A verseny helyszínére
viszonylag hamar utaztam le, mert szerettem volna a pályát jól ismerni és szokni
a környezetet. A családom nagyon jó szállást foglalt, mert pont a versenyközpontul
szolgáló kempingben laktunk. A futó pályát mintha nekem csinálták volna, a fele
tökéletesen futható a fele pedig homokos tengerpart, amit imádok, tudtam, ha
egy-két perc hátrányom van, akkor a futásban még van esélyem. A bringa pályát
nem nagyon szerettem meg elsőre, mert a szardíniai talaj nem nekem való.
Iszonyatosan köves, homokos és csúszós. Az első próbálkozásom a pályabejárással
majdnem kudarcba is fulladt egy kisebb esés miatt. Megjegyzem volt, aki akkorát
esett, hogy a versenyen már nem tudott elindulni. Később még kétszer végig
mentem a pályán, ami azért helyre billentette a lelkivilágom. Megszoktam a
pályát! Jaj, hát a tenger… csodálatos volt. Olyan kristálytiszta, hogy
bármelyik uszoda megirigyelhette volna. Tökéletes volt.
Egész héten szikrázó
napsütés volt, amit én szomorúan el is kerültem. A verseny reggelén, pont
ébredéskor, az eső elkezdett zuhogni. Nem nagyon örültem, mivel a pályát épp
megszoktam, erre az eső átalakítja nekem. Remek! Hihetetlenül tudok izgulni a
versenyek előtt, azt sem tudtam, mit kezdjek magammal, végül csak magamra
találtam és beraktam a bringát a depóba, én meg szépen magamra húztam a
neoprént.
Az úszás jól sikerült,
második lányként jöttem ki a vízből, igazából annyira élveztem az úszást, hogy
úsztam is volna még pár kört, de lehet, furán néztek volna rám.
A bringa viszont
iszonyatos volt. Gyengének és ügyetlennek éreztem magam. Egy teljes kört mentem,
szerintem nagyon gyenge tempóban, Carina Wasle, az osztrák lány úgy ment el
mellettem, hogy egy piros csíkot láttam csak. El is keseredtem, de nagyon.
Aztán lerendeztem magamba a dolgokat és a második kör már jobban ment, a vége,
meg szerintem teljesen rendben is volt. A depóban már együtt öltöztem Sybille
Matter svájci lánnyal, aki a Világ Bajnokságon a második helyet szerezte meg. A
futás egyszerűen csodálatos volt. Folyamatosan előztem meg az embereket, Sybille-t
hamar magam mögött hagytam, Carina meg csak egy perccel volt előtte. A második
kör elején Carina mellett is elfutottam és onnan már tudtam, hogy megnyerem.
Azért volt fura számomra, mert a bringa közben meg mertem volna esküdni, hogy a
dobogó harmadik helye az, ami nekem lett szánva. Örülök, hogy nem!
Nagyon szeretem
átszakítani a szalagot, csodálatos érzés. Ennél csak az szebb, amikor az ember
a dobogón áll és a himnuszt neki játsszák.
