Ízlelgessük kicsit a számokat, amelyek a hétköznapokban egészen más jelentéssel bírnak. Sétálunk, majd gyalogolunk, ez átmegy gyors gyaloglásba, majd idővel futni fogunk. A tempó széles skálán változik, de a 6 perces kilométerek már szép futásnak számítanak, ami ennél gyorsabb, az kortól és nemtől függetlenül nyugodtan nevezhető jó tempónak. És vannak pontok, amelyek "mérföldkőnek" számítanak. Ilyen az 5 perces kilométer is, ami 12 km/h sebességet jelent. Egy utcai félmaratoni futóversenyen ez a mezőny első harmadát jelenti (sőt jobbat).
A nemzetközi futóstatisztikák (például a több mint 35 millió eredményt elemző RunRepeat) alapján a félmaratoni átlagidő (medián) férfiaknál kb. 1:59:48, nőknél pedig 2:24:03. Az 1:44:51-es idő mindkét nemnél jócskán az átlag felett van.
A 75th Ranger Regiment egyik katonai hírszerző tisztje ezt a tempót kicsit tovább gondolta, sőt még gyorsított is egy kicsit.
A Regimental Military Intelligence Battalion, vagyis az RMIB egyik tisztje 12 mérföldes hátizsákos menetet teljesített 1:36:06 alatt. Megpakolva 35 font (15.88 kg) száraz terhet, valamint ezen felül vizet és sisakot vitt magával. Hosszú nadrág (nem a könnyített fajta), hosszú felső (ez sem a szellőzéséről híres), és persze az elmaradhatatlan bakancs (ami a legjobb esetet is figyelembe véve legalább 100 grammal nehezebb, mint egy átlagos futócipő). Ezek súlya, kényelmetlenségi faktora, annak a hatása a futóteljesítményre nem ismert.
Ami viszont biztosan számolható, az a tempó. A 12 mérföld 19,31 kilométer. Az 1:36:06-os idő 8:00,5 perc/mérföld, vagyis körülbelül 4:58,6 perc/kilométer, átlagosan valamivel több mint 12 km/óra.
Ez már önmagában tisztességes futótempó. Málhával viszont egészen más sport.
Mihez képest elképesztő?
A 75th Ranger Regiment jelenlegi nyilvános fizikai követelménye szerint a 12 mérföldes menetet 35 fontos hátizsákkal és fegyverrel három órán belül kell teljesíteni. A háromórás limit 15 perces mérföldet, azaz körülbelül 9:19 perc/km tempót jelent. Az 1:36:06 ehhez képest 83 perc 54 másodperccel gyorsabb.
Másképpen: a minimumszinthez szükséges átlagsebesség nagyjából 6,4 km/óra, az itt látott teljesítmény pedig körülbelül 12,1 km/óra. Azaz nem arról van szó, hogy valaki „kicsit jobban megnyomta az utolsó három kilométert”, hanem majdnem kétszer akkora haladási sebességet tartott közel húsz kilométeren keresztül.
A két órán belüli 12 mérföld már kiváló eredmény a felmérő definíciója szerint, RASP 1-re pedig nagyjából 2:30–2:40 körüli időt érdemes célozni. Az 1:36 tehát még a saját közegében sem „átlagos elit”. Olyan szám, amelynél a tapasztaltabb Ranger is odanéz az órára, hátha véletlenül mérföld helyett kilométert állított be.
Persze ezt nem érdemes semmilyen világrekordként kezelni, mert nem az. Az útvonal részletes hitelesítése, szintprofilja, talaja, időjárása és a teljes felszerelés pontos tömege nem áll rendelkezésre olyan formában, ahogyan egy sportrekordnál elvárnánk. De nagyon jól mutatja azt, hogy a fizikai korlátok többféleképpen is átléphetőek.
De ki volt az, aki teljesítette?
Érdekes és fogas kérdés. Ugyanis a Regimental Military Intelligence Battalion nem egy aktatkukac csapat, akik a hátsó irodában térképet nézegetnek a 75th Ranger Regiment mellett, hanem annak szerves része. Az RMIB hírszerzési, felderítési, cyber- és elektronikai hadviselési képességeket biztosít az alakulat számára.
Ez pedig "modern" sportolóként különösen érdekes. A mai kor (és a jövő) ideálja nem azt mondja, hogy a futó fusson, az erős ember emeljen, az elemző pedig üljön. A cél egy olyan magas fizikai képzettség, amely mellett a gondolkodás és a tudatosság is kiemelt szerepet kell, hogy kapjon.
A Ranger Regiment jelenlegi toborzási követelményei között a 12 mérföldes hátizsákos menet ("rucking") mellett ott van az öt mérföldes futás 40 percen belül, 41 szabályos T-push-up két perc alatt, 2:35-ös plank, hat húzódzkodás és vízi alkalmassági feladat is. Ezek többé-kevésbé visszaköszönnek a magyar Elite Challenge kiválasztási próbán is (amelyről több cikket is írtunk és ebben a gyűjteményben elérhetőek).
Vagyis a rendszer eleve nem egyetlen képességre épít. Futás, relatív erő, törzsstabilitás, vízbiztonság, teher alatti állóképesség: kellemetlenül komplett csomag.
Hátizsákolás - mi történik sportélettani szempontból?
A hátizsákolás/rucking egyik megtévesztő tulajdonsága, hogy kívülről egyszerűnek látszik. Hátizsák fel, egyik láb a másik elé, kész. A szervezet számára azonban minden plusz kilogramm fizetős utas.
A katonai málházási kutatások következetesen azt mutatják, hogy a hordott tömeg növelésével nem egyszerűen „arányosan nehezebb” lesz a mozgás. Emelkedik az oxigénigény és a pulzus, romlik a mozgásgazdaságosság, a nagyobb terhelések pedig jelentősen csökkentik a fenntartható sebességet. Egy 2021-es, amerikai katonákon végzett vizsgálatban már a testtömeg 22 százalékának megfelelő hátizsák is érdemben növelte a kardiometabolikus terhelést. Egy 2026-os Applied Ergonomics-tanulmány pedig arra jutott, hogy azonos, 30 kilogrammos tehernél maga a súly lényegesebb teljesítmény-meghatározó tényező volt, mint a vizsgált hátizsák-konstrukciók közötti különbség.
Az 1:36-os Ranger-teljesítménynél azonban van még egy lényeges váltás: ez már nem gyors gyaloglás.
Tizenkét kilométer/órás átlagsebességnél a mozgás futássá, illetve a katonai gyakorlatban futás–shuffle–gyorsmenet keverékévé válik. A sportoló nemcsak a málha tömegét cipeli, hanem minden lépésnél gyorsítja, fékezi és stabilizálja is azt. A törzsnek kontrollálnia kell a csomag lengését, a csípő és a térd nagyobb terhelést kap, a vádli és a lábfej pedig ezerszer ismétli ugyanazt a kompromisszumot: legyen elég rugalmas a futáshoz, de elég merev a plusz tömeg megtartásához.
Ezért kell ehhez különös hibrid állapot: jó futó VO2-kapacitás, erős láb és törzs, kiváló mozgásgazdaságosság, nagy szöveti terhelhetőség, jó hőleadás, és az a fajta pszichés monotonitástűrés, amelynél a tizedik mérföldön az ember már nem tárgyal saját magával minden emelkedő előtt.
Mindebben az normál aerob teljesítmény önmagában kevés. De az erő önmagában szintén kevés. A kettő közötti kapcsolat a lényeg. Ezt fejleszti komplex módon a hátizsákolás.
Más egységeknél milyen követelményeket kell teljesíteni?
Az összehasonlításnál óvatosnak kell lenni, mert más terep, más felszerelés, más vizsgafilozófia és gyakran más feladat áll az időeredmények mögött. A számok mégis jól mutatják, hol helyezkedik el a 75th Ranger Regiment 1:36-os produkciója.
| Rendszer / teszt | Táv | Terhelés | Nyilvános időkövetelmény | Közelítő tempó |
|---|---|---|---|---|
| 75th Ranger Regiment – RASP | 12 mi / 19,3 km | 35 lb / 15,9 kg ruck + fegyver | 3:00 alatt | 9:19/km |
| U.S. Army EIB / Air Assault jellegű 12-miler | 12 mi / 19,3 km | jellemzően 35 lb / 15,9 kg száraz tömeg + felszerelés | 3:00 alatt | 9:19/km |
| British Parachute Regiment – P Company 10-miler | 10 mi / 16,1 km | 35 lb / 15,9 kg bergen + víz + fegyver | 1:50 alatt | 6:50/km |
| Royal Marines – 9 Mile Speed March (AACC) | 9 mi / 14,5 km | 9,6 kg felszerelés + fegyver | 1:30 alatt | 6:13/km |
| Royal Marines – 30 Mile March (AACC) | 30 mi / 48,3 km | 9,6 kg felszerelés + fegyver és safety stores | 8:00 alatt | kb. 9:56/km |
| Norwegian Foot March, férfi 21–34 | 30 km | minimum 11 kg | 4:30 alatt | 9:00/km |
| >> Ranger rekord | 12 mi / 19,3 km | 35 lb+ | 1:36:06 | 4:58,6/km |
A brit ejtőernyősök 10 mérföldes P Company menete már önmagában igen kemény alap: 16,1 kilométer 1:50 alatt, 35 fontos / 15,9 kg bergennel (speciális típusú hátizsák), vízzel és fegyverrel. Ez 6:50-es tempó. A Ranger itt vizsgált 4:58-as átlaga ennél is közel két perccel gyorsabb kilométerenként, ráadásul még két mérfölddel tovább tart.
A Royal Marines más logikát használ: a 9 mérföldes speed march mellett a 30 mérföldes, nyolcórás menet azt vizsgálja, hogy a katona hosszabb időn át is működőképes marad-e. A Norwegian Foot March pedig 30 kilométerre viszi el ugyanezt a gondolatot 11 kilogrammnyi minimális teherrel, életkor és nem szerint meghatározott időlimitekkel.
A Navy SEAL belépő fizikai szűrése megint mást kér. Ott az alap PST-ben 500 yard úszás, fekvőtámasz, felülés, húzódzkodás és 1,5 mérföld futás szerepel. A jelenlegi Navy minimum például 12:30-as úszást, 50 fekvőtámaszt, 50 felülést, 10 húzódzkodást és 10:30-as másfél mérföldet kér, az úgynevezett elevated szint pedig ennél lényegesen erősebb. Nem „könnyebb”, csak más: a tengeri különleges műveleti környezet más fizikai próbákat állít a próbázó elé.
OK, ezek katonák - de mit tanulhat ebből egy civil?
Egyáltalán nem azt, hogy holnaptól 16 kilóval kell 5 perces ezreket futni.
Sőt, éppen az ellenkezőjét, hiszen a hátizsákolás egyik legfontosabb edzéselve, hogy a szív-érrendszer sokszor gyorsabban fejlődik, mint a lábfej, az Achilles, a sípcsont körüli szövetek, a térd, a csípő és a hát teherbírása.
Aki futóként jó formában van, könnyen beleesik abba a csapdába, hogy a keringése szerint „ez még könnyű”, miközben a mozgásszervi rendszert még nem lenne szabad terhelnie.
A 75th Ranger Regiment 1:36-os eredménye ezért nem edzésminta, hanem felső polcos motiváció és egyben figyelmeztetés. A sportértéke éppen abban áll, hogy megmutatja: az állóképesség, az erő és a teher alatti mozgásgazdaságosság együtt egészen szokatlan szintre fejleszthető. De nem mindegy hogyan! Erről szól ez a cikkünk: A hátizsák nem egyszerűen nehéz - árt vagy használ a súly a gerincnek és az ízületeknek?
Ez a civil hátizsákolás, a katonai menetversenyek, az OCR és a HÓRUCK világa felől nézve különösen fontos. Egy hatórás hóruck-versenyen nem az nyer automatikusan, aki húsz kilométeren a leggyorsabb. Ott már a tempótartás, az energiafelvétel, a váll és törzs állóképessége, a láb állapota és a fej döntései is beleszólnak. Más verseny, más optimum.
A közös nevező ugyanaz: terhet mozgatni úgy, hogy a végén még mindig talpon maradj és mosolyogva érj célba. Az, hogy a befutó előtt még gyűrött az arcod, más kérdés...
Ranger kiképzési videó
Források, szakmai anyagok a hátizsákoláshoz, ruckinghoz
- Effects of modern military backpack loads on walking speed and cardiometabolic responses of US Army Soldiers - https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0003687021000429
-
75th Ranger Regiment – hivatalos toborzási és fizikai követelmények, U.S. Army / Fort Benning
-
U.S. Army NCO Journal – katonai load carriage és 12-mile foot march
-
Military Review – Regimental Military Intelligence Battalion
-
Royal Navy – All Arms Commando Course
-
Parachute Regimental Association / PARAS’10 – P Company 10-mile march
-
Norwegian Armed Forces – Norwegian Foot March
-
U.S. Navy Recruiting – SEAL PST
-
Applied Ergonomics / Military Medicine / BMJ Military Health – load carriage fiziológiai és biomechanikai kutatások
