Tőkés Imre hallgató főtörzsőrmester vagyok, Debrecenben születtem 2004.10.21-én. Jelenleg Csengerben (Szabolcs-Szatmár-Bereg) élek. Családommal már kiskorom óta sokat túráztunk a Zemplénben és a Bükkben, ezek az élmények adták az alapot a természet iránti tiszteletnek és szeretetnek.
A sport iránti érdeklődésem általános iskola végén alakult ki. Középiskola elején döntöttem úgy, hogy szeretnék valami olyan munkával foglalkozni, ami lehetőleg természetközeli és kevésbé “iroda orientált”. Önkéntes tűzoltóként is tevékenykedtem ekkoriban, innen jött az elhívás, hogy másoknak segítsek és valamilyen egyenruhás szolgálatnál folytassam. A természet iránti szeretet és a közszolgálat, meg egy jó adag kalandvágy adta az ötletet, hogy a Honvédségi szolgálatot válasszam. 2023-ban kezdtem a tanulmányaimat az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán, katonai vezetői szakon. Jelenleg felderítő szakirányon tanulok.
Túrák közül jelentősebbek a Bocskai Portya 70km-es távja, a Kinizsi 100 és az Iszinik, illetve a Szent László menet amiket azóta teljesítettem. 2025 januárjában teljesítettem a Lengyel Commando Half Marathont, mely során 21 km-t kellett gyakorlóruházatban és 10 kg-os hátizsákkal lefutni. Legutóbbi jelentős teljesítmény az Elite Challenge sikeres teljesítése volt tavaly májusban.
Van más "terepsport" is az életedben?
Alapvetően a túrázás az amit leggyakrabban csinálok, vagy magamban vagy barátokkal. Futni is nagyon szeretek és igyekszem azt is minél inkább a természetben, terepen csinálni. Minden természetben végzett tevékenységet nagyon szeretek, pláne ha jó a társaság!
Hány évesen határoztad el, hogy katona leszel? Miért?
Nagyjából 14 éves koromban jött az elhatározás, hogy az addigi sportkerülő életvitellel szakítva kezdjek el sportolni és a Honvédségi szolgálat képe elegendő motivációval bírt a lendület megtartásához. Akkoriban is érdekeltek a különféle fizikai kihívások (Bocskai Portya, 54es, Elite Challenge), de fizikai állóképesség hiányában csak álmodozás szintjén.
Miben különleges számodra az 54es, hányszor csináltad meg?
Az idei volt a második teljesítésem, előtte a tavalyin vettem részt, mint elsőbálozó és nagyon tetszett. A hagyományos teljesítménytúrákhoz képest az 54es különlegessége, hogy kiszámíthatatlan és mindig tartogat váratlan meglepetéseket. A teljesítéshez a puszta fizikai erőn túl szükség van tereptan tudásra, logikai készségekre és mint az idei is példázza, az sem árt ha tud úszni az ember. Ehelyről is köszönet és elismerés az LMVIK szervezőcsapatának, akik a kihívást ilyen magas színvonalon és nagyon jól átgondolt módon szervezték és bonyolították le!
Hogy választod ki a társadat?
Kiemelt szempont a fizikai és mentális felkészültség és az elszántság. Tavaly Mező Noel barátommal és szaktársammal indultunk, akkor meg is nyertük a járőrpár férfi kategóriát és az abszolút időben is nyertünk. Idén Suhaj Gáborral mentem (Gáborral tavaly készítettünk interjút), aki megkeresett a verseny előtt, hogy nem megyünk-e együtt. Számomra ez azért is volt nagyon megtisztelő, mivel 3 éve még mint alapkiképzésen lévő elsőéves tőle tanultam a tereptant, illetve (mint megtudtam) az 54es kihívás egyik legendás alakja.
Volt számodra mélypont ezen a 54esen?
Tavalyihoz képest nem mondanám, hogy konkrétan volt ilyen, mivel végig jó tempót tartottunk és így sokat tudtunk pihenni és feltöltődni. A társaság is kiváló volt, mivel már az elején összeálltunk 5-en, Deme Balázs ezredes úr és Vass Tibor őrnagy úr párosa, illetve Szabó Zsolt hadnagy úr, aki szintén kiképzőm volt még elsőévben. Mivel külön kategóriákban indultunk így egymással legfeljebb az abszolút időben versenyeztünk, amit végül a büntető idők döntöttek el, nagyon szoros 4 perces különbséggel.
Melyik feladatot élvezted a legjobban?
A vízi átkelések nekem nagyon tetszettek, mivel számoltunk hogy valószínűleg lesznek így már előre úgy rendeztük el a felszereléseinket és zsákjainkat, hogy ne okozzanak gondot. Nekem az éjszakai, rögtön az elején kifejezetten hangulatos volt, megadta azt az igazi 54-es érzést.
Az 54es híres arról, hogy a résztvevők segítik egymást. Kellett-e segítséget nyújtanod valakinek a versenyen?
Nem, mivel végig az elején mentünk így nem sok versenytárssal találkoztunk. Öten viszont végig tudtunk segíteni egymásnak, illetve a Hódos-ér mellett gyűltünk össze többen, ahol 15-20-an együtt kerestük a pontokat a mederben.
Az a szakasz nekem is emlékezetes, volt pár olyan pont, amit nagyon trükkös volt megtalálni... Szükséged volt-e neked segítségre mástól?
Külön nem, de nagyon jó volt hogy többen mentünk, így folyamatosan tudtunk kölcsönösen segíteni egymásnak. A Hódos-érnél jött jól a nagyobb létszám, így nem kellett 3-4 embernek az egész csalánost végigjárni, hanem váltásban tudtunk átnézni egy-egy szakaszt.
Tavaly voltál először. Változott-e a felkészülésed?
Mivel ezelőtt ejtőernyős tanfolyamon voltam, így a felkészülés leginkább futásokból és erőnléti edzésekből állt. Külön zsákos meneteket most nem végeztem.
Ehhez a tempóhoz és dinamikához már nem mindegy mit viszel magaddal, mit viselsz. Mi alapján választasz felszerelést?
A felszerelés (különösen zsákok) választásnál számomra a megbízhatóság a legfontosabb, mivel nálam ez egyben munkaeszköznek is számítanak. A legkritikusabb nyilván a lábbeli, melyből az elmúlt években többet is próbáltam, jelenleg egy Merrell Moab 3 Mid Gore-texes bakancsot használok. Eddig nálam abszolút bevált, könnyű súlya, kiváló talpa és vízállósága miatt. Még nagy zsákokkal és felszereléssel is lehet vele nehéz terepen biztosan közlekedni, zokninak én gyapjú zoknikat szoktam használni, mivel vizesen is tartja a hőt, illetve jó a nedvszívó képessége.
Zsákok terén katonai zsákokat használok (Camelbak, Direct Action, KarrimorSF, Tasmanian Tiger). Igyekszem feladatspecifikusan kiválasztani őket, így van egy nagyobb zsákom többnapos felderítő műveletekhez, egy járőrzsákom harcászati felszereléshez, illetve a most használt túrazsákom. A tavalyi 54-esre, mivel harcászati felszerelésben kellett menni, így egy Camelbak Motherload-ot vittem, mivel az alkalmasabb mellénnyel való viselésre. Az ideire egy KarrimorSF Predator 30l-es zsákot választottam, mivel ez derépántja miatt jobb súlyelosztást biztosít, illetve kicsire összehúzható, ami különösen a vízi átkelésnél való “bezsákolásnál” jelentett nagy előnyt.
Mi a "frissítési stratégiád"?
Speciális étrendet nem követek, odafigyelek a megfelelő tápanyagbevitelre. Igyekszem minél több zöldséget és gyümölcsöt enni. Az 54-en az volt a taktikám, hogy mindig volt valami kis energiazselé, vagy müzliszelet kéznél, annak érdekében hogy menet közben is tudjak szükség esetén utántölteni. A folyadékutánpótlásra én egy 3l-es Camelbaket használtam, illetve egy kulacsot és egy izotóniás italt vittem magammal. Az ivózsák a menet közbeni folyadékpótlásra szolgált jól, míg a kulacsot gyorsan tudtam megtölteni a vízvételi helyeken.
Én is egy ideje már ezzel a kettőssel megyek, sőt mostanában egy kis bögrét is viszek. Praktikus. Mennyire érezted fontosnak a fizikain túl a háttértudás fontosságát az 54esen?
Az idei 54es is megmutatta mennyire fontos a tereptan ismeret és azok szintentartása. Ez különösen a második feladatnál lévő azimutmenetnél mutatkozott meg, ahol a kisebb hibák is megbosszulták magukat a “dzsungelben”. A tereptan elsajátítása és gyakorlása katonaként elengedhetetlen képesség és természetjáró civilek számára is kifejezetten hasznos tudás, nemcsak az 54esen, de alapvetően is.
Többen feladták azért, mert voltak testi-lelki nehézségeik. Számodra volt ilyen holtpont?
Az idein nem volt, de ez leginkább a kiváló csapat-és versenytársaknak volt köszönhető. A jó társaság, a beszélgetés és a humor számomra nagyban segítenek elkerülni a beszűkülést és befordulást, ami a kiégéshez vezethet.
A humorról nemrégen írtam a SAS legenda Mike Sadler cikkben. Számodra mit jelent a közösség?
Számomra nagyon fontos, hogy a közösség, amiben mozgok egymás iránt elkötelezett és bajtársias legyen. Az egyik döntő ok, amiért a Honvédséget választottam, mivel szerintem az itt megtalálható bajtársi közösség csak nagyon kevés helyen alakul ki. A tágabb értelemben vett közösségen belül is sikerült megtalálnom azokat az embereket, akikkel megegyezik a hozzáállásunk és motivációnk. Szerintem egy jó közösség képes arra, hogy elvárásokat támasszon saját magával és az azt alkotó személyekkel szemben is, ezáltal motiválva a továbbfejlődésre és az önfejlesztésre.
Az önismeret és önfejlesztés keveset hangsúlyozott, pedig fontos. Mennyire figyeled a saját tested jelzéseit?
Alapvetően igyekszem nem tudomást venni róluk, főleg az 54eshez hasonló megmérettetéseken. Ennek a 2025-ös Elite Challengen meg is fizettem az árát, mivel az 50 km-es menetgyakorlaton nem vettem le a 24 kg-os zsákot a hátamról és nem is nagyon állítottam rajta menet közben. Ennek eredményeképpen a jobb vállam egy ideg részlegesen lebénult. Ez azóta szerencsére helyrejött, de arra megtanított, hogy ilyen távoknál és ilyen súllyal néha le kell venni a zsákot és egy kicsit átmozgatni a vállövi izmokat.
Miben segít számodra az életben, a munkádban az, hogy ilyen kihívásokon veszel részt?
Számomra mindig lelki feltöltődést jelentenek ezek a kihívások, mivel egyrészről visszajelzést adnak a saját fizikai és mentális állapotomról és felkészültségemről. Másrészt lehetőséget adnak arra, hogy más hasonló gondolkodású emberekkel találkozhassak és beszélgethessek. Az idei 54esen külön megtiszteltetés volt a kihívás megálmodójával Vass Tibor őrnagy úrral együtt versenyezni.
Ezek a kihívások azért is jelentenek sokat számomra, mivel anno, még csak álmokként tekintettem ezek teljesítésére, ma viszont már sikerült ezek közül a legtöbbet megvalósítanom. Alapvetően én úgy állok minden ilyen kihíváshoz és versenyhez, hogy elsősorban saját magamat kell legyőznöm, így soha nem a mások megelőzése motivált.
Milyen élettapasztalatokra tettél szert a katonai életben, amit a civilben is tudsz kamatoztatni?
Elsősorban az emberismeretet mondanám, hiszen itt ez elengedhetetlen a jó alárendelt vezető kapcsolathoz. Eddigi tapasztalatok során több vezetői példát és hozzáállást is láttam, mind pozitívat, mind negatívat ezek azonban mind hasznos tapasztalatok, mivel alárendelt szemszögből tapasztalva tudom azt, hogy milyen vezető szeretnék lenni a jövőben és milyen nem. Ahhoz, hogy valaki embereket vezethessen nagyon széleskörű tudásra és tapasztalatra van szükség, amit csak úgy lehet megszerezni, ha az ember keresi a lehetőségeket a tanulásra és fejlődésre.
Szerencsére az elmúlt évek során sok olyan szakmai tanfolyamon és képzésen vehettem részt amik növelték a szaktudásom. Ugyanakkor az 54eshez hasonló fizikai megmérettetések is kiemelten fontosak, hiszen az elsajátított tudást gyakorlatban is tudni kell alkalmazni, ezek a kihívások pedig valós képet adnak arról, hogyan teljesítek fáradtan és nyomás alatt.
Meséld el életed legnehezebb pillanatát! Ha sikerült megoldanod, akkor segítettek-e ezek a tapasztalatok?
A tavalyi Elite Challenge első napján, a fizikai felmérőt záró 5 km-es futása volt nekem egyértelműen ez a pillanat, vagy inkább pillanatok sorozata. Ekkorra már túl voltunk a fekvő, felülés, húzódzkodás és 3200m futáson és az előző éjszaka sem aludtunk sokat. Az 5 km-t pedig gyakorló, bakancs és gumikarabély összeállításban kellett teljesíteni, úgy hogy az alakzatot és az instruktor által diktált tempót tartva. A táv felénél egy emelkedőn volt a fordítópont, ahol én kezdtem lemaradni. A testem minden része, a tüdővel az élen tiltakozott a folytatás ellen, én pedig lejátszottam fejben, hogy most vagy lassítok, lemaradok és újra kell futnom, egyedül és még fáradtabban, vagy gyorsítok, tartom a tempót és lesz ami lesz. Az utóbbit választottam és sikerült beérnem a többieket, innentől viszont minden pillanatban folyt a harc fejben a feladás és a tovább küzdés közt.
A célba beérve elájultam (mellékelt képen láható), de meglett a szintidő. Mikor magamhoz tértem az volt az első kérdésem, hogy ugye nem kell újra futni, megvan az idő? Egy ilyen “erős” kezdés után egyik legnagyobb sikeremnek tartom, hogy sikerült teljesítenem a programot.
Ez arra tanított meg, hogy soha nem szabad feladni és el kell menni a végsőkig a cél érdekében, illetve hogy a test sokkal többet kibír, ha képesek vagyunk uralkodni rajta.
Jövőre és a közeljövőben mik a terveid?
Jövőre is mindenképp szeretnék indulni az 54esen és hasonló eredményt elérni. Közeljövőben egy nemzetközi tudományos konferencián is teljesítenem kell majd, illetve lassan már az egyetemi tanulmányok végéhez közeledem, így fel kell készülnöm a csapatnál végrehajtott szolgálatra is. Sport terén idei terv egy maraton lefutása, illetve hogy minél több időt töltsek a szeretteimmel.
A túrázásban/sportban miben szeretnél fejlődni és hogyan?
Sport terén elsődlegesen a futáson szeretnék javítani, mivel korábbiakhoz képest azt most kissé elhanyagoltam, nyilván ehhez első körön hetente minél több kilométert akarok gyűjteni, aztán pedig a gyorsaság növelésére fókuszálok majd.
Kik a példaképeid?
Édesapám az egyik, mivel nyugodtsága, türelme és alázata mindig ámulatba ejtett, ezt a türelmet és higgadtságot igyekszem én is gyakorolni. Édesapám református lelkész, így a legkülönfélébb emberekkel és élethelyzetekkel találkozik, ugyanakkor mindig ugyanazzal a nyugodt és szakmai hozzáállással kezeli a helyzeteket.
Másik két szakmai példaképem a volt kiképzőim Suhaj Gábor és Vaskó András. Velük már alapkiképzésen találkoztam elsőévesként és gyakorló szakaszparancsnokként együtt dolgozhattam velük alig egy évvel később az akkori elsőévesek alapkiképzésén. Tőlük megtanulhattam azt a szigorú, de emberséges hozzáállást, melyet az alárendeltekkel szemben tanusítanak, illetve megtapasztalhattam a kölcsönös tiszteletet és barátságot, melyet bajtársként kaptam tőlük, ezért külön hálás vagyok nekik.
Hogyan jellemeznéd a természettel való viszonyodat? Miért szereted az ilyen "őrültségeket"?
A természet már gyerekkoromtól a nyugalmat és feltöltődést jelentette számomra. Ez most is így van, ha megnyugvásra vágyom akkor valamilyen módon próbálok a természethez közel kerülni, akár úgy, hogy elmegyek futni hétköznap, vagy kimegyek túrázni a hétvégén. Szerintem a természet azért varázslatos, mert akár egyedül, akár társakkal járja az ember mindenhogyan képes ámulatba ejteni.
Ezzel a “nyugtató hatással” nyilván kissé szemben állhat az 54es és a hasonló őrültségek, de számomra a kettő nem zárja ki egymást, sőt! Az idei kihíváson például különösen szép volt látni a cseszneki várat a napfelkeltében, ilyenkor az az érzésem támad, hogy pont az ilyen pillanatnyi szépért éri meg csinálni, mivel ilyenkor sokkal jobban értékeljük az apró örömöket, amiket a természet kínálhat.
Milyen szerepet tölt be a lelki életedben a béke?
Katonaként nyilván különösen fontos számomra, hogy megtartsam a békét mind magamban mind magam körül. Szerencsére a szakmai életben is olyan barátok vesznek körül akikkel könnyű megtartani ezt a békét, illetve a családommal is nagyon jó a kapcsolatunk. Számomra mindig feltöltődés, ha hazamehetek, mivel a pesti nyüzsgés után elmenni futni otthon a természethez közel igazi kikapcsolódás. A lelki békémnek még erős alapja a hit, melyet gyerekkorom óta természetesnek veszek, illetve egy olyan biztos támaszt ad, mely segít a nehéz helyzetekben. Ezen túl az 54eshez hasonló kihívások is hozzájárulnak ehhez, mivel ezeken át visszatekintve láthatom a saját fejlődésemet.
Milyennek gondolod a jó vezetőt? Ha te mész legelől, márpedig itt most ti mentetek és érkeztetek be legelől és ezt lefordítod a lélek nyelvére, milyen lelki adottságban, morális döntésben tudnád lelkesíteni azokat, akik követnek Téged?
Szerintem a jó vezető szolgálatként fogja fel beosztását és munkáját, nem pedig vak szolgálatot vár el az alárendeltjeitől, illetve maga is képes legyen teljesíteni a saját követelményeit és elvárásait. Ehhez elengedhetetlen az elhivatottság és a fegyelem, viszont a kellő alázattal is rendelkezni kell. A jó vezető képes arra, hogy legelöl menjen, de nem önző, és mindig csapatban gondolkodik és annak érdekeit teszi első helyre.
Szerintem minden vezetői döntést úgy kell meghozni, hogy utána az ember képes legyen tükörbe és az alárendeltjei szemébe nézni.
Milyen hobbid van, egyáltalán fér-e hobbi az időrendedbe?
Szeretek sportolni és túrázni, így ez gyakran egybeesik a szolgálati feladatokkal, így mondhatni a hobbim a munkám. Szabadidőmben szívesen olvasok, ami kikapcsol és segít a pihenésben, ugyanakkor hasznos is.
Egy önmagát kereső tizenéves kamasznak javasolnád-e a katonai életet? Kinek igen, kinek nem?
Szerintem minden olyan fiatal, akiben van hazaszeretet, elszántság egy jó adag kalandvággyal megfűszerezve megtalálhatja itt azt amit keres. Nyilván ez nem való mindenkinek, így előtte mindig érdemes feltenni a kérdést, hogy “biztos ezt akarom csinálni hosszú távon is?” Aki erre igennel tud válaszolni az viszont ne habozzon, csak azt döntse el repülőt vezetni akar, vagy kiugrálni belőle... Viccet félretéve, nyilván a katonai szolgálat rengeteg megkötéssel és lemondással jár, ugyanakkor egy összetartó közösséget és számtalan lehetőséget is kínál az önfejlesztésre.
Mi az amit a katonai kiképzésből és életből átemelnél a gyereknevelésbe és mi az, amit nem?
A fokozatosság elvét és a megmérettetéseket, ez azért lehet hasznos, mivel ha fokozatosan tanítunk meg valamit, úgy elérhetjük hogy előbb az érdeklődést keltsük fel ezzel egy motivációt adjunk a további tanuláshoz és megalapozzuk a tudás sikeres elsajátítását. A különböző megmérettetések, aká sport akár tudás terén hasznosak, mivel egyrészt szintmérők, másrészt siker esetén pozitív visszacsatolást biztosítanak, kudarc esetén pedig megfelelő kiértékeléssel megmutatják miben kell fejlődni. Amit nem emelnék át az az általánosítás, például egy mérésnél ne csak annyi legyen a visszajelzés, hogy “ez nem úgy sikerült ahogy kellett volna”, vagy “nem rossz, de a jótól még távol áll”.
Végül milyen tanácsokat adnál azoknak, akik hasonlót terveznek?
- Nyilván a fizikai felkészülés az alapja minden ilyen jellegű megmérettetésnek, így erre érdemes hangsúlyt fektetni a leginkább.
- A második kritikus pont szerintem a lábunk, mind a lábbeli, mind a zokni, így ezeket érdemes előtte kitapasztalni (pl.:az én lábam nem izzadós így nem szoktam hintőporozni), illetve a bakancsot/cipőt is érdemes előtte letesztelni (pl.: beázik?) és vízhatlanítani.
- Zsákot is úgy érdemes választani, hogy rendelkezzen derékövvel, és mellkaspánttal, be tudjuk állítani a saját testmagasságunkhoz, vagy eleve illeszkedjen ahhoz.
- A felszerelést érdemes jóval az indulás előtt fejben és gyakorlatilag is összeállítani, célszerű ha ezt magunk elé kirakva tesszük így jól átlátjuk, hogy mit is viszünk magunkkal.
- A felszerelést is érdemes úgy elhelyezni a zsákban, hogy az támogassa a feladatvégrehajtást, így azokat rakom felülre, amiket valószínűleg előbb fogok használni.
- Az összeállított felszereléssel érdemes egy “próbakört” menni, hogy kiderüljön mi az ami működik és min kell változtatni (pl.:elő tudom-e venni menet közben a térképet”).
Ha ezekre odafigyel az ember, akkor a teljesítés már csak rajta múlik.
Köszönöm a beszélgetést! Remélem hamarosan találkozunk! Talán a HÓRUCK is ilyen lesz.
