Sok éve ennek. Ha lett volna akkor egy kívánságfám, habozás nélkül felhasználom, és sanszos, hogy valami nagyon hasonló marhaságot kívántam volna, mint a filmbéli kétségbeesett pasi. Pedig én még csak nem is voltam olyan zárkózott, mint ő. És mégis….mennyivel könnyebb a varázslatban hinni, mint az igazságban. A tények makacs dolgok. És bár valóban előfordul, hogy úgy hagynak el valakit, hogy valójában még nagyon is szeretik, csak A) félreértésről van szó, B) féltékenység áll a háttérben, C) apu vagy anyu befenyített, mit nem kapsz meg tőlük, ha nem hagyod el azt a valakit… de azért elég sok esetben arról van szó, hogy az illető – legyen bárhány éves is – már nem szerelmes. Vagy nem érzi, hogy szerelmes.
Amitől kiborultam, hogy a filmben még csak nem is erről van szó. Igen, a fiú szinte patológiás eset, szorong, gátlásos és zárkózott, és igen, a lány a barátjával randizik (de erről a srác mondjuk pont nem tud), vagyis nem befolyásoló tényező. A kulcs valójában a hazugság. A film egyértelművé teszi, hogy a lány nem egyszerűen megváltozott, hanem eltűnt. Mondhatjuk ezt horrornak, de akkor sajna horrornak kell tekintenünk az életet is. Nem egyszer látok olyan eseteket, hogy valaki egy adott körülmény hatására gyökeresen megváltozik. Feleségül mész a pasihoz, akit imádsz, és egy hónappal a házasság után mintha nem is önmaga lenne.
Változhat tévé előtt sörrel ücsörgő kaviccsá, vagy falakat átszaggató kalapácsos gengszterré, tök mindegy, ott állsz, széttárt karokkal és azt kérdezed magadtól:
Ez ugyanaz a pasi, aki örök szerelmet és minden szépet és jót fogadott nekem az esküvőn? Ez ugyanaz a csajszi, aki fejét hátravetve édesen kacagott a vicceimen, és azt mondta, nekem van a legizgalmasabb illatom a világon? Most egész nap fitneszbe, vagy bevásárolni jár, felhagyott a melóval és esténként lecsúszik neki pár pohár. A minap mellnagyobbításon volt. Ki ez a nő? Ismerős?
Hétköznapi horrorjainknak persze mi magunk is lehetünk a főszereplői. Néha rá sem ismerünk magunkra: híztam negyvenöt kilót, hajam már csak mutatóban maradt és a mozgás egy különlegesen gyűlölt kínzásnak tűnik. Osztálytalálkozókra már nem jársz, kinek hiányzik, hogy mindenki azt kérdezze, mi történt veled, miközben szánakozva néznek, amikor azt hiszik, nem látod?
A srác az autóban eltöri a kívánságfát, amire te is egész életedben vágytál. Konkrétan máris majdnem olyan, mint a démon, akit megidéz. A hazugság fejedelmének birodalmában, ahol él, nem igazán számíthatott angyali csodára. Az egyik legfőbb kincsünk a szabadságunk. Azt nem gondolhatja senki komolyan, hogy majd épp a Jóisten tesz olyan csodát, amivel megköti egy ember szabad akaratát. Saját kis játszóterünkön, amit az életünknek hívunk, mi vagyunk azok, akik meg akarjuk kurtítani mások szabadságát, aztán nagyon meg vagyunk lepve, amikor ezzel párhuzamosan a mién is csorbul.
Ahogy néztem a filmet, többször szinte szánakoztam szegény démonon, aki kétségbeesetten próbált emberré válni, hogy a férfi, akit szeretett, viszont szeresse őt. Nyilvánvaló tény, hogy egy démon számára minden olyan eszköz bevethető, amire egy bírósági tárgyaláson biztosan nem enyhítő körülményként tekintenek: manipulálhat, hazudozhat, megjátszhatja magát, fenyegetőzhet, lophat, ölhet. A saját játékszabályai szerint játszik. Démon szemmel nézve egyáltalán nem csal. Magát adja. Aki csal, és aki nem magát adja, az a fiú, aki akkor sem rukkol elő a farbával, amikor a lány pacekra bekérdez: Tetszem neked?
Még a legbutább ember is tudja, hogy ez azt jelenti, hogy a fiú nem közömbös neki. Mit tesz erre e szőke herceg? Hazudik. Hazudik és inkább mágiához fordul, csak ne kelljen kitennie magát annak a veszélynek, hogy védelem nélkül maradt szívét megsebzik. Vagyis nem vállalja azt az örök kockázatot, ami a szeretettel együtt jár: nem hagyja magát szabadon és sebezhetően. Azt hiszi, a sebek, amiket hordoz, épp ilyen esetekből fakadtak, pedig nem. Egészen más az, amikor egy önmagára még nem ébredt kicsi gyermek szeretetével élnek vissza, és egészen más az, amikor te magad döntesz úgy, hogy igent mondasz a sebedre. Igen. A gyermekkori sebek újra és újra felszakadnak, anélkül, hogy tisztában lennénk vele, hogy ami épp történik, annak a kicsi gyermeknek fáj ennyire, akik egykor voltunk. De egyszer csak abba kell hogy hagyjuk a másokra mutogatást, ha szabadok akarunk lenni.
A démon, aki megjelenik, nem a semmiből pattan elő. Nem akkor ugrik fel a pokolból, hogy kicsit lármázzon a földön. Mindig is itt volt. A mágia csak szabad utat engedett neki. A fiú megkötötte ugyan a lány akaratát, de ez nem a lány démona... ez a fiú démona.
Vajon mekkora az ember hatalma itt a földön? Mekkora a démonok hatalma itt a földön. Jelenlétük felvet egy nem elhanyagolható kérdést:
Ha itt a démon, hol van a másik oldal? Hol van Isten? Ő miért nem avatkozik közbe? A válasz adja magát: Mert ő tényleg szabadon hagy.
Minden szarságoddal, félelmeddel és gonoszságoddal együtt is szabadon hagy. Félreértés ne essék nem magadra hagy. Az nem ugyanaz. Csak szabadon hagy. Nem mondja meg neked, hogy: Te figyelj már, miért nem hozzám fordultál segítségért a bajban? Miért nem tőlem kérsz bátorságot? Miért egy hülye kívánságfát markolászol? Abban bezzeg hiszel, de a szeretet hatalmában meg nem? Miért?
Na ezeket a kérdéseket biztosan nem fogja feltenni. Isten nem manipulál. Akkor is szeret, ha te felé sem nézel, bármikor fordulhatsz hozzá, de nem fogja le a kezed, ha kívánságfát akarsz használni saját szíved ereje helyett.
Azt hiszem gyerekkorom óta ez volt, amit nem és nem bírtam megérteni: Ha Isten szeret, miért nem véd meg a saját hülyeségemtől?
Képzeljük el egy pillanatra, milyen lenne az az Isten, aki ezt megteszi: megvéd a hülyeségemtől. Isten megteremti a világot, ami hű de jól sikerült, van már benne minden, mi szem szájnak ingere: fű, fa, virág, víz, levegő és állatok. Készen van az egész, épp csak az ember hiányzik. Az Isten meg is teremti, és azt mondja neki: Na aranyom! Itt van ez a klassz kis világ, tiéd benne minden, van fincsi gyümölcs, meg cuki állatok, mindegyik imád téged, simizheted a bárányt meg az oroszlánt, de a szabályok adottak: van itt ez a két fa középen, na azt a kettőt hagyd békén! Hogy világos legyek, az a két fa tabu.
Ádámunk a nagy magányában csak lődörög a sok állat és roskadozó gyümölcsfa között, mire Isten azt mondja: nem jó az embernek egyedül, legyen neki társa, és puff Éva már ott is van. Azt most hagyjuk, hogy miért nem Tamás vagy Józsi lett ott puff, mert az ugye messzire vinne, lényeg, hogy egy igazi tagbaszakadt női lélekkel megáldott ember lett, akivel csuda jól telik az idő. Most képzeljük el, ahogy a kígyó odaáll Éva elé, tekeregve a tudás fáján és arról hadovál, mennyire megéri, ha az ember nem egy egyszerű kis engedelmes gyermeke Istennek, az Atyának, hanem önálló meglátásokkal és saját teremtő tudással rendelkező lény, vagyis olyan, mint maga Isten.
Hiszen ő az, aki mindent tud... ja és itt van még ez a másik fa is, na az sem semmi, képzeld csak el, ha a mindentudáshoz csatolt áruként még az örök életet is megkapod, akkor aztán valódi Isten leszel. Ki tudna nemet mondani erre a nem mindennapi ajánlatra? Most azt is hagyjuk, miért nem Ádámot kísérti meg a kígyó, hiszen neki is dumálhatott volna a lelkére, de valamiért jobbnak látta, ha a nővel kezdi. És akkor Éva keze kinyúlik, és letépi az almát, majd beleharap és ad belőle Ádámnak is. Itt most snitt és Isten pár kockával előbb megjelenik a filmben, lefogja Éva kezét, szigorúan ránéz, és azt mondja: ejnye te kis szófogadatlan, húzod vissza a mancsodat, de rögtön? Nem megmondtam, hogy ez a fa totál tabu?
Mire Éva: Ja, bocsika, csak annyira finomnak tűnt, nem is ettem még ebből, meg minden, és teljesen más is, mint a többi, ne hari, többet nem fordul elő.
Isten elégedetten visszamegy a... mindenhova, ahol lenni szokott, és Éva meg Ádám kicsit leforrázva, de továbbra is nagyon vidáman tengeti a paradicsomi hétköznapokat. Vagy az idők végezetéig... vagy egyszer csak eljön a másnap és Éva megint ott áll a fa alatt, a keze nyúlik a gyümölcsért, de Isten megint ott terem és rácsap. És ez megy a végtelenségig. Ezt jelentené az, hogy Isten téged meg engem is megállít abban, amit elterveztünk: hogy megtesszük a rosszat. Éva esetében mindenki számára világos, hogy ha Isten ezt tette volna, akkor a mai napig is ketten lennének Ádámmal, és kicsit szomorúan nézegetnék a két tiltott fát, de ma is meztelenül futkároznának az oroszlánokkal. Nem ez történt. Isten nem állította meg Évát és Ádámot, ezért Te ma elolvashatod a cikkemet, amiben átgondolom ezt a filmet, amit valaki más megalkotott, követve a saját gondolatainak menetét.
Létezem, létezik és te is létezel, mert Isten nem állította meg Évát. Hát ez az egyik oka szerintem annak, hogy dönthetsz jó és rossz között. Mert bármi is lesz a döntésed, azt egy változás, és azt egy fejlődés követi, még akkor is, ha nagyító alatt a tetted csupa rosszat hozott. Valójában Isten nagyon más szemszögből nézi a rossz cselekedeteinket. Ő már tudja, hogy hosszú távon ez nagyon is fejlődéshez fog vezetni. Persze van rövid, szűk és nagyon rögös út a hegy csúcsára, és nem kötelező a parcifáli kanyar, de bármerre mész is, kénytelen leszel szembesülni azzal, amivel a választott úton találkozol. Abból pedig előbb-utóbb tanulni fogsz.
Azok, akik az Istenre a szeretet Isteneként tekintenek, némiképp nehezményezik, hogy a film egy öngyilkossággal vet véget az őrületnek. De mit tehet az, aki a hazugság világában él? Aki nem ismeri az Igazságot, csak a hazug megalkuvást, az alamuszi manipulációt, az elkeseredett bezárkózást. Mit tehet az, akinek nem mutatják meg a megbocsájtás, a kegyelem fényét és a bűnbánat felszabadító erejét? Mit tehet az, aki a büntetés és a bosszú történelmében él? Akinek az iskolában is csak azt tanították, hogy a második hely nem elég jó, aki nem kereshette soha önmaga jobbik felét, csak önmaga árnyékát láthatta meg kinagyítva szülei és tanárai szemében?
Milyen jó lenne, ha te vagy én megfoghatnánk a kezét azoknak, akik azt hiszik nincs más kiút, mint az öngyilkosság. Ha te vagy én olyan mosollyal bírnánk, ami áttöri a sötétséget és fényt visz a magunk által tégláról téglára emelt hazugság börtönébe. És milyen jó, hogy ez így van!
Isten nem fogja le senki kezét, de mi szerethetjük egymást annyira, hogy ne legyen szükség kívánság fára. Ne legyen szükség rá, hogy a gyerekek Karácsonyra, Mikulásra és Húsvétra is varázspálcát kívánjanak, amivel megszerezhetik azt, amit nem kaptak meg azoktól, akiknek a legjobban kellett volna szeretni őket. Ha senki nem jutna el odáig, hogy ez a világ nem érdemli meg őt, vagy ő a világot és az életet.
A szeretet ára a sebezhetőség. Nehéz próbája ez mindenkinek, aki úgy dönt, hogy beenged valakit a szívébe. A Megszállottság főszereplője, ahogy oly sokan előtte és utána nem ugorjuk meg ezt a lécet.
De új és új esély adatik: talán egyszer sikerül igazán szeretni.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Megsz%C3%A1llotts%C3%A1g_(film,_2025) | A VIDEO előzetes a cikk alatt nézhető meg
