A mostani eredmény a HELL – 00 – 135 135 MILES | 45 HRS135 MILES | 45 HRS versenyen született.
A tejes táv, ahol már két magyar is győzelmet aratott: HELL ULTRA 480 KM | 120 HRS | 10000 M D+ LEH – MANALI HIGHWAY
2017-ben Szőnyi Ferenc nyerte az ultrát.
2024-ben pedig Toldi Péter útvonalcsúccsal győzött.
Magyar második hely a magashegyen
Ferenczi István és Blaskó Mihály 42:46:52-es idővel teljesítette a 217 kilométeres magashegyi ultrát, ezzel a második helyen értek célba, egy indiai futó előzte meg őket. A verseny a Himalájában, a Manali–Leh országút térségében zajlott, a futók pedig több ezer méteres magasságban, hegyi hágók, hideg éjszakák és oxigénszegény szakaszok között haladtak.
A HELL–00–135 hivatalos oldala szerint a verseny 135 mérföld, 45 órás szintidővel, útvonala pedig Manaliból indulva a Rohtang La, a Baralacha La és a Nakee La magasságai felé vezet, majd Sarchu irányába zárul. A rajt a manali Mall Roadról indul, a terep magashegyi országút, hágók, hideg, szél és hosszú, kíméletlen mászások keveréke.
A hivatalos kiírásban van egy érdekes adatkülönbség: a verseny fejléce 8 030 méter D+ szintemelkedést jelez, míg a részletes versenyblokkban körülbelül 4 900 méter D+ szerepel. A hazai hírek a közel 8 000 méteres szintadatot vették át, pedig a második adat a helyes. Persze a fantasztikus siker szempontjából ez annyit jelent, hogy akárhonnan nézzük, nemcsak az izmokat kellett csúcsra járatni, hanem az egész szervezetet turbófokozatba kellett kapcsolni, különben lehetett volna a panaszkönyvbe írni.
Mi ez a verseny?
A The Hell Race nem egyetlen futam, hanem indiai extrém állóképességi versenysorozat. A szervezők saját meghatározása szerint különleges, kemény, sokszor távoli indiai útvonalakra épített ultrákat rendeznek; az első versenyüket 2015-ben Birben tartották, azóta pedig több, nemzetközi szinten is figyelemre méltó kihívást építettek fel.
A Great Himalayan Running Festival, vagyis GHRF ennek a sorozatnak a magashegyi zászlóshajója. A 2026-os programban több kategória szerepelt: 480 km, 135 mérföld, 80 km, valamint ötnapos maraton-sorozat. A hivatalos oldal szerint a helyszín Manali, Himachal Pradesh, India, a terep pedig magashegyi, hegyi hágókkal tarkított útvonal. A nappali hőmérséklet 25 és 10 Celsius-fok, az esti-éjszakai pedig 10 és mínusz 5 fok között is mozoghat.
A GHRF nagy testvére a HELL ULTRA, a 480 kilométeres Manali–Leh útvonal. A hivatalos leírás szerint ez 120 órás verseny, 10 000 méter pozitív szinttel, és olyan magashegyi környezetben zajlik, ahol a Manali–Leh országutat hónapokra hó zárja el, az átlagmagasság 4 000 méter fölötti, a hágókon pedig az oxigénszint a tengerszinti érték 40–60 százalékára eshet vissza.
Szőnyi Ferenc nyomában – magyar legenda már járt itt
A magyar ultratörténelemben ez a himalájai útvonal nem ismeretlen. Szőnyi Ferenc, a „Racemachine”, korábban már győzni tudott a The Hell Race 480 kilométeres változatán. A DUV ultrastatisztikai adatbázisa szerint Szőnyi 2017-ben 113:13:29-cel, majd 2018-ban 108:52:29-cel nyerte meg a Hell Ultra Manali–Leh 480 km-es versenyét. Ugyanez az adatbázis jelzi azt is, hogy 2015-ben Szőnyi a La Ultra – The High 333 km-es himalájai versenyen harmadik lett.
Ferenczi István abban a magashegyi ultra közösségben szerzett magyar ezüstérmet, ahol korábban Szőnyi Ferenc és Toldi Péter neve is felkerült a kemény emberek hallgatag, de annál masszívabb falára. Itt nincs konfettiágyú, legfeljebb hajnali szél, kő, por, fáradtság és az a bizonyos pillanat, amikor az ember rájön, hogy a következő emelkedő nem személyes sértés, nem panaszfal, hanem a kaland része.
Ferenczi István: csatárból ultrafutó
Ferenczi István sportmúltja különösen izgalmassá teszi ezt az eredményt. Nem ultrafutóként kezdte, hanem válogatott labdarúgóként, középcsatár poszton. 1977. szeptember 14-én született Győrben, támadóként pedig hosszú profi pályafutást épített. Kilencszer szerepelt a magyar válogatottban, jelenleg pedig a Vasas FC erőnléti edzőjeként dolgozik.
Klubszinten megfordult többek között a Győri ETO, az MTK, a Levski Szófia, az Osnabrück, a Vasas, a Debrecen, a Zalaegerszeg, a Ferencváros és az angol Barnsley csapatában is. A Sporting Heroes adatai szerint a Barnsley színeiben az angol másodosztályban 39 bajnoki mérkőzésen 11 gólt szerzett, és pályán volt abban a 2008-as FA-kupa-menetelésben is, amelynek során a Barnsley elődöntőig jutott.
Azért az ultrafutó múltja sem egy hirtelen felindulásból elkövetett fellángolás. Ferenczinél 35 ultrafutó eredményt és több mint 4 400 kilométernyi versenyteljesítést tartanak nyilván. A listán szerepel többek között Ultrabalaton, Korinthosz 160, Ultra-Trail Hungary, UltraMilano–Sanremo 285 km, Authentic Phidippides Run Athens–Sparta–Athens 490 km, valamint a 2024-es Devil’s Challenge 666 km, ahol összetettben negyedik lett.
Miért különleges egy futballista ilyen eredménye?
A labdarúgás és a magashegyi ultrafutás első ránézésre két külön univerzum. A futballban robbanékonyság, irányváltás, párharc, rövid sprintek és taktikai döntések dominálnak. Egy 217 kilométeres magashegyi ultra viszont türelem, energiamenedzsment, hőszabályozás, frissítés, emésztés, alvásmegvonás és mentális kontroll.
Magyarul: a pályán egy védőt kell lerázni, itt viszont saját magadat. Rosszabb esetben a saját démonaidat.
Ferenczi eredménye azért sportszakmailag is értékes, mert egy robbanékony, kontaktos csapatsportból érkezett sportoló képes volt átalakítani a testét és a fejét egy teljesen más teljesítményprofilra. A futballból hozott láberő, törzsstabilitás, fájdalomtűrés és versenyintelligencia itt nem elég, de jó alap. Erre kellett ráépíteni a hosszú távú aerob munkát, az ultrafutó gyomrot, a ritmusérzéket, a lassítás bölcsességét és azt a furcsa képességet, hogy az ember akkor is továbbhalad, amikor legszívesebben leülne sírni az út szélére.
A Himalája mint ellenfél
A HELL–00–135 nem klasszikus technikás terepfutás, hanem magashegyi országúti ultra, de ez ne tévesszen meg senkit. Az aszfalt itt nem könnyítés, hanem csak egy vékony, fekete csík a hegyek között. A pálya Manaliból indul, hágókon és ritkuló levegőn át vezet, az éjszakai hideg és a nappali napsugárzás pedig folyamatos alkalmazkodást kér. A 217 kilométeres távnál már nem csak a tempó számít: számít az öltözés, a frissítés, a gyomor, az akklimatizáció, a support, a fej és az, hogy a futó ne akarjon minden métert gondolkodva megoldani, hiszen az élet nagy bölcsességei gyakran faék egyszerűségűek: egyél, igyál, vegyél fel kabátot, és ne vitatkozz a heggyel, mert ő van otthon.
A hivatalos program szerint a versenyzők június 20-án érkeztek Solangba, akklimatizációs túrán vettek részt, június 21-én volt a rajtszámátvétel és eligazítás, a HELL–00–135 pedig június 22-én 22:00-kor rajtolt. Ez önmagában is jelzi, hogy itt a felkészülés nem a rajtkapunál kezdődik: a magashegy előbb beleszól a légzésbe, aztán a pulzusba, végül a józan önértékelésbe.
Magyar szempontból: komoly eredmény, jó üzenet
Ferenczi István és Blaskó Mihály második helye nemcsak egyéni siker, hanem üzenet a magyar terep- és ultraközösségnek is. De minden sportolónak, sőt minden embernek.
Le lehet tenni a múltat, de az értékeit nem eldobni, hanem átalakítva újrahasznosítani kell.
Ez a második hely nem „csak” dobogó. Ez sikertörténet, hogy a futballpályáról is vezethet út a Himalájába. Csak kicsit többet kell menni, mint a tizenhatosig.
Forrás: https://thehellrace.com/
