A közúton való futásnál, abban az esetben, ha nem zárt csoportban futunk, mindig a forgalommal szemben baloldalon, az út szélén kell haladni. Sötétben fényvisszaverő mellényt vagy lámpát kell használni, hogy az autósok is lássanak minket. Zárt csoportnak, a 6 főnél több emberből álló csoportot nevezzük. Ebben az esetben, az út jobb oldalán, az úttest szélén kell haladni és az első és utolsó embernek kivilágítva kell lenni.
Nem egészen világos számomra, hogy ez hogyan is működik a versenyeken, hisz ott pl., ha 2-300 ember indul, nem feltétlenül 6, vagy annál több fős csoportokban futnak.
A KRESZ szabályait minden esetben tartsuk be, ne adjunk okot senkinek a provokációra. Sajnos Magyarországon, a közlekedési kultúra nagyon rossz. Még ha be is tartunk minden szabályt, akkor is érik kellemetlen percek a sportolókat. Mindig legyünk körültekintőek, amikor a közúti forgalomban sportolunk!
Az erdőben való sportolásnak is megvannak a maga szabályai. Nem árt tájékozódni az útvonallal kapcsolatban, mielőtt nekivágunk a rengetegnek. Az erdészetek honlapján általában jelezve vannak az időszakos lezárások, ezeket érdemes szemmel tartani. A fakitermelések, vadászatok, felújítási munkák, esetleges természeti behatások, (lásd a decemberi jégkárok) miatt, elrendelhetnek időszakos látogatási tilalmakat.
Fontos szem előtt tartani, az erdő nem a miénk, hanem a természeté! A növények és állatok otthona! Ha bemegyünk az erdőbe, olyan mintha vendégségbe mennénk. Amennyire lehet, mindig az úton, vagy ösvényen haladjunk. Az írott szabály az, hogy lóval, kerékpárral, nem szabad, gyalogosan pedig csak olyan részen szabad elhagyni az utat, vagy ösvényt, ahol a fák magassága eléri a 2 métert. Mindig számítsunk arra, hogy mások is lehetnek az úton, akár gyalog, akár kerékpárral, lóval, rosszabb esetben motorral, vagy autóval. A turistákkal legyünk udvariasak, apró füttyentéssel, vagy „Bocsánat szabad lesz?!” felszólítással tudassuk velük, hogy ott vagyunk, szeretnénk elmenni mellettük.
Ha esetleg kutya is van velük, legyünk figyelmesek, soha nem lehet tudni hogyan, reagálnak a mozgásunkra. Hiába mondják sokan „Gyere nyugodtan! Nem bánt!”, persze a gazdáját nem is. Pláne ha póráz sincs náluk.
Gyakran megkérdezem ilyenkor tőlük „Ha én is kutyával lennék, póráz nélkül és összekapnának, ki lenne a hibás? Ha ne adj isten a velük lévő gyereket megkapná? Akkor mutogatna, hogy nem volt póráz rajta?”
Kerüljük el az ilyen konfliktusokat! Ha mi is kutyával megyünk, mindig vigyünk pórázt, ha valakit látunk jönni, időben szóljunk a kutyának és arra az időre, amíg biztonságos távolságba érünk, tegyük rá. Ráadásul az törvény szerint, a vadászok kilőhetik a szabadon futkározó kutyákat.
A szemetet soha ne dobáljuk szét! Ha az energiaszelet, vagy zselé, szendvics csomagolása, a műanyagpalack, elfért nálunk, amikor teli volt, nem hiszem, hogy akkora probléma lenne magunkkal vinni üresen a következő hulladékgyűjtőig. Versenyeken való részvétel esetén, soha nem szoktam eldobálni az üres tasakokat. Vagy a frissítő pontokon, vagy a célban szoktam őket kidobni.
Sokan nem teszik vissza a meznek a zsebébe, mondván ragacsos lesz. És akkor mi van? 50-100 km megtétele után, gondolja a ruházat, ami rajta van, öblítő illatú és vasalt lesz? Nem hinném! Nehéz megint csak nem lehet, hiszen üres.
Egy-két versenyen, már nem is készítenek poharakat a frissítőknél, a versenykiírásban jelzik, hogy mindenki magának gondoskodjon róla. És ha már a versenyeknél tartunk, az előbb azt mondtam, hogy a kirándulókra legyünk figyelemmel. Ez így is van, még versenyeken is, annak ellenére, hogy ott szerintem inkább nekik kéne figyelni ránk. Ennek ellenére, hiába bejelentett verseny, kijelölt pálya, sok városi, amikor kitéved az erdőbe, azt hiszik az övék minden. Itt is érdemes udvariasan megkérni őket engedjenek el. Az esetek nagyon kis részében ugyan, de sajnos előfordulnak konfliktusok. Próbáljuk ezeket megelőzni, még akkor is, ha nem csak rajtunk múlik.
A végére hagytam a kellemetlenebb részét. Nos, sajnos elkerülhetetlen, hogy sportolás közben jön ránk a szükség. Az egyszerűbb az orrfújás. Az ember kihajol jobbra vagy balra és fúj egy nagyot. Persze előtte körülnéz, nem túl hatásos valakinek a nyakába fújni az orrunkat. Aki zsebkendőt használ, ne dobálja szanaszét. Ha kis, vagy nagy dologról van szó, ebben az esetben, próbáljunk beljebb húzódni az úttól. Biztos vagyok benne, senki nem kíváncsi a másik dolgára. Az úttól kicsit távolabb, keressünk egy bokrot, fát, ami valamelyest takar minket. Nagydolognál, érdemes kis mélyedést túrni a földbe, amit dolgunk végeztével fedjünk vissza.
Összefoglalva, ha kimegyünk a természetbe, gondoljunk arra, a gyermekeink, unokáink is szeretnék élvezni a friss levegőt, a táj nyújtotta látványt. Arról nem is beszélve, milyen élményt nyújt, egy két szarvas, őz, vagy vaddisznó látványa, a saját élőhelyén, nem pedig egy rács mögött.
