Striker Challenge 2026: tizenkilenc akadály, tizenöt kilométer - nem a kényelmes kifogások versenye (+videó)

Szeptember 12-én a szlovéniai Pokljuka-fennsíkon rendezik meg a UF PRO Striker Challenge 2026-ot. A katonai ihletésű akadályverseny nem egyszerűen azt vizsgálja, ki tud gyorsan futni, hanem azt is, ki képes cipelni, mászni, kúszni, gondolkodni és pontosan dolgozni akkor, amikor a szervezete már inkább egy pokrócot, egy tányér levest és némi együttérzést igényelne. Az idei versenyen 15 kilométer, 19 feladat, egyéni és háromfős csapatkategóriák, valamint gyermekverseny várja az indulókat.

For harsh conditions, multi-day wilderness travel, military tasks, and for those who believe a backpack should not merely carry, but serve.

There are roughly two tribes in the world of backpacks. One tribe counts grams, cuts the handle off a toothbrush with a knife and then files down what remains, before deeply considering whether the plastic tips on shoelaces can still be morally justified in the development of modern humanity. The other tribe starts from the principle that if a pack cannot survive a downpour, a thicket, a bad decision, a fall from a rock and a few “I’ll just put this in as well” moments, then it may be an urban backpack, but it is not a companion.

The 5.11 RUSH 100 clearly belongs to the second tribe. It does not timidly follow you around the forest. It is more the type that stands in the doorway, gives you a sharp look, folds its arms and asks: “Pack properly. Would you like some help?”

 MAGYAR 

Nehéz körülmények közé, többnapos vadonjáráshoz, katonai feladatokhoz és azoknak, akik szerint a hátizsák ne csak tartson, hanem szolgáljon is.

A hátizsákok világában nagyjából két törzs él. Az egyik törzs grammokat számol, késsel levágja a fogkefe nyelét és még a maradékot is lereszeli, majd mélyen elgondolkodik azon, hogy a cipőfűző végeinek műanyag borítása vajon indokolható-e a modern ember erkölcsi fejlődése szempontjából. A másik törzs viszont abból indul ki, hogy ha a zsák nem bír ki egy esőt, egy bozótost, egy rossz döntést, egy szikláról lezuhanást és pár „csak még ezt is berakom” pillanatot, akkor az legfeljebb városi hátizsák, de nem társ.

A 5.11 RUSH 100 egyértelműen a második törzshöz tartozik. Nem olyan, mintha szégyenlősen kísérgetne téged az erdőben, sokkal inkább az a fajta, amelyik megáll az ajtóban, szúrósan néz, keresztbe fonja a karját, és megkérdezi: „Pakolj rendesen. Szeretnéd, hogy segítsek?”

 ENGLISH 

Az 54-es kihívás nemcsak hatalmas kaland és erőpróba, hanem fantasztikus találkozások lehetősége is (akárcsak annak idején a Bécs-Budapest Szupermaraton - ki emlékszik még rá?). Az 2026 évi nyári versenyen találkoztam Mészáros Andrással, aki csapatban indult és a sikeres teljesítés után készítettem vele az interjút.

Itt őszintén be kell vallanom, hogy elsőre a hátizsákja tűnt fel, mert régóta szerettem volna megismerni a Crossfire cég CF-3, DG-3 zsákjait, de ennek a technikai érdeklődésnek az eredménye ez az interjú.

Az 54-es kihívás nem egyszerű verseny. Inkább olyan, mintha egy teljesítménytúra, egy tájékozódási futás, egy katonai túlélőgyakorlat és ezer fifikás feladat, amit a különösen rosszindulatú Kapanyányimonyók gyúrt volna össze számunkra erre a hétvégére. Aztán a manó a végén még odafirkantotta: „Úszás felszerelésben kötelező. Kétszer.”.

Bakonyi éjszakák, katonai jellegű feladatok, tájékozódás, úszás felszereléssel, csalános átvágások és döntések, amelyek kilométerekben mérik a hibát. Az 54-es kihívás nemcsak verseny, hanem kaland: nagyon nehéz, de már megpróbálni is hatalmas élmény.

Hawaiin, Oahu szigetén zajlik az első Pacific Land Forces Team Readiness Challenge, az U.S. Army Pacific új, nemzetközi csapatszintű katonai erőpróbája. A verseny egyszerre outdoor túlélőiskola, taktikai feladatmaraton és szövetséges „bizalomedzés”: dzsungel 10K, 8 mérföldes ruck, tájékozódás, akadályok, lövészeti és csapatfeladatok – vagyis minden, amitől a résztvevőknek nincsen igénye az esti kondizásra.

Három nap, alig több mint egy óra alvás, 100 km feletti táv, nehéz terhek, technikai próbák, vízi feladatok és mentális daráló: a 2026-os Best Ranger Competition megint bebizonyította, hogy itt a hátizsák nem kiegészítő, hanem jellempróba. A csapat nemcsak társak összessége, hanem együttműködő egység. A Team 49, Sgt. Drew Schorsch és Spc. Caleb Godbold győzött, miközben a 75th Ranger Regiment a teljes dobogót besöpörte.

Két, a 11. légiszállítású hadosztályhoz tartozó amerikai katona sérült meg Alaszkában, a Joint Base Elmendorf–Richardson gyakorlóterületén, amikor egy tereptájékozódási kiképzés során medvével kerültek szembe. A hivatalos közlések szerint a katonák "bear spray"-t használtak, és ezzel tudták visszaverni az állatot. A hatóságok és a hadsereg vizsgálja az eset körülményeit.

Ha létezik olyan ember, akire tökéletesen illik a mondat, hogy „nem a fotelből lett legenda”, akkor Mike Sadler neve biztosan ott van az élbolyban. A brit SAS egyik ikonikus alakja, sivatagi járőrök, extrém túlélőpróbák, hosszú magányos kilométerek – és mindez egyfajta száraz, brit humorral fűszerezve, amitől az egész történet nem heroikus pózolás, hanem nagyon is emberi, sőt néha kifejezetten szórakoztató. Eseménydús és szélsőségesen veszélyes élete 103 évig tartott, 2024 januárjában távozott az árnyékvilágból.

Sadler nem az a típus volt, aki zászlót lengetve fut a naplementébe, miközben heroikus zene szól a háttérben. Ő inkább az volt, aki ránéz az órájára, megnézi a vízkészletet, felméri a terepet, majd odaszól a társainak: „Ha most elindulunk, estére talán nem halunk szomjan, de ha halogatjuk, akkor biztosan nem érünk célba.”

Ez a fajta hozzáállás tette őt legendává.

When I was young, I had an external-frame backpack – it was very “cool” back then, and I used it a lot in the Tatras, Transylvania, and the Hungarian mountains. During my university years, internal-frame packs became much more “cool”, I even made one for myself, and hitchhiked all over Europe with it. Lately I’ve had to realize that neither is better or worse than the other – you just have to choose the right one for the specific use case.

That’s why I picked up a really strong and large external-frame pack: Varusteleka Sarma TST RP80. After several months of use and testing, I’m sharing my experience with you. If I had to summarize briefly what I describe in detail in this article, it would sound like this: “for heavy loads, on tough terrain, in hard conditions, there are very few packs better than this” – and I say that as someone who has tried and tested many large trekking and military backpacks.

 MAGYAR 

Fiatal koromban volt fémvázas hátizsákom, akkor nagyon „menő” volt, sokat használtam a Tátrában, Erdélyben, a magyar hegyekben. Egyetemista koromban már sokkal „menőbb” lett a belső merevítésű hátizsák, ilyet magamnak is készítettem, azzal stoppoltam végig Európát. Az utóbbi időben pedig rá kellett jönnöm, hogy egyik sem jobb/rosszabb a másiknál, csak vannak felhasználási területek, amelyikre jól kell tudni választani. Ezért beszereztem egy igazán erős és nagy külső vázat zsákot: Varusteleka Sarma TST RP80. Több hónap használat és tesztelés után megosztom veletek a tapasztalataimat. Ha röviden kellene összefoglalnom azt, amit a cikkben hosszan részletezek, akkor az így hangzana: „nehéz teherhez, nehéz terepen, nehéz körülmények között ennél jobb zsák kevés van” – és ezt mondhatom úgy, hogy sok nagy túra és katonai zsákot is kipróbáltam, teszteltem.

 ENGLISH 

A 2025 évi téli 54-es kihíváson találkoztunk Suhaj Gáborral, aki Czaun Dórával együtt a győztes csapatot alkották. Lendülete, vidámsága és elkötelezettsége mindenkit magával ragadott, igazán jó példát mutatott azoknak, akiknek nem sikerült a próba. Már ott is beszélgettünk sok mindenről, de az itt következő interjúban nagyon színesen és tanulságosan mesél a természetről, a sportról, a kihívásokról. Nemcsak az 54-esről...