Várhelyi Éva, magánénekesnő, mezzoszoprán
1996-ban szerzett énekművész-tanári, majd 1998-ban operaénekesi diplomát Bende Zsolt, Gulyás Dénes és Kovalik Balázs növendékeként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.
1997-től a Magyar Rádió, 1998 óta pedig a Magyar Állami Operaház szólistája.
Főbb szerepei: Komponista, Xerxes, Dorabella, Cherubino, Carmen, Orlovszky.
Két ízben, 1991-ben és 1997-ben ért el I. helyezést országos énekversenyeken. 2000-ben az V. Budapesti Nemzetközi Énekversenyen megnyerte a Gounod: Rómeó és Júlia c. opera szerepeire kiírt versenyen Stefano szerepét, melyet Kijevben és Ludwigshafenben is énekelt.
Mesterkurzusok: Nicholas McGegan, Hamari Júlia, Polgár László, Tokody Ilona, Helmuth Rilling, Rózsa Vera, Larissa Gergieva vezetésével.
Vendégszerepelt Angliában (Ariadné Naxos szigetén), Japánban (A denevér), Finnországban (A rózsalovag), Münchenben (P. Torri: Melissa in Grecia), Kijevben (Rómeó és Júlia). Két ízben nyerte el a Fischer Annie Ösztöndíjat és a Budapesti Operabarátok Ösztöndíját. 2007-ben Veronában a nemzetközi Monteverdi énekverseny egyik győztese lett, és ennek kapcsán énekelte Veronában és Mantovában Monteverdi Orfeo című operájának egyik főszerepét.
A Fischer Ádám vezette Nemzetközi Wagner Napok rendszeres közreműködője a Müpában.
Az operaénekes és a sport – elsőre szokatlan összeállítás. Számodra mit jelent a sport?
Az operaénekes élete nagyon hasonlít egy sportoló életéhez. Mivel a saját testünk a hangszerünk is egyben, elengedhetetlen, hogy tónusban tartsuk, hiszen az éneklés komoly fizikai munka. A mai színházi, rendezői világban nem elég a hang, esztétikusan is kell kinézni. Ennek érdekében rendszeresen sportolok, főleg tornázom, tavasztól őszig pedig kerékpárral járok dolgozni, futok és úszom. A sízés, díjlovaglás, sup és szörfözés szezonális hobbijaim.
Mikor és hogyan kezdődött számodra a sportolás?
Három éves korom óta a torna és a tánc az életem része. Rengeteget profitáltam belőlük a színpadon és a mai napig ezt érzem a testem számára a legmegfelelőbbnek. Gyerekként olyan mesternél kezdtem, mint Berczik Sára táncpedagógus.
Mit ad neked a hétköznapokban és a munkádban a sport?
Sport terén nagypapám és édesanyám voltak a példaképeim.
Ők arra tanítottak, hogy két dolog van az életben, amit nem lehet elég korán elkezdeni és életünk végéig kell csinálnunk: a sport és a nyelvtanulás. Vallom azt a római mondást, miszerint „Ép testben ép lélek.”
A sportolás mellett odafigyelek az egészséges táplálkozásra is, mert úgy gondolom, kedvező eredmény csak így érhető el. Ha elégedett vagyok a testemmel, kinézetemmel, jól érzem magam a bőrömben, mentálisan is egészségesebb vagyok és ezt a pozitív kisugárzást tudom közvetíteni kifelé is.
A rendszeres sportolás engem kitartóbbá, fegyelmezettebbé tett és megtanított küzdeni.
Ezt a szellemiséget adom tovább a lányomnak és a növendékeimnek.
Mit szeretsz elsősorban csinálni, mivel töltöd szívesen a sportos idődet?
A napi rutinomhoz tartozó tornát egyedül végzem, de síelni, kerékpárral túrázni és szörfözni a családommal és a barátainkkal szoktam. Ezek az év legkedveltebb időszakai számomra. Egy hobbimat azonban még nem említettem, ez pedig a tánc. A művészi tornát ugyanis 12 év klasszikus balett, jazz balett, társastánc követett, amiből felnőtt koromra a salsa és tangó lett. Igazából ez az a két „sport”, amelyik valóban kikapcsol és lelazít, de a pandémia óta háttérbeszorult. Mindegyik előbb említett sport által erősödött a családi- és baráti kötelék és újabb barátokkal gazdagodtam.
Hogyan egyezteted össze az operaénekesi munkádat az edzésekkel?
Mint említettem, a pályámhoz elengedhetetlen a sport. Minden reggel 30 percet tornázom, melynek nehézségi fokát az aznapi feladataim nehézségéhez állítok össze.
Ha koncertem vagy előadásom van, nem végzek olyan gyakorlatokat, amelyek befeszíthetik az énekléshez szükséges izmaimat, de nem hagyok ki egy napot sem, hacsak valamilyen egészségügyi probléma nem akadályoz.
A sport az életem része, rosszul érezném magam nélküle. Szerencsére olyan a beosztásom, hogy nem okoz beilleszteni a napi rutinomba egy kis reggeli tornát, bár igaz, hogy ennek érdekében korán is kelek.
Mi volt az első olyan sportélményed, amire azt mondhatod, hogy megváltoztatta az életedet?
Hogyan változtatta meg az életemet a sport? Ez jó kérdés… Gyökeresen.
Az, hogy most énekesként beszélgetünk a sportnak „köszönhető”. Eleinte csellistának készültem, 6 éves korom óta csellóztam és épp a felvételi előtt álltam, amikor az egyik lovas edzésen rosszul estem és eltörtem a csuklóm. Ezzel megpecsételődött a csellista pályám, és egy kis csavarral, de így lett belőlem végül operaénekes.
Van más célod a sporttal az eddig említetteken kívül?
Céljaim igazán nincsenek a sporttal, talán az ünnepek utáni esetleges pár kiló leadása, de semmi több. Csak az egészség megtartása a fontos.
Hogyan látod a sport helyzetét a mindennapokban?
A kollégáim és a barátaim körében is azt látom, hogy a sportolás egyre fontosabb az életükben.
Amit én problémaként élek meg a gyerekeket látva, hogy ma nem sportolhatnak csak kedvtelésből, mint mi anno, mindent versenyszerűen kell csinálni. Szerintem ez nem jó.
Így is borzasztóan stresszes az életük, és ahelyett, hogy lelazulhatnának, kikapcsolódhatnának sportolás közben, ott is teljesíteniük kell. Kár.
Köszönöm a beszélgetést!
A művésznő az Operaház weboldalán
