Cocodona 250 terep ultra, ahol Rachel Entrekin történelmet futott Arizonában – 56 óra, két éjszaka, egy összetett pályacsúcs (+videó)

Rachel Entrekin nem egyszerűen megnyerte a Cocodona 250-et. A 34 éves amerikai ultrafutó az arizonai sivatagból a hegyekig vezető, több mint 400 kilométeres pályán első nőként győzött összetettben, és közben megdöntötte a verseny abszolút pályacsúcsát is. A Cocodona eddig is az ultrafutás egyik legnagyobb, legporosabb, legálmatlanabb kalandja volt – most viszont kapott egy olyan történelmi fejezetet, amit még a frissítőpontokon is csak állva illik mesélni.

Van az a futó, aki a Marathon des Sables után leül, leveszi a cipőjét, és három hétig gyanakodva néz még a lépcsőre is. Des Linden nem ez a futó. Ő egy héttel a Szahara után lefutotta a Boston Marathont. Nem is akárhogyan! Mert úgy látszik, Amerikában is van Csipi-féle iskola: ha vége egy nagy menetnek, lehet keresni a következő rajtvonalat.

Május 1-én megkezdődött Szófiában a Sri Chinmoy 10 napos ultramaraton, a többnapos futás egyik különösen kemény, extrém versenye. A magyar színekben induló Rakonczay Gábor esélyesként állt rajthoz, és az első napok alapján nem is udvariaskodni érkezett: a hivatalos eredményközlés szerint három nap után 405,845 kilométerrel vezeti a férfi mezőnyt.

Az új-zélandi futó és büntetőügyvéd 2024 eleje óta minden nap 51 kilométert teljesít, és már az 1000 egymást követő ultramaraton felé közelít.

Napi 51 kilométer, már több mint 800 napon át, pihenőnap nélkül 2024. január 1. óta. Shannon-Leigh Litt már most messze túlszárnyalta a Guinness jelenlegi női rekordját, és ha eljut 1000 egymást követő ultra-napig, az állóképességi sport egyik legkülönösebb és legnagyobb teljesítményét írhatja be az eddigi rekordok mellé.

A 40. Marathon des Sables Legendary ismét bebizonyította, hogy a sivatag nem egyszerűen terep, hanem külön műfaj. A marokkói Szaharában rendezett, önellátó, hatszakaszos versenyen a férfiaknál Mohamed El Morabity, a nőknél Maryline Nakache győzött, miközben Lubics Szilvia 37 óra 13 perces összidővel, a 377 fős női mezőny 15. helyén zárt, és megnyerte korosztályát. A versenyt összesen 1350 ember teljesítette.

+ extra: a verseny 9. helyén a korábbi MTB világbajnok, 2-szeres olimpiai bajnok francia Julien Absalon ért célba!

A triatlonos múltból érkező amerikai versenyző nőként és masters korú futóként is kivételes teljesítményt nyújtott: rekordja az egész sportág számára üzenetértékű – a Jackpot 100 Mile egyik legnagyobb üzenete, hogy az ultrában mindenki hős.

Ashley Paulson neve eddig sem volt ismeretlen az amerikai ultrafutásban, de amit most Nevadában véghez vitt, az már nem egyszerűen egy újabb nagy győzelem, hanem sporttörténeti pillanat. A 44 éves amerikai futó a hendersoni Jackpot 100 Mile versenyen 12:19:34 alatt teljesítette a 100 mérföldet, vagyis 160,9 kilométert, ezzel több mint 17 perccel javította meg a korábbi női csúcsot. Az átlagtempója 7:21 perc volt mérföldenként – ez kilométerre átszámolva nagyjából 4:34-es iram. Száz mérföldön át. Száz. Mérföld. Kimondani is sok.

A skimo (sci alpinismo / ski mountaineering) első ránézésre olyan, mintha a bringások és a hegyifutók télen egyszerűen nem lennének hajlandók „leállni”: előveszik a fókabőrt, felcsatolják a léceket, és nekiindulnak felfelé – aztán a hegy tetején, lihegve, remegő combbal azonnal visszazuhannak egy technikás lejtőn. A sport lényege a brutális állóképesség + a gyors átállások + a hegyi technika hármasa, és ez az a koktél, ami az elit endurance közösséget (kerékpár, terepfutás, triatlon) nagyon gyorsan rá tudja szoktatni.

Valentin-napi mészárlás – így emlegetik sokan a 2026-os Barkley Marathons kihívást. És nem túlzás. A világ talán legkegyetlenebb terepfutó-versenye idén is megmutatta, hogy a romantika itt maximum a ködben sejlik fel, a végén pedig – 26. alkalommal a történetében – nem volt célba érkező.

A rajt időpontja már önmagában történelmi volt: február 14-én, reggel 6 órakor indult a mezőny a Frozen Head State Park vadregényes, ám most inkább rémálomszerű terepén. A Cumberland-hegység 130 mérföld körüli (valójában jóval többnek érződő) „nightmare-challenge” kihívására 40 kiválasztott induló kapott meghívást. A többieknek maradt a tervezés és a felkészülés.

A Spine Race-et gyakran nevezik Európa – vagy egyenesen a világ – egyik legkeményebb téli ultrafutó megmérettetésének. Pedig vannak nagyon komoly versenytársak. De nem véletlenül ilyen magas a léc: a brit Pennine Way gerincén végigvezető verseny nemcsak távban és szintben extrém, hanem időjárásban, mentális terhelésben és logisztikában is. Ebben a közegben nyerte meg a legendás kihívást Sébastien Raichon, aki nemcsak célba ért, hanem ismét bizonyította: a hideg, a sár, a hó és a kialvatlanság is „csak” edzéskörülmény, ha a fej rendben van.

Sarah Perry ismét bebizonyította világszínvonalú ultrafutó-klasszisát: elsőként és egyedüliként teljesítette a 2025. december 5–7. között megrendezett The Hill nevű extrém ultramaraton-kihívást, amelyet a brit The Wrekin dombján rendeztek meg Shropshire megyében. A rendezvény célja az volt, hogy a résztvevők 56 alkalommal fussanak fel és le a Wrekin hegyre egy 48 órás időkorláton belül, ami a gyakorlatban egy rendkívül magas szintű fizikai és mentális terhelést jelentett. Sarah Perry teljesítménye persze nem annyira meglepő...

2025 őszén az indiai Mann Sharma újra átlépett egy olyan határt, amelyről a legtöbben nem is tudjuk, hol húzódik. Ezúttal nem az idő, hanem a táv volt a kihívás: 42 kilométert teljesített kizárólag burpeezve, ráadásul nem egyetlen heroikus nap alatt, hanem kilenc egymást követő napon keresztül, folyamatos terhelésben. Sharmának 197 órába és 54 percbe telt befejezni a burpee maratont.

Dévai Attila nem mindennapi sportoló. Idén a "The Brutal Extreme Triathlon" nevű walesi "Ironman" verseny dupla távján állt rajthoz, melyen  teljesítette az úszás (7,6 km), futás (84 km) teljes távját, azonban a szélsőséges körülmények - viharos szél, zuhogó eső és erős lehűlés - miatt a szervezők a kerékpár szakaszt rövidítették (a 360 km távot a 140 km-nél leállították) - ezen körülmények között végül 4. helyet ért célba.

Attila már több témában is szerepelt az elmúlt évek híreiben (a cikkben megtalálhatóak az utalások), most egy interjúban elmeséli a történetének egy kicsi, de annál érdekesebb részét.