49 nap, 3,5 millió lépés és Az Út Magányos Farkasa: „A Kékkör nem a kilométerekről szól, hanem arról, ki maradsz a végén” – Interjú Jakab Győzővel

Negyvenkilenc nap. Ennyi idő alatt mások munkahelyre járnak, bevásárolnak, hétvégét szerveznek és néha még panaszkodni is marad energiájuk – Jakab Győző közben végigjárta a Kékkört. Napról napra, kilométerről kilométerre haladt tovább, miközben a fáradtság, a fájdalom, az időjárás és a saját határai újra meg újra megpróbálták eldönteni helyette, meddig lehet menni. De egy ilyen út végén nem egyszerűen egy rekordkísérlet ér célba: valami megváltozik abban is, aki végigment rajta.

Győzővel arról beszélgettünk, hogyan lehet 49 napon át működésben tartani testet és fejet, melyek voltak a legkeményebb pillanatok, mit tanított neki a természet, és hol húzódik a kitartás és a makacsság határa. És arról is, miért történhet meg, hogy az ember már rég hazaért – de éjszakánként még mindig az ösvényen jár.

Vásárhelyi Máté neve régóta garancia a kiemelkedő teljesítményre a hazai terepfutó közösségben, idén azonban egy egészen új területen is megmutatta zsenialitását. Egy merész döntéssel a multisportolók felségterületére lépve, hatalmas csatában a legendás Mester Bálinttal maga mögé utasította a mezőnyt, és hódította el a magyar tereptriatlon bajnoki címet.

De hogyan lehet a kíméletlen terepkilométerek állóképességét ilyen szinten átültetni a kerékpáros és úszó szakaszba? Nagyinterjúnkban a sokoldalúság titkairól, a sárban kovácsolt mentális erőről és egy emlékezetes szezon kulisszatitkairól beszélgettünk a friss bajnokkal.

Vannak fényképek, amely nem emléket őriznek, hanem pofont adnak: Blaskó Mihály egy ilyen képen szembesült azzal, hogy a Centrál Kávéház pörgős évei, az éjszakák és a folyamatos munka közben 104 kilóig jutott. Az első futása mindössze másfél kilométer volt, nagyjából 15 perc alatt – innen vezetett az út a perui dzsungel függőágyáig, majd az indiai Himalája 217 kilométeres, 5000 méter közelébe emelkedő világáig. 2026-ban Ferenczi Istvánnal együtt 42:46:52 alatt teljesítette a HELL–00–135-öt, és második lett azon a versenyen, ahol a hófalak között a 14–15-ös UV-sugárzás néha nagyobb ellenfélnek bizonyult, mint a hideg és a ritka levegő.

Ez az interjú ezért nem egyszerűen egy ultrafutó története: inkább arról szól, mennyire messzire lehet eljutni attól a pillanattól, amikor az ember végre kimondja, hogy változtatni akar - és milyen sokat számít közben a család, a barátok és az egészséges őrültség.

A barátja azzal küldte versenyezni, hogy nyerjen. Andraž Teran végül második lett a 2025-ös Striker Challenge-en – pedig a csúszós majomlétra, a hideg víz és a begörcsölő lábak újdonságként hatottak számára. A szlovén személyi edző, funkcionális fitneszszakember és cirkuszi előadó szerint az igazi felkészültség nem egyetlen erős képességet jelent: azt jelenti, hogy akkor is használható maradsz, amikor a terep váratlan feladatokat oszt.

A 2026-os Striker Challenge hivatalos felkészítőprogramjának egyik szakmai arcával beszélgettünk akadályokról, súlymellényes túrázásról, fogóerőről, családról, tűzzsonglőrködésről és arról, miért érdemes néha hátizsákot venni, majd elindulni a kényelmes világon túlra.

A 2026 évi 54-es kihívás győztes csapatának tagja volt Tőkés Imre hallgató főtörzsőrmester (a csapat másik tagja Suhaj Gábor, akivel 2025-ben készítettünk interjút), akik hihetetlen tempóban teljesítették a versenyt, nemcsak jól navigáltak és oldották meg a feladatokat. Fiatal kora ellenére hatalmas tereptapasztalattal rendelkezik, és egyik célja hogy még alaposabban elmélyüljön ezekben. Hogyan készült fel, hogyan látja a nehézségeket és a próbákat?

Az 54-es kihívás nemcsak hatalmas kaland és erőpróba, hanem fantasztikus találkozások lehetősége is (akárcsak annak idején a Bécs-Budapest Szupermaraton - ki emlékszik még rá?). Az 2026 évi nyári versenyen találkoztam Mészáros Andrással, aki csapatban indult és a sikeres teljesítés után készítettem vele az interjút.

Itt őszintén be kell vallanom, hogy elsőre a hátizsákja tűnt fel, mert régóta szerettem volna megismerni a Crossfire cég CF-3, DG-3 zsákjait, de ennek a technikai érdeklődésnek az eredménye ez az interjú.

Ugyanaz a hétvége, de két teljesen különböző terep, Európa két szegletében - egy ikerpárnak ez még különlegesebb kihívás, mert a normál futó örül, ha sikerül időben megtalálnia a cipőjét, a kulacsát és a rajtszámát a Völgyi ikreknél viszont úgy tűnik, ez csak a kezdet. Ádám Dél-Európában állt rajthoz az XTERRA terepfutó Világbajokságon, Balázs pedig ugyanazon a hétvégén két hazai eseményen, a solymári SzalamandRUN-on és a pilisvörösvári UBM RedRun futóversenyen gyűjtötte a kilométereket, az élményeket és győzelmeket. Igaz, egy terepfutó hétvége sár nélkül olyan, mint hegy emelkedő nélkül: gyanús - de ezen a hétvégén mindkét fiatalember nélkülözte a sarat. 

Két testvér, három verseny, egy közös történet a terepfutásról, fejlődésről és arról, hogy a jó kaland több mint a kilométerek száma.

Zagyva Dorka neve egyre ismerősebben cseng a hazai rally-közegben – nem véletlenül. A fiatal magyar versenyzőnő az utóbbi években kitartó munkával, következetes fejlődéssel és határozott, pályán mutatott teljesítménnyel vívta ki helyét a sportágban. A rally világa eleve nem a kompromisszumokról szól, Dorka pedig pontosan tudja: itt csak az marad talpon, aki fejben és technikailag is felkészült. Két padlógáz között beszélgettünk vele az oroszlányi OCR pályán, ahova lejár edzeni.

Dévai Attila nem mindennapi sportoló. Idén a "The Brutal Extreme Triathlon" nevű walesi "Ironman" verseny dupla távján állt rajthoz, melyen  teljesítette az úszás (7,6 km), futás (84 km) teljes távját, azonban a szélsőséges körülmények - viharos szél, zuhogó eső és erős lehűlés - miatt a szervezők a kerékpár szakaszt rövidítették (a 360 km távot a 140 km-nél leállították) - ezen körülmények között végül 4. helyet ért célba.

Attila már több témában is szerepelt az elmúlt évek híreiben (a cikkben megtalálhatóak az utalások), most egy interjúban elmeséli a történetének egy kicsi, de annál érdekesebb részét. 

Völgyi Balázs solymári terepfutó régóta  áll a versenyek dobogóján, hiszen már 8 évesen megnyert egy felnőtt futóversenyt. Az egykor visszahúzódó halk fiatalemberből egy nemzetközi szinten is eredményes terepfutó vált. Az ő történetéről beszélgettünk, hogyan kezdődött és hova tart a terepfutással teli élete.

Csongor Balázzsal egy kalandtúrán ismerkedtem meg, már akkor örömmel készítettem volna vele interjút - de az élet úgy alakult, hogy nemsokkal később már mesélte, indul a Trans Balkan Race bikepacking versenyen. Így nehéz szívvel, de azért örömmel halasztottam el az interjút vele. Balázs nemcsak bicajozik, hanem túrázik, sziklát és hegyet is mászik. Ezekről is beszélgettem vele.

Egy közösségi oldalon olvastam Anna Bella inspiráló történetét a szóló túráról, amelyet a Dolomitokban teljesített - "2 hét egyedül, csak én, a hegyek és a mormoták". Végig sátorban, önellátóan. A nem mindennapi kalanddal kapcsolatban rögtön támadt jó pár kérdésem és Anna Bella megkeresésemre vállalta az interjút - ezt olvashatjátok most.