Mi viszi rá, az amúgy tudós beállítottságú koponyákat, hogy ilyen fákat álmodjanak meg, amik erősek, segítik az emberiséget és kapcsolatban állnak mindenek anyjával, vagy magával Istennel? Két dolog: Az egyik a saját tapasztalat, a másik a hagyomány.
Az emberiség évezredek óta nagyra becsüli a fákat, sőt, általában a növényvilágot. Mintha maga Földanya asztala lenne terítve számunkra, mindazzal, amire akkor és ott szükségünk van. Az ember ösztönösen vonzódik a fákhoz. A gyerekek imádnak fára mászni, felfeküdni egy ágra és csak lenni, nézelődni a hatalmas ölelő kar biztonságában. Ha kicsit magadba nézel, te is szívesen másznál fel, hogy lábaddal átkarold és ráfeküdj, teljes testeddel odabújva egy nálad sokkalta erősebb, meleget sugárzó, békéltető lényhez. Ez a fa.
Aki még soha nem ölelt meg egy fát, az soha nem volt gyermek. A gyermekek maguktól szaladnak oda egy egy fához és magától értetődően úgy ölelgetik, mint egy régen látott barátot.
Szívünk mélyén mi is vágyunk erre, csak velük ellentétben, minket kényelmetlenül érint, ha valaki lát eközben, és ne adj isten teljesen hibbantnak néz, amiért odaadóan és meditatívan ölelgetünk egy fát, széles mosollyal az arcunkon. Mert a széles mosoly garantált, ha megölelsz egy fát.
Manfred Himmel nem került fel a Wikipédiára és nem élt nagyvilági életet, de életét annak szentelte, hogy a fák gyógyító hatását vizsgálja. Amúgy ehhez neked is megvan minden lehetőséged. Menj ki a természetbe, nézz ki magadnak egy fát (Manfred Himmel szerint nem kell aggódnod, úgy is a fa választ ki téged magának, szóval nem tudsz rosszul dönteni) és öleld meg. Mint minden tudományos tesztnek, ennek is vannak alapvető szabályai: Közeledj tisztelettel és szeretettel a fához. Mert ugye abból indulunk ki, hogy amit teszünk, annak értelme van, ellenkező esetben a kerítéscölöpöt is ölelgethetnénk. Bár megvallom, személy szerint azt gondolom, még az is sokkal jobb ötlet, ha szeretettel teszed, mint teszem azt politikusi pályára menni.
Szóval megöleled szeretettel a fát, ami magához hívott Téged, amit megölelve azt érzed, hogy boldog vagy, nem hiányzik semmi, jó lenne így maradni és elfelejteni az egész további zagyva, stresszes, értelmetlen hadakozást az élettel. Ha ez az érzés megvan, akkor helyben vagy. Bal kéz feljebb, jobb kéz lejjebb és a homlokod, mellkasod és pocakod érintse a fát. Akinek nagy a pocakja és emiatt nem tudja odaérinteni a mellkasát, az se keseredjen el, ha ezt sokat csinálja, a pocak is lejjebb megy idővel.
Félreértések elkerülése végett, nem roxforti varázslásról van szó, hanem arról, hogy a fa ölelése csökkenti a stressz szintjét, emiatt az ember kevesebbet eszik, ráadásul a fa energiája képes pozitívan befolyásolni a hormonháztartást, ami segíti az embert a fogyásban. Az ember egész energiarendszere jóval kiegyensúlyozottabbá válik egy ilyen 10-20 percig tartó elmélyült, szeretetteljes öleléstől. Itt csöndesen megjegyzem, ezt nem csak fákkal lehet, kipróbálhatnánk mondjuk a szerelmünkkel, aki ideális esetben a párunk is egyben, és ha egyszerűen csak összebújunk, szorosan ölelve egymást, érezve a másik szívének dobbanásait, hallgatva a nyugodt légzését, érezve a testének melegét, szerintem az is nagyon gyógyító, stresszoldó és kiegyensúlyozó. Kipróbálva, kipipálva. Zárójel bezárva.
Van itt még más is, ami gondolkodásra késztethet bennünket a fákkal kapcsolatban. A történelmi Buddha, vagyis Sákjamuni Buddha, eredeti nevén Sziddhattha Gótama, aki a Buddhizmus életre hívója
„...maga nevezte meg azt a négy helyet, ahová halála után a szangha tagjainak ajánlatos lesz elzarándokolni. Az első a születésének helye, a második a megvilágosodásáé, a harmadik az első tanítóbeszédé és a negyedik pedig az a hely, ahol meghalt. Mind a négy esemény a természetben, a fák alatt-között történt.”
Buddha a Bódhi fa alatt világosodott meg. Már akkoriban is léteztek szent épületek, ahová betérhetett volna megvilágosodni a Krisztus előtti évezred legnagyobb bölcse, ő mégis inkább egy fa árnyékát választotta. Ez a fa a Bódhifa, egy fügefa volt, és mit olvasunk a Bibliában a fügefáról?
Krisztus két helyen említi meg a fügefát: egyszer, amikor az egyik apostol,Nátánaél megérkezik hozzá, és Krisztus azt mondja neki: "Láttalak a fügefa alatt ülni". Hát kettőt találhatunk, miért ültNátánaél a fügefa alatt, ahogy Buddha is. Azután pedig azt olvashatjuk, hogy Krisztus elszárítja a fügefát. A Bibliában jó sok nehezen értelmezhető mondat van. Ezek egyike, amikor Krisztusnak az említett mondatára Natanael a lehető legfurábban reagál.
Szó szerint: „Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott téged, láttam, hogy a fügefa alatt voltál. Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia.” (Jn. 1:48)
Vajon miért következett Nátánaél számára ebből a mondatból, hogy Krisztus Isten Fia? Milyen plusz jelentést hordozott számára a fügefa? Visszatérve Buddhára, Indiában már jóval Buddha születése előtt is szentnek tartották a fügefát. A hagyomány úgy tartotta, hogy a korábbi Buddhák is hasonló szent fügefák alatt világosodtak meg. A fügefa segíti az Isteni világokhoz kapcsolódást. Aki szeret meditálni, ki is próbálhatja.
Mindennek tükrében igazán érdekes kérdés, hogy Krisztus miért szárítja el a fügefát? A kereszténységben általában a hit próbájaként és példájaként hozzák fel a Fügefát. De ez még nem adna választ Nátánaél elképesztő reakciójára. Az viszont, amit Váradi Tibor és Rudolf Steiner is mond, miszerint a fügefa a régi típusú tudatszint és régi beavatás szimbóluma, már sokkal inkább. Hiszen, ha így van, akkor Nátánaél számára világos lett Krisztus válaszából, hogy Krisztus tudja, milyen fokon áll Nátánaél a tudásban, vagy beavatottságban.
Tegyük fel, hogy te is egy különleges Kungfu mester mellett tanulsz Kínában, majd hazatérsz, és találkozol egy átlagosnak tűnő ismeretlen emberrel, aki első pillantásra megmondja rólad, hogy milyen szintre jutottál a KungFu-ban és milyen öved van. Anélkül, hogy egy szót szóltál volna, vagy megmozdultál volna. Neked is megfordulna a fejedben, hogy aki előtted áll, az egy Mester.
Mindezekről azért ejtünk szót, hogy megértsük, miért jelenik meg ilyen erővel az irodalomban és a filmművészetben is a fák csodálatos ereje és lényisége, és mi miért vágyunk rá mérhetetlenül, hogy bár igaz lenne ez a mesebeli tény: a fák élő, tudattal rendelkező, gyógyító képességű lények. Ők a Faunok. A faun kifejezés sem hiszem hogy sokaknak új lenne.
Az talán annál inkább, hogy ezek a lények nem csak a mesék kitalált alakjai, hanem az erdők nagy tudású lényei. A Faunokat a római mitológiából ismerhetjük, mint félig ember félig kecske lények, hasonlóan a görög szatírokhoz. Ám az ezoterikus megközelítés szerint a Faunok a fák szellemi lényei, a fák életét és növekedését segítő elementálok. Ezek a lények hatják át gyógyító erejükkel a fát szeretettel átölelő embert. Így már azért egészen más - úgymond - „tudományos” szempontból is a menyasszony fekvése, hiszen nem egy néma, alacsony tudatszintje miatt lenézett fával állunk szemben, hanem egy a fát átható érzékfeletti lénnyel.
Sokáig tartott, mire nekem leesett, miért nevezik az evangéliumokat így. Evangélium, vagyis jó hír. Számomra tele van ilyen és ehhez hasonló jó hírrel, vagyis bizonyítékkal arra, hogy amit a modern tudomány lenyom a sárba, mint mesét vagy városi legendát, az valójában szín igaz. Igaz a hír: a fák élnek, és gyógyítanak.
Ebben az értelmezésben mondhatnánk, hogy ez tudományosan megalapozatlan. De ez esetben mindenki, aki nem ért a matematikához vádolhatná a tudósokat, hogy amit mondanak az tudományosan megalapozatlan, mert az átlag embernek nem bizonyítható. Ha egy látó, aki látja a Faunokat azt mondja: "Fiam, csak annyi a dolgod, hogy napi 1 órát leülsz a fenekedre a fa alá és meditálsz", az számomra semmiben nem különbözik attól, hogy napi egy órát leülsz a fenekedre matekot tanulni.
Mindkettőnek ugyanaz lesz a vége: saját tapasztalatra teszel szert a vizsgálandó tárggyal kapcsolatban. Egyik esetben matematikus leszel, aki látja és érti a világot a matematika nyelvén, a másik esetben látó leszel, aki látja és érti a világ mások számára láthatatlan részeit. Ahogy a matematikus is.
Ha elém teszel egy magas szintű matematikai bizonyítást, akkor pont annyit fogok belőle látni és érteni, mint te , ha eléd teszek egy fát. A bizonyítás mögött ott áll egy magasabb valóság, ahogy a fa mögött is ott áll egy magasabb valóság. A kottaolvasásban járatlan ember számára a kotta csak papír és fekete krikszkrakszok sokasága. Beethoven számára viszont élő, lüktető, lelke mélyéig hatoló valóság.
Most, hogy megértettük és készpénznek vehetjük, hogy a fák gyógyítanak.
Ajánlom figyelmetekbe a fákról írt sorozatom első részét amelyikben az egyik kedvencemről esik szó: a fenyőfáról.
Milyen hatása, milyen fajtái, milyen felhasználási módjai vannak a fenyőnek, ennek a nagyon különleges fának, ami felváltotta a fügefát, hiszen nem mást ünnepelünk vele, mint Jézus születését, vagyis az Idők fordulójának kezdő pontját.
Találkozunk pár nap múlva a fenyővel.
Edzések, edzéstervek: www.triatlonedzo.hu | Edzés cégeknek: www.cegedzes.hu
