Varga Józsi segített a felkészülésben, ezúton is köszönöm neki! Az időpont, nem túl szerencsés, pont húsvét vasárnap. De nincs mit tenni, ha verseny, akkor verseny. Botond fiam is velem tartott szurkolni. Katát kértem meg a fuvarra, aki szívesen jött fiával, Marcival. Így egy kisebb szurkolócsapatot is vittem.
Időben indultunk, viszont nem számítottunk rá, hogy a főút mellett kell parkolni és onnan séta a rajtig. Így egy kisebb kocogás lett a vége, de belefért, pláne mivel 30-nak indultam, 10.29-kor. Átvettem a rajtcsomagot, benne a rajtpólóval és az új időmérővel. Fekete Danival és Dr. Való Viktorral még volt idő viccelődni is. Közben öltözés, aztán irány melegíteni. Folyamatosan néztem az órát, hogy időben visszaérjek a rajtomig. Közben percenként hallani lehetett, ahogy az újabb és újabb indulókat buzdítják.
Szűcs Ádám is megjelent, mint szurkoló. Jól estek bíztató szavai, kicsit oldotta a feszkót! Köszi, Ádám! Az idő tökéletes volt, nekünk futóknak legalább is. Eljött az én időm is! Bevallom izgultam, még annak ellenére is, hogy látva az indulók között Attilát, Miklóst és Mártont, tudtam a dobogó kiadva. Persze mindenkinek lehet rossz napja, de jó is!
Visszaszámlálás és irány a hegy! Mindjárt az elején egy meredek köves gyökeres rész, aztán futhatóbb, de pulzust nem kímélő szakasz. Aztán jött az első sokk, a pulzus beállt a normál 200 fölé. Neki normál, nekem kevésbé! Itt a szurkolócsapat segített átlendülni rajta! Szóval még idő sem volt kiheverni és jött a következő, itt már kapaszkodós, tüdőt kiköpő, pulzust nézni tilos szakasz jött. Danit itt értem utol.
Ádám talán itt szurkolt, de nem vagyok benne biztos, itt már a lila köd lent volt. Aztán egy szusszanásnyi holttér, és már a Vadálló köveknél voltam. Itt aztán volt szurkolás! Kolomp, kereplő, kiabálás! Szinte önkívületben mentem, fel se néztem, csak a köveken lévő festést és másztam, ahogy csak bírtam. Zsohár Péter szavai jutottak el az agyamba. „ Ilyen tempósan itt még senki nem ment!”
Meg is lett az eredménye, mert túljutva az utolsó nehéz szakaszon, be is fáradtam rendesen. Innen, már lehetett volna futni, de erő is kevés és a talaj is csúszós volt. „Nincs mit tenni, menni kell!” Mondtam magamnak és összeszorítva a fogamat, indultam az utolsó szakaszra. Igyekeztem a szélen menni, ott kevésbé csúszott, de a jégkár miatt nem mindenhol lehetett. Itt is sokan szurkoltak, akik már felértek, azok is buzdították a többieket. Meglátva a célkaput, kicsit feltámadtam, de nem akart közeledni. Nem volt sok, mégis végtelennek tűnt! Még pár lépés és beértem.
Célfotó, aztán Csanya fogadott, az éremmel, majd egy pazar panorámás fotó. Kellett pár perc, mire a pulzus normalizálódott és a levegőt is rendesen tudtam venni.
Az időmet is csak ekkor néztem meg. 23.23 az én órám szerint, persze nem ez a hivatalos. Kis frissítés, gratuláció a többieknek-többiektől és indultam vissza, mert közben a szél feltámadt és leizzadva azért hűvös volt. A kövekig értem, ahol elkélt a buzdítás mindenkinek.
Közben Botond is felért és egy bringás is megjelent. Le a kalappal előtte, felvitte vállon a bringát. Boti feljött, megnézte a kilátást, közben persze szurkoltunk. Kata és Marci is megjelent, utóbbi kicsit viseltesen, de feljött. Aztán az utolsó induló után indultunk le, a célba. Egy darabig együtt mentünk, aztán kiléptem, mert kezdtem fázni. Lent már mindenki találgatta, hogy ki nyert.
Átöltöztem, frissítettem, beszélgettem. Jól telt az idő az eredményhirdetésig. Aztán jött az infó, hogy 20 perc alatti a győztes idő! Hát igen, ez azért erős! Hiába, nem vagyok sprinter. Eredményhirdetés után indultunk haza, a jól megérdemelt pihenőre. Mindenkire ráfért, főleg a srácokra. Hazafelé már fent voltak az eredmények, amiből kiderült 7. lettem. Hát ennyi a húsvéti mese.
Használt felszerelés: Salomon Speedcross 3 cipő, mert könnyű, dinamikus és sebességcentrikus. Könnyű ruházat, hiszen itt minden gramm számít.Gyurkó Péter - X2S Superior TEAM
Legközelebb, április 18-án Mátrabérc Trail.
