104 kilótól a Himalája dobogójáig – Blaskó Mihály története a változásról, futásról és 217 kilométerről
Vannak fényképek, amely nem emléket őriznek, hanem pofont adnak: Blaskó Mihály egy ilyen képen szembesült azzal, hogy a Centrál Kávéház pörgős évei, az éjszakák és a folyamatos munka közben 104 kilóig jutott. Az első futása mindössze másfél kilométer volt, nagyjából 15 perc alatt – innen vezetett az út a perui dzsungel függőágyáig, majd az indiai Himalája 217 kilométeres, 5000 méter közelébe emelkedő világáig. 2026-ban Ferenczi Istvánnal együtt 42:46:52 alatt teljesítette a HELL–00–135-öt, és második lett azon a versenyen, ahol a hófalak között a 14–15-ös UV-sugárzás néha nagyobb ellenfélnek bizonyult, mint a hideg és a ritka levegő.
Ez az interjú ezért nem egyszerűen egy ultrafutó története: inkább arról szól, mennyire messzire lehet eljutni attól a pillanattól, amikor az ember végre kimondja, hogy változtatni akar - és milyen sokat számít közben a család, a barátok és az egészséges őrültség.
Ferenczi István második lett a Himalája „pokolkapujában” – magyar ezüst a The Hell Race 217 kilométeres magashegyi ultráján
Ferenczi István, a korábbi válogatott labdarúgó, a Vasas FC erőnléti edzője Blaskó Mihállyal együtt második helyen ért célba az indiai Himalájában rendezett The Hell Race – Great Himalayan Running Festival HELL–00–135 versenyén. A táv 135 mérföld, vagyis nagyjából 217 kilométer, a szintidő 45 óra, a pálya pedig nem kérdezi meg udvariasan, hogy futó vagy-e: egyszerűen felküld a ritkuló levegőbe, és megnézi, maradt-e benned még valami abból, amit hétköznapi nyelven akaratnak hívunk.
Fontos tisztázni: ez a teljes "The Hell Ultra" verseny egy rövidebb változata - 217 km szemben a 480 km távval! Miért fontos ez?
