Terepsport Hírfigyelő: magyar triatlonsikerek, hegyifutó EB, Ironman, gravel – a hosszabb távok egyre népszerűbbek (20260615)

Magyar triatlonsikerek, Ironman 70.3 eredmények, XTERRA Belgium, trail running Európa-bajnokság, OCR-kitekintő, gravel rekordok és katonai állóképességi hírek – a hét legfontosabb terepsport és outdoor eseményei röviden, linkekkel, nevekkel és eredményekkel.

Youri Keulen úgy érkezett az Ironman Brazil rajtjához, mint a középtáv egyik fiatal (Ironmanhoz fiatal, 1998-as születésű) és nagy ígérete. Úgy távozott, mint minden idők leggyorsabb teljes távú Ironman-debütánsa, Kona-kvalifikációval, 7:33:21-es idővel, és egy szemtelenül harsány üzenettel a mezőnynek, hogy a "fiatalság nem bolondság".

Heather Jackson Cocodona 250 szereplése azért volt az idei verseny egyik legizgalmasabb mellékszála, mert ő nem klasszikus „200 mérföldes specialista”. Inkább az a sportoló, akinek a múltja úgy néz ki, mintha valaki túl sok sportágat tett volna egy shakerbe: jégkorong, triatlon, Ironman, országos pályakerékpáros dobogók, gravel, ultrafutás – majd a végén fejreállította, és kijött belőle a Cocodona 250 fantasztikus célbaérkezése.

A hétvége megint nem hagyta pihenni az állóképességi sportok rajongóit: Lehmann Csongor a WTCS Samarkand dobogóját ostromolta, Kropkó Márton megmutatta, hogyan kell szétúszni egy világelit-mezőnyt, Hayden Wilde Szingapúrban T100-történelmet írt, az Everest útvonala újranyílt, Kaliforniában pedig a Canyons by UTMB 100K hozta az ultrafutó tűzijátékot.

Egyetlen hétbe belefért a teljes terepsport-univerzum: világszintű triatloncsaták, amerikai ultrafutó-parádé, katonai állóképességi őrület, magyar szabadtüdős világcsúcs és egy Everest-szezon, amelyet egy 30 méteres jégtorony állított meg.

Az elmúlt napokban a terepsport hírei megint bebizonyították, hogy az állóképességi sportokban nincs „normális hétvége”. Legfeljebb olyan, amikor az egyik ember 100 kilométert fut hegyen-völgyön, a másik 42 kilométert menetel hátizsákkal, a harmadik egy levegővel merül 105 méterre, a negyedik pedig az Everest alaptáborában nézi, hogy egy házméretű jégszörny mikor engedi tovább.

Kristian Blummenfelt ismét megmutatta, miért tartják a hosszútávú triatlon egyik legfélelmetesebb versenyzőjének: április 18-án megnyerte a Memorial Hermann IRONMAN Texas North American Championshipet 7:21:24-es idővel, miközben a nőknél honfitársa, Solveig Løvseth győzött, a férfiaknál pedig Casper Stornes is dobogóra állt. A texasi diadal nem csak önmagában hatalmas siker, hanem azért is, mert tökéletesen illeszkedik Blummenfelt március vége óta tartó menetelésébe: Geelong, Oceanside, Texas – három nagy győzelem, szinte megállás nélkül.

Kristian Blummenfelt pályacsúccsal nyerte meg az IRONMAN 70.3 Geelong férfiversenyét, miután szenzációs futással fordított a címvédő Jelle Geens és Hayden Wilde ellen. A norvég klasszis 3:30:24-es idővel ért célba, félmaratonja pedig a 70.3-as történelem egyik leggyorsabb részideje lett: 1:06:39.

Drága cipők, drága versenyek, drága hegyek? Kilian Jornet szerint rossz irányba tart a sportág.

Kilian Jornet – többszörös ultrafutó világbajnok, az alpesi minimalizmus egyik ikonja – az elmúlt években több interjúban és nyilvános megszólalásban is arra figyelmeztetett, hogy a terepfutás (trail running) egyre inkább elit, magas belépési költségű sporttá válik. Kritikája nem magát a fejlődést vagy a professzionalizálódást támadja, hanem azt, hogy a sport eltávolodik az egyszerű, természetközeli, szabad hozzáférésű gyökereitől.

Dévai Attila nem mindennapi sportoló. Idén a "The Brutal Extreme Triathlon" nevű walesi "Ironman" verseny dupla távján állt rajthoz, melyen  teljesítette az úszás (7,6 km), futás (84 km) teljes távját, azonban a szélsőséges körülmények - viharos szél, zuhogó eső és erős lehűlés - miatt a szervezők a kerékpár szakaszt rövidítették (a 360 km távot a 140 km-nél leállították) - ezen körülmények között végül 4. helyet ért célba.

Attila már több témában is szerepelt az elmúlt évek híreiben (a cikkben megtalálhatóak az utalások), most egy interjúban elmeséli a történetének egy kicsi, de annál érdekesebb részét. 

Mi tagadás, nekem sem a könyvelők voltak a hőseim, amikor kicsi voltam. Mintha mi, emberek úgy lennénk megalkotva, hogy erőpróbákon menjünk keresztül. Ez az érzés annyira erős, hogy bár naphosszat ülünk az irodában, az iskolapadban, vagy órákat töltünk a kocsiban híreket hallgatva, sokunknál eljön az a pont, amikor kitör a sötétből a belső gyermekünk eltemetett vágya, és kalandra éhesen beleveti magát a kihívásokba.

A Brutal Extreme Triathlon nevét nem véletlenül viseli: a szervezők és a résztvevők is gyakran emlegetik „a világ egyik legkeményebb triatlonjaként”. A helyszín az impozáns Snowdonia régió, a kiindulópont a Llyn Padarn nevű tó, majd a kerékpáros és futószakaszok hegyekkel, időjárási viszontagságokkal és meredek emelkedőkkel tarkítva. A dupla Ironman távon két magyar is sikeresen célba ért: Dévai Attila 4., Lakatos Gábor a 8. helyen.

Az Ironman World Championship nizzai futamán szemtanúi lehettünk annak, amit minden triatlon rajongó maximum csak elképzelni mert: Casper Stornes első világbajnoki címét szerezte meg — méghozzá tiszta norvég dobogóval: Gustav Iden lett a második, Kristian Blummenfelt a harmadik.

Az Ironman World Championship minden évben az állóképességi sportok szentélye: itt dől el, ki az, aki nemcsak testben, hanem lélekben is a legerősebb. A hawaii Kona szigetének ikonikus hője és szelei, vagy épp az utóbbi évek európai helyszínei újra és újra próbára teszik a világ legjobb triatlonistáit. Az elmúlt esztendőkben azonban egy új, hűvös északi fuvallat söpört végig a sportágon: Norvégia.