A Van Buren nővérek sporttörténelmi "ámokfutása" 1916-ban

Egy születésnap kapcsán merült fel ez a különleges sporteljesítmény és sporttörténelmi esemény. 1889 július 26-án született Adeline Van Buren, akit talán nagyon kevesen ismernek. Pedig ő volt az első nő, aki testvérével motorkerékpárral átszelte az Egyesült Államokat. 1916-ban! Maga korában más különcségeiről és ügyeiről is cikkeztek. Ezeket foglaljuk most össze.

„A Hoyt család mély szomorúsággal jelenti be, hogy ma reggel szeretett testvérünk és nagybácsink, Rick Hoyt 61 éves korában elhunyt légzőszervi komplikációk miatt. Mint azt sokan tudják, Rick apánkkal, Dickkel együtt több mint 40 éven át ikonok voltak az országúti futásban és a triatlonvilágban. Fogyatékkal élő emberek millióit inspirálták arra, hogy higgyenek magukban, célokat tűzzenek ki és rendkívüli dolgokat érjenek el. Rick úttörő volt az oktatásban és az iskolai életben is. Édesanyja, Judy Hoyt megváltoztatta a törvényeket, amelyek lehetővé tették, hogy fia fogyatékkal élő társai mellett tanuljon. Családjának összetört a szíve, és időt kér a gyászra, és megosztja a részleteket, amint elérhetővé válnak. ”

"Ami a korábban tervezett Dick Hoyt Memorial "Yes, you can" országúti versenyt illeti, - amely most szombaton, május 27-én, Hopkintonban 10:00 órakor kerülne megrendezésre - napokon belül döntünk, hogy az még szombaton lesz-e megtartva, vagy elhalasztjuk egy későbbi időpontra."

„ Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.
Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.
Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. ”
– Apostolok cselekedetei 2:1 - 2:4, (RÚF, 2014)[4]

A szentendrei kerékpárhíddal méltán hírhedt Aktív Magyarországért felelős kormánybiztosának teljesen értelmetlen, a természetet nem kímélő programja tarol az agglomeráció finanszírozásban kiszárított településein.

Csapatunk a korábbiaknak megfelelően nagy várakozással indult neki 2018 első magyar szervezésű Spartan Race futamának. Egri Viktor, Balhási Ákos, Petrovics Alex, Mészáros László alkotta a csapatunkat, míg Kívés Bendegúz egyéniben indult.

Hogyan kezdjünk el mozogni, edzeni, hogy a baba is jól járjon ezzel?

Nem csak a kis mütyür élete kezdődik meg, a számára új kicsomagolt világban, hanem ezzel az élet eseménnyel mindenkié megváltozik a környezetében. Azért is nagyon fontos pillanat ez, mert aztán ezt minden évben, pont ezen a napon meg is ünneplőjük. Ha pedig, így van, akkor ez tényleg nagyon fontos lehet.

Nos, belevágok. Megpróbálom az egyik leggyengébb képességemet, az írást erőltetni kicsit. Természetesen nem arról van szó, hogy megálmodtam egyik napról a másikra, ez nekem menni fog és publikálnom kell feltétlen az edzéseken vagy versenyeken megélt szépet és jót.

Nagyon sok élmény ér szerte a nagyvilágban, eléggé gyorsan égetem legalább három helyen is a gyertyát. A tavalyi 2015-ös esztendőből csemegéztem a legjobb élményeimet, amiket teljesen szubjektívan, de nem túl ömlengősen próbálok majd visszaadni, hátha úgy érdekesebb, íme az első: 

Szeretem ezt a pályát, ezt a versenyt, sok jó emlékem van erről a kis tóról, és környékéről. A szervezők és az itteni emberek nagyon kedvesek és szívvel lélekkel szervezik versenyüket. Biztos sok embert elriaszt, hogy milyen kemény ez a pálya, de aki ezt szereti annak nagyon tetszik.

Az elmúlt hétvégén mi nem a 20.-i tűzijátékban gyönyörködtünk hanem Zittauban az XTERRA Európa Bajnokság izgalmas futamában.

Futok. Újra futok. Végre futok. 

Ahogy betöltöttem a 6. hetet, én már rohantam a futó cipőm felé, hogy ha törik, ha szakad én most kilépek azon a bizonyos ajtón, és neki vágok egy jó futásnak. Na de természetesen, mielőtt neki álltam volna öltözködni, páromra tekintettem, hogy “na de biztos kimenjek”. Mire ő bátorító tekintettel, Levivel a kezében azt mondta, “persze menj, öltözz már”.

Hajnali 1 óra 33 perc, és babócám mozgolódik. Nem sír fel egyből, csak halkan nyögdécsel, de én már erre felébredek. Gyorsan kiugrom az ágyból, hogy megelőzzem a hangos, és mérges éhes sírását.

Benkó Barbara a legeredményesebb magyar hegyikerékpáros nő, olimpikon, többszörös magyar bajnok. Mióta külföldi csapatban sportol (Focus) itthon ritkábban lehet találkozni vele, ezért is kértünk tőle egy interjút.