorsunk irányításában, hiszek az élet utáni életben, hiszek a családban, a szerelemben és abban, hogy magamat és a környezetemet is egyre jobbá lehet alakítani, ha dolgozunk rajta. Ezek nélkül az élet csak „vegetálás” lenne.
Ez most meglepett, mert szinte ugyanezt mondanám el én is. Szerinted van olyan, hogy életfeladat? Ha igen, mi a te életfeladatod?
Szerintem van. Biológiailag ezt szaporodásnak, génörökítésnek hívják. Ez így száraz, de az ember ezt a feladatot nyilván egy csomó más tartalommal is megtöltötte az évezredek során. Az ember szempontjából szerintem az életfeladat mikro (család) és makro (társadalom) szinten is az élet továbbörökítése a lehető leggazdagabb, legpozitívabb tapasztalatokkal, és legfőképpen szeretettel. Leegyszerűsítve, szeretnék jó ember lenni, és szeretném, ha a gyerekeim is azok lennének jó életkörülmények között.
Gyakran említetted a szeretetet, mint ez egyik legfontosabb részét az életnek, a világnak. Mik azok az alapelvek, amiket át szeretnél adni a gyermekeidnek?
A család szeretete, legfőképp testvérszeretet. Az emberekhez való pozitív hozzáállás és az előítéletek kerülése. Egészséges kötelességtudat, ami a munkában, sportban, kapcsolatokban megmutatkozik, ugyanakkor lelki szabadság, merészség, vidámság és ösztönösség, amik a jó értelemben vett önző énkép fontos részei.
Réka cikkei, amelyeket a terepsport.hu oldalra írt
Mi a véleményed a világ fejlődésének irányáról?
Mindig rossz véleménnyel vagyunk a világ fejlődéséről. De meg merem kockáztatni, hogy ez minden korban így volt. Gondoljunk csak a nagyszüleinkre, amikor azt mondogatták: „bezzeg a mi időnkben”, aztán lassan az én generációm is ezt kezdi mondogatni. Megy a nosztalgiázás a múlt irányába és félelem, szkepticizmus és veszélyérzet a jövővel kapcsolatban. Elfogadom azt az utat, amin járunk. Nem véletlenül ez az irány, próbálok alkalmazkodni és az adott jelenségeket a legemberibb módon alkalmazni. Nem szeretek panaszkodni sem magamról, sem globálisan. Nem vagyok egy világmegváltó alkat. Azt hiszem, naiv vagyok és lennék bármilyen más korban is.
Ha rajtad múlna, hogy mit gondolnak az emberek, milyen gondolatukat változtatnád át és mivé?
Ha rajtam múlna, átváltoztatnám a romboló irigységet vágyakozó, azaz építő irigységgé. Mindenkiben, alapból. Szerintem ez egy túl nagy feladat, amit kevesen oldanak meg. Viszont minőségi változást hozna az egyének és egész társadalmak létében is.
Köszönöm a beszélgetést!
Edzések, edzéstervek: www.triatlonedzo.hu | Edzés cégeknek: www.cegedzes.hu
