Borsod-Abaúj-Zemplén megye Észak-keleti városában Sátoraljaújhelyen születtem ahol középiskolai tanulmányaim befejezéséig, 18 éves koromig ott éltem, az akkori Kossuth Lajos Gimnázium emelt angol – testnevelés tagozatú osztályába jártam, fiatalkori életem döntő részét a sport és az aktív mozgás jellemezte, mindennél fontosabb volt.
Utólag megszépülnek az emlékek, de a testnevelés órák voltak az egyetlenek amiről sose mertem ellógni, alázat és megbecsülés jellemezte a sporthoz való hozzáállásom. Ezt a szenvedélyt és a sport iránti tiszteletet kamatoztatni szerettem volna, abszolút nem erre pályára készültem amiben most vagyok, még a kanyarban se gondoltam volna, hogy így alakul az életem. Eredeti elképzelés, hogy testnevelő / pedagógus szeretnék lenni, sajnos az élet nem így hozta.
Iskola mellett a város NBII/B utánpótlás futball csapatában játszottam évekig, ami igazából a teljes gimnáziumi korszakomat lefedte akkor még nem is gondoltam mennyire meghatározó része lesz az életemnek ez a sportág, az akkori edzőnk Jurkó Tamás rengeteg energiát áldozott az utánpótlás nevelésbe, inspiráló és motiválóak voltak az edzései, itt tanultam meg igazán milyen csapatban együtt dolgozni.
Csapatsport mellette aktívan atletizáltam és országos ifjúsági versenyeken is részt vettem, nagyon szép eredményekkel a megyei középiskolai válogatott tagja is voltam rövidtávfutásban.
2008-ban bevonultam katonának Hódmezővásárhelyre, és az eddigi álmok, elképzelések szépen szerte foszlottak, teljesen új szemlélet, gondolkodásmód kezdett kialakulni az életemben, nem volt egyszerű gyerekkorom, így volt mit fejben rendbe tenni, az akkori alapkiképzés teljesen átformálta a személyiségemet, új lehetőségek kapui nyíltak meg előttem, rengeteg mindenben szerettem volna próbára tenni magam.
2010 őszén hétvégi napon, az akkori szolgálati helyemen, szűk katonai körben megrendezésre került egy Hódmezővásárhely-Ópusztaszer-Hódmezővásárhely 100 km-es, nem volt különösebb neve a rendezvénynek, igazából nem is voltam tisztában azzal mire vállalkozok, tapasztalatlan de elképesztően lelkes fiatal, Borzasztóan monoton volt, lábaim napokra üzemképtelenek voltak... itt kezdődött minden...
Természetjárás/teljesítménytúra volt az első számú elfoglaltság ami igazán feltöltött, nem volt olyan hétvége, hogy ne koptattam valamelyik tájegységben a bakancsom, aztán szép lassan kezdtem egyre vadabb távokat is célba venni, 2013-ban megcsináltam az első Kinizsi 100-t ( azóta már 6x teljesítő vagyok ). Mátra 115, Kazinczy 100 és még sorolhatnám, párhuzamosan pedig belekóstoltam a terepfutásba és a maraton közeli távokba, arról nem is beszélve, hogy akkoriban az internet tudástára és élménybeszámolók nem igazán voltak elérhetőek ( vagy nem igazán vettem tudomást róla ) fogalmam se volt milyen egy igazán jó lábbeli, futócipő vagy bakancs, hogyan is kellene frissíteni, és okos órám se volt amivel elemezni tudnám teljesítményemet, érzés és szenvedély vezérelt.
2017 tavaszán külszolgálatból hazatérve jött egy teljesen új szenvedély, a hegy és sziklamászás. Ennek a története úgy kezdődött, hogy egy baráti társaság szervezésében a Magas Tátrában túráztunk, már akkor nyitott szemmel jártam a hegyek között, és akkor fogott meg egy igazán különös érzés, mikor szembe találtam magam olyan emberekkel akik kötéllel és sisakkal zsákjainkon meneteltek lefelé a menedékházhoz, vezérelt a kíváncsiság, hogy ezt a szenvedélyt lehet másképp és más formában is művelni.
Hosszas kutakodás után végül elhatároztam hogy a Magyar Hegymászó Oktatók Egyesület szervezésében elvégzek egy alapfokú sziklamászó tanfolyamot amiből későbbiekben tovább tudok építkezni, további Alpesi képzéseket vettem részt, évről-évre tudatosan fejlesztettem magam, és a hegyek világa szép lassan utat tört előttem, kinyíltak a lehetőségek olyannyira, hogy közel 8 év tapasztalat szerzés után 2024 őszén az MHSSZ ( Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség ) – MHOK ( Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium ) szervezésében Oktatói pályára lépjek, új időszámítás kezdődött az életemben, hogy azt a szenvedélyt aminek részese vagyok a jövő generációjának és a hegyi sportok iránt érdeklődőknek tovább adjam.
A természet és a hegyek világa hozta el nekem azt a lelki békét amit egész életemben kerestem, mentálisan feltölt, minden probléma és negatív impulzus elhagyja a gondolataimat.
Kedvenc filmem egy nagyon inspiráló idézete:
A tökéletes virág nagyon ritka. Van, aki egy életen át keresi, és az élete nem hiábavaló.
Van más "terepsport" is amit szoktál csinálni?
Igen… Hegy, Jég és Sziklamászás ami közel 8 éve részese az életemnek. A Magyar Hegymászó Oktatók Egyesület égisze alatt minden lehetséges tanfolyamot elvégeztem. Számomra ez a mozgásforma egy lelki feltöltődés, ahonnan mindig feltöltve térek haza.
20-as éveimben pedig megszállott Spartan Race, aszfalt és terepfutó versenyző voltam. Rengeteget futottam, edzéseim 80%-át a futás tette ki. Egy év alatt felkészültem egy félmaraton és maratoni távra. Célom sose az volt, hogy az élmezőnybe tartozzak, tisztában voltam a korlátokkal, volt olyan amikor célul tűztem ki, éven belüli minden évszakban egy maraton, ekkor futottam életem legjobb és talán az utolsó legjobb idejét a maratonman balatonfüredi versenyén ( 3:29,12 ), innen már csak mélyrepülés vette kezdetét, munka miatt nehezen vagy abszolút nem tudtam készülni de ennek ellenére a szeriát így is sikerült a Budapest maratonnal zárni ( 3:45,45 ), későbbiekben már nem aktívan, de versenyen kívül, van hogy futok maratoni távokat de leginkább terepen. Ha hivatalos oldalát nézzük, összesen 6x futottam maratont aszfalton ( BSI vagy Maratonman szervezésben ) és 32 terepmaraton a rekordom.
Spartan Race őrület sajnos nem tartott sokáig, itthoni verseny szériát nem sokat szerveztek így kénytelen voltál külföldi szervezésűekre elmenni, ami anyagiakat tekintve évről évre nem tartozott az olcsó kategóriák közé, így végül egy trifectával zártam és itt be is fejeztem ( Sprint 5-6 km / Super 10-12 km / Beast 20-22 km )
Hány évesen határoztad el, hogy katona leszel?
Ha jól emlékszem gimnáziumi éveim vége felé jött az elhatározás (17-18 évesen) hogy szeretnék katona lenni, érettségit befejezve az első utam a Miskolci toborzó irodába vezetett, akkor mit se tudva pontosan mi vár rám. A családomban senki nem volt aktív katona, aki egy jó történettel vagy célirányos beszélgetéssel motiválni tudott erre a pályára. Hogy miért választottam akkor ezt az életutat? – mai napig nem tudnám megválaszolni, rengeteg képzésen és felkészítésen vagyok túl és ha lehetőségem van rá mai napig igyekszem magam folyamatosan képezni és képzésekre eljárni, a megszerzett tudást pedig a Ludovika Zászlóalj állományába tartozó jövő tisztjeinek továbbadni.
Miben különleges számodra az 54-es, hányszor csináltad meg? Volt olyan, hogy nem sikerült?
Mindig is szerettem az extrém kihívásokat, folyamatosan kerestem az olyan lehetőségeket, versenyeket, ahol próbára lehet tenni az ember fizikai, mentális tűrőképességét. Pontosan ezért is különleges számomra ez a verseny mert minden egy terítéken van. Összesen hétszeres teljesítő vagyok ebből háromszor 2x54.
Soha nem fordult meg a fejemben, hogy feladjam, ezt nem azt jelenti hogy életem során nem volt ebben részem, tapasztaltam bőven kudarcot és feladást, de igyekeztem ebből erőt meríteni, átlendülni és továbblépni, hiszen mindannyian csak ebből tudunk igazán tanulni. Ha jól emlékszem két olyan rendezés is volt ahol nem sikerült szintidőn belül teljesíteni.
Hogy választod ki a társadat?
Egy ilyen jellegű versenyen nagyon fontos hogy ki a társad vagy társaid ha csapatban indulsz. Ez minden versenysportra igaz ahol eredményt szeretnétek elérni. Társ választásnál elsődleges, hogy közös legyen a cél, szeretnénk dobogóra állni. Ebből a szempontból szerencsésnek érzem magam mert a jelenlegi munkahelyemen rengeteg lelkes és fizikálisan terhelhető fiatal, leendő tisztek vesznek körül. Jól ismerem őket és közel 3 éve az ilyen jellegű versenyekre mindig sikerül összerakni egy ütőképes csapatot.
Mi volt számodra a mélypont ezen a 54-esen?
Az a meglátásom amikor ilyen versenyen többszörös teljesítőként veszel részt, tisztába vagy mik azok a cselekvési változatok amire fel kell készülni. Természetesen nem azt jelenti hogy nincsenek mélypontok.
Kialvatlanság és az éjszakai hidegek mindig egy olyan faktor ami a másnapi teljesítményedet igencsak megfelezi. Ha ez a kérdés az első 54-esen kerül szóba akkor egyértelműen maga a táv és a szintemelkedés az elsődleges nehezítő körülmény, mindig jobb csapatban az ilyen jellegű versenyekre menni, amennyiben lehetséges.
Melyik feladatot élvezted a legjobban?
Az egész verseny során a tájékozódás és az ügyességi feladatok megoldásával a következő pontra való eljutás. Lényegében ez olyan mint egy kincskeresés a bizonytalanság jegyében, hogy az adott ellenőrző ponton mi vár rád. Egy kalandvágyó emberben mindig ott van az ismeretlen felfedezése, ez a történelemben se volt másképp. Az egész rendezvénynek ez a kulcsszerepe, nem tudsz eléggé felkészülni, ha csak nem látsz bele Gál Tamás, Vass Tibor és hű csatlósai fejébe. ?.
Csodálom néha a betegebbnél betegebb kreatív ötletüket és a lelkesedésüket.
Kellett-e segítséget nyújtanod a versenyen?
Természetesen volt rá példa. Vegyes Páros másik csapatával Fazekas őrgy. vezetésével konkrétan fej-fej mellett haladva fejeztük be a versenyt, körülbelül a táv felénél vagy mi előztük meg őket vagy ők minket de amikor kis időre is együtt mentünk segítettük egymást a tájékozódásban, volt rá példa hogy egy civil csapat jött velünk szembe teljesen ellentétes és számomra érthetetlen irányból, igyekeztük őket útba igazítani.
Katonaként abszolút nem tudod megtenni, hogy ne segíts bajtársaidon, az 54-es ennél sokkal többről szól mint verseny vagy versengés, ha bármelyik résztvevőt megkérdezném kevés olyan csapat van akik nem csatlakoztak össze más versenyzőkkel, erejüket megosztva segítettek egymásnak.
Szükséged volt-e neked segítségre mástól?
Erre borzasztóan nehéz válaszolni, ugyanis annyira elől voltunk a mezőnytől, hogy szinte senkivel nem találkoztunk az utunk során. Czaun Dórival teljesen egymásra voltunk utalva, nagyon jól kiegészítettük egymást, bár sokszor volt szükség felrázni őt, ezektől eltekintve a teljesítménye példamutató és rendkívül kivételes. Nőként egész jó tűréshatárral dolgozik.
De szeretném megemlíteni a tavalyi nyári versenyünket is ahol kicsit nagyobb létszámban ( 5 fős vegyes csapatban ) is elcsíptünk egy első helyet ( Varga Ferenc, Bardócz Hunor, Czaun Dóra, Szél József honvédtisztjelölt és jómagam ).
Büszke vagyok rá és az összes tisztjelöltre, akikkel együtt az ilyen jellegű versenyeken mindig sikerül dobogóra állni.
Hogyan készültél a mostani 54-esre? Ez különbözött-e az előzőekhez képest?
Folyamatosan edzésben tartom magam és talán hihetetlen, de speciális felkészülésem nincs az ilyen jellegű versenyekre, inkább az elmúlt évek, ilyen jellegű események tapasztalatai és a természetben töltött rengeteg idő az alapja. Rengeteget túrázom, futok terepen ( már nem versenyszinten ) ezek tök jó alapjai egy ilyen kihívás sikeres befejezéséhez.
Hogyan választasz általában felszerelést, mik a legfontosabb szempontjaid? Elsősorban a túrázáshoz, de az 54-es kihívás sajátosságait visszamenőleg is részletezheted.
A mai outdoor gyártók által kínált széleskörű választékának, rengeteg lehetőséged van úgy összeállítani a felszerelésed ahogy azt nem szégyenled. De itt is a tapasztalat és a felszerelések ismerete adja az alapot. Én a zsákok minőségében hiszek, azok a felszerelések amiből nem szégyellek beruházni.
Minden "aktivitáshoz" külön zsákjaim vannak, Alpesi hegy és sziklamászáshoz ultralight minőségű zsákok ( Blueice , BlackDiamond ) míg a túrázáshoz ( Osprey ) vagy hadiminőségű katonai zsákok (Direct Action - a Dragon Egg Enlarged tesztje itt olvasható).
A hátizsák az elsődleges szempont amiből abszolút nem mindegy milyenre ruházol be, alapsúlya és a zsebek elrendezése, mindamellett felszerelés összeállítása nagyon feladat orientált, mik azok szükségletek amiből nem engedsz és mik azok amire valóban szükséged van. A tapasztalatok nagyon sokat számítanak, azokat folyamatosan tesztelni kell az igényednek megfelelően.
A felszerelés összeállítás egy nagyon fontos tényezője a túrádnak, itt sok szempontot kell figyelembe venni, amit fentebb említettem.
Tervezés és felkészülési fázis az elsődleges, meddig leszel kint, van vízvételi lehetőség a mozgási területeden és még sorolhatnám. A Tervezésen áll vagy bukik minden, ha rosszul méred fel a helyzetet az fájdalmas is tud lenni, de ez minden embernél más, mindenkinek más a komfort zónája, mások az igényei.
Ezek az 54-esen se voltak másképp, viszont kritikus tényező volt az alapfelszerelés ami önmagában mindennel együtt legalább 8 kg pluszt jelentett. Sokat terveztünk előtte Dórával mivel tudjuk kompenzálni ezt súlyt és itt jön képbe a tervezés, amire valóban szükségünk volt. Nem vittünk hálózsákot, bíztunk benne hogy tűz mellett tudunk majd pihenni, én személy szerint a szénhídrát utánpótlást minimálisra csökkentettem viszont több folyadékot pakoltam, igyekeztünk kompenzálni a zsák súlyát hogy gyorsak és hatékonyak tudjunk maradni.
Az én alapvető felszerelésem ami minden körülmények között ott van: EÜ csomag, túlélő készlet ( tűzgyújtó és víztisztító készlet – Lifestraw+ ) váltás zokni és póló, sapka, kesztyű és minimum 3 liter víz, ezek nélkül nem indulok útnak. Ha külföldre megyek a magashegyi környezetbe, ami általában mászással telik, itthon a családtagoknak mindig megadom pontosan hol fogok mozogni, mennyi ideig leszek távol és mikor jelentkezek be, azért is fontos mert ritka, hogy van térerő a hegyek között.
Hogyan táplálkozol általában, van-e valami speciális? Az 54es előtt/alatt ezen változtattál-e valamit? Mi a "frissítési stratégiád"?
Munkám miatt sajnos nincs időm speciális étrendet fenntartani, komolyabb, hosszútávú versenyeken előtt igyekszem odafigyelni a feltöltésre, bár nem mindig sikerül betartani. Megfelelő mennyiségű szénhidrát fogyasztásában (Tésztás ételek, egy jó pizza) bízok, eddig beváltak. Természetesen az egészséges táplálkozás része az életemnek, amikor lehetőségem és időm engedi erre oda szoktam figyelni.
A stratégiám… mai napig folyamatosan tesztelem, ez az a terület amit nem mindig sikerül pontosan meghatároznom, van hogy sokat pakolok, mindent is… előfordul hogy nagyon minimálisra fogom. (általában eléhezés a vége)
A standard az abszolút nyerő páros a minőségi „ falusi, házi „ szalonna-kolbász kombináció. Sajtokkal és magvakkal megspékelve. Természetesen igyekszem magam speciális frissítőkkel is felruházni (gélek, folyékony magnézium, és sótabletta).
Mennyire érezted fontosnak a fizikain túl a háttértudás fontosságát az 54-esen? Mik voltak a legfontosabbak?
Egyértelműen a tájékozódás. Az én meglátásom, hogy a megfelelő háttértudás csak egy lehetősége annak, hogy hibamentesen csinálod végig, bűntető idők nélkül, viszont ha nem jól navigálsz, a fáradtság miatt benézel egy kereszteződést, ami pluszban akár 5-6 km, nagy zsákkal, fáradtan egy csapat esetében 2 óra mínuszt jelent, esetek többségében ez a feladás közeli határ. Tereprutin, tájékozódás és a jó fizikum a siker kulcsa.
Mások feladták azért, mert voltak lelki nehézségeik. Számodra volt ilyen holtpont? Ha igen, hogyan jutottál túl rajta?
Nagyon nehéz minden esetben holtpontról beszélni, azért mondom mert életem során rengeteg ilyen jellegű megpróbáltatást kellett megtapasztalnom, így a korlátom igencsak szélsőséges határokig van kitolva, egyszerűen fogalmazva a szervezetem és testem „akklimatizálódott” az ilyen körülményekhez.
Ha célirányosan csak az 54-es túlélő verseny szériát emelem ki, példaként a 2020-as Bükki 2x54es kihíváson a holtpontok számában nem volt hiány, pedig nem az első teljesítésem volt, borzalmas visszagondolni arra a versenyre, a rajt napján Bánkúton konkrétan tél volt, az igazi undorító kategória mikor a csapadék halmazállapota együttesen váltakozott eső és hó formájában, mindezt egyedül. Féltávnál ugyanoda kellett visszaérkezni, utánam körülbelül másfél óra eltolással érkeztek be az egyéni indulók, nem sokan akarták folytatni, a felázott talaj fákat döntött ki, és özönvíz uralkodott az egész erdőben, este 9 óra magasságában én tovább indultam.
Borzasztóan szenvedtem, nem volt száraz ruhám és az eső kitartóan esett, már megállni se esett jól. Sűrű köd és fejlámpa kombinációja inkább nehezítő körülmény volt mint segítség, közbe találj fel minden csúcsra ahol egy táblát kellett keresni, rajta egy kóddal, ha jól emlékszem a látótávolság lámpával konkrétan egyenlő volt a nullával. Nándor János barátom és szervezők a versenyközpontból próbáltak velem telefonon fenntartani a kapcsolatot és támogatni.
Erről az eseményről Csepin Péter írt szemléletes beszámolót, amelyet Vass Tibor cikkében olvashattok el.
Hogyan hatott rád hogy ilyen keveset alhattál?
Szerencsére jól bírom az alvásmegvonást még extrém fizikai terhelés mellett is, most igazából csak egy napot kellett átvészelni, az egy jó fizikumban lévő embernek még nem okoz nehézséget.
Mennyire figyeled a saját tested jelzéseit?
Nehéz erre válaszolni… nem igazán szoktam odafigyelni arra, hogy a testem hogy érzi magát, ez egy kicsit önző magammal szemben mert idősebb koromra biztosan jól megfogom szívni, de sose voltam az a típus aki tétlenül képes egy teljes napot eltölteni, szeretek mindig mozgásban lenni, viszont egy másik kérdés hogy ennek hosszútávon van-e káros hatása, egyenlőre (lekopogom) nem érzem ennek jeleit.
Egyszerűen fogalmazva, tartja a mondás minden fejben dől el, a jó fizikum mellett a mentális egészség is ugyanolyan fontos, hogy képes vagy szélsőséges körülmények között is jó teljesítményt leadni.
Mi a legemlékezetesebb szikla- illetve hegymászásod?
Mikor elkezdtem a sziklamászást komolyabban űzni, mindig az a cél lebegett a szemem előtt, hogy alpesi stílusú utakat szeretnék mászni, ez a gyakorlatban annyit jelent hogy a falban nincsenek elhelyezett mesterséges köztes pontok (erős pontok: nitt ), mobil eszközöket helyezel el a falban azaz: ékek, hexek, SLCD eszközök ( Spring-loaded camming device ) a hegymászás egyik legfontosabb mobil biztosító eszközei amelyeket főleg tradicionális mászásban alkalmaznak. Ennek a stílusnak az elsajátítása rengeteg tapasztalatot ,technikát és tudást igényel.
Hosszú évek munkája van ebben, mindemellett nagyon jól kell ismerni a hegyeket azoknak kőzet minőségét. Az általad kiválasztott utakat tanulmányozod míg legkritikusabb pontja az egésznek a megfelelő időjárási kondíció kivárása. Fontos kiemelnem még, hogy ezek olyan sziklamászó utak amelyek szigorúan kötélbiztosítás mellett teljesíthetőek. (kivéve az elvetemült solo mászók, lásd Alex Honold Yosemite - El Capitan útvonalát ezen eszközök nélkül teljesítette, de ez egy teljesen más univerzum, amúgy a film címe: Free Solo ).
Így esett a választás a 3 ikonikus útra ami önmagában nem rejt nagy technikai nehézséget ( UIAA Grade ) viszont a fentebb említett stílusban sikerült őket megmászni.
- Magas Tátra ( Kesmarky stit ) - Puskás út ( 450 m )
- Triglav North Wall - German Route ( 800 m )
- Tre Cime - Dibona - ( 500 m )
Sz.Tibor barátommal, akivel 6-7 éve nagyon jól ismerjük egymást, azonosak a célok és mindamellett ugyanazzal a technikai tudással rendelkezik mint jómagam. Nagyon nem mindegy ki van a kötél másik végén, bizalom alapja itt még jobban kiemelendő. Kiválasztott utaknál nagyon ritkán foglalunk szállást, van hogy a kocsiban, mellette vagy ( alatta alszunk :D ) igyekszünk minimalizálni a kiadandó költségeket. Felszerelést tekintve, hosszú utaknál fontos szempont a zsák súlya, és hogy mit viszel magaddal, ennél kritikusabb a folyadék mennyiség megválasztása, munkámból adódóan mindig több van nálam, mint amire valóban szükségem van, ennek ára van, nehezebbé válik a mozgásod, elképzelhető, hogy gyorsabban fáradsz.
Számomra ami a legemlékezetesebb, Magas Tátra puskás útja volt, talán azért is mert még soha nem másztam tradicionális mászásban olyan hosszúságú utat és eléggé felkészültnek is éreztem magam hozzá. Minden információ a birtokunkban volt a sikeres teljesítéshez, vártuk a megfelelő időjárást hozzá. A mászást megelőző nap megindultunk Szlovákiába, hogy elfoglaljuk kényelmes szállásunkat ami egy beékelt sziklatömb alatt volt a Kő-Pataki völgy közepén, tökéletes rálátást biztosítva a Tátra két ikonikus csúcsára ( Lomnic és Kesmarky ).
Késő délután - estefelé volt időnk kényelmesen megkeresni az út beszállóját, este pedig elmélyülni a hatalmas hegyek világában. Hajnali indulás, és mászás. Körülbelül 7-8 órát vett igénybe csak az út teljesítése, a Kesmarky csúcs tetején kora őszies, csodás naplemente várt ránk. Az élmény ilyenkor feldolgozhatatlan, azt érzed nem akarsz lejönni, csak elmélyülni a csodás látványban. Legjobb érzés ha ezt egy csúcs elérésével tudod abszolválni, amikor egy számodra fontos versenyen átszakítod a célszalagot.
Zokni, láb sérülés, vízhólyag - a túrázók "megszokott" kísérői. Mi a Te megoldásod erre a problémára?
Természetesen volt. Kezdetekben mikor nem figyeltem arra, hogy minőségi bakancsot vásároljak egy erre szakosodott outdoor boltban, addig a kevésbe kényelmes honvédség által biztosított lábbelit helyeztem előtérbe, voltak pillanatok mikor nem volt ép felület a lábamon még egy rövidebb táv után se, akkor jött az egyiptomiak által bevált módszer a láb mumifikálása :D, ahol hajlamos voltam korábban vízhólyag képződményekre ott egyszerűen leukoplast-al leragasztottam, későbbiekben már odafigyeltem arra amikor vásároltam egy új cipőt, talán zuhanyozni is abba mentem, hogy minél hamarabb felvegye a lábam formáját, azaz betörjem. Természetesen ragasztó szalag így is a felszerelésem kelléke, de már idejét se tudom mikor volt utoljára ilyen problémám, 54-en például megúsztam. Zokniból 100% pamutot használok, egyrészt jobban felszívja az izzadtságot és kevésbé csúszkál és távtól függően mindig van nálam legalább 3 pár, előre hintőporozva. Lábsérülés pedig eddig nagyon jól elkerült.
A másik kritikus kérdés a bakancs, cipő. Mit viseltél az 54-esen és a Kinizsi 100-on?
Merrell Moab 2-3 széria az ami számomra évek óta bevált, nem tudom pontosan megmondani, de szerintem már vagy a harmadikat nyúzom, kényelmes és pont abba az árkategóriába tartozik ami abszolút nem a csillagos eget karcolja, de ez abszolút egyén függő, van aki megveszi élete első lábbelijét amiben túrázni fog, beválik és abból nem enged. Kinizsi 100-ast pedig egy Salomon Ultra Glide 2-es modelljében futottam, elég jól muzsikált, főleg úgy, hogy már voltak harci sérülései, ez az a cipő amiről elég sok tesztet olvastam komolyabb terepfutók által, bár sokszor látom teljesítménytúrákon, hogy egyre többen inkább terepfutó cipőben tolják végig, mert kényelmesebb és könnyebb, tavaly én is teszteltem, meglepően más érzés, de egyértelmű, hogy a lábfejnek, bokának a stabilitása nagyon fontos főleg egy sziklás terepen, amit egy magasszárú bakancs tud csak biztosítani, ez egyfajta kompromisszum.
Miben segít számodra az életben, a munkádban az, hogy ilyen kihívásokon veszel részt?
Mindig vonzott a kihívás, hogy valami újat fedezzek fel és minden területen képes legyek helytállni, az embernek szüksége van tapasztalatszerzésre, hogy megérezze mik azok a korlátok ameddig képes elmenni, ezt lehet nevezni akár az élet iskolájának is, minél többször vagy szélsőséges körülmények között annál jobban adaptálódik a tested és a szervezet, ez olyan érzés amit csak azok tudnak értékelni akiknek az ilyen jellegű kihívásnak a "bolondjai".
Vannak azok az emberek, akik nem jelentkeznek az ilyen kihívásra, vannak, akik nem tudják megcsinálni és vannak, akik végig is csinálják. Ha ez három embercsoport, akkor hogyan jellemeznéd a három csoportot?
Kicsit sarkalatos megközelítés, de ez az én gondolatom. Én inkább egy csoportot neveznék meg, aki erre kihívásra benevez és elindul már győztes, legyőzi a korlátait és feszegeti határait, ez mindenképp egy jó képesség arra, hogy megismerd önmagad, mire vagy valójában képes. Ebből a tapasztalatból tud az illető később építkezni és következtetéseket levonni.
Van egy jó barátom, aki kezdetekben nehezen és döcögősen indult neki az 54-esnek, vagy fel kellett adnia vagy nem ért be, mai napig visszajár és küzd, sose kérdeztem meg tőle miért csinálod? Azóta egyre több tapasztalat van a markában, bízom benne egyszer sikerül őt dobogón látni. R. János rólad beszélek ;-)
Milyen élettapasztalatokra tettél szert a katonáskodás alatt, amit az életben is tudsz kamatoztatni?
Fegyelem, rendszeresség, pontosság és önállóság. Ha jól emlékszem vissza gyerekkoromra nem igazán voltam egy rendszerető és a magatartásom is volt mit fejleszteni. Szüleim erről biztosan sokat tudnának story-zni. Abszolút nem voltam egy szófogadó, eléggé lázadó típus voltam, de ezt idővel ki nőttem. A katonai életvitel teljesen átalakította gondolkodásom.
Jövőre és a közeljövőben mik a terveid?
Egyenlőre a sziklamászó oktatói végzettség van elsődleges célként kitűzve, sajnos ez rengeteg szabad időmet felemészti, rengeteg idő és energiám van benne. Talán egyetlen dolog van amit idén nagyon szeretnék végre befejezni az országos kéktúra. Nagyon régóta tervben van és álmaim közt szerepel, talán utolsó ami futáshoz köthető, hogy hivatalosan verseny keretek között egy ultrát ( +70 km ), magaménak tudjak, Ultra Trail Hungary van kitűzve a listára. Tavaly teszt jelleggel futottam a Kinizsi 100-at 16 órás idővel, hatalmas élmény volt bánya-hegyet világosban érinteni. Hegymászásban végtelen sok terv szerepel a listámon, felsorolni se tudom, viszont ha egyet kellene kiemelnem, Magas-Tátra összes jégfala, amit csak téli körülmény közt érhető el.
Egyenlőre a sziklamászó oktatói végzettség van elsődleges célként kitűzve, sajnos ez rengeteg szabad időmet felemészti, rengeteg idő és energiám van benne ami nem kevés lemondással is jár. Rengeteg félbe hagyott elképzelés és cél van parkoló pályára helyezve, többek között a kéktúra teljesítése, SERE „C” tanfolyam elvégzése ( Survival, Evasion , Resistance and Escape ), ami a honvédségben a legmagasabb túlélő képesítés megszerzése - amit cikk megírás óta sikeresen teljesítettem némi felesleges kg-tól is megszabadulva ? , illetve egy régi álmom az UTH azaz egy verseny keretek között ultra táv lefutása.
A túrázásban / sportban miben szeretnél fejlődni és hogyan?
Túrázásban amit szerettem volna, azokat mind elértem, nincsenek nagy álmaim, sose voltak... 100 km körüli távok a számomra vállalható kategória. viszont sziklamászásban nagyon szeretnék fejlődni, erősebb, nehezebb utakat mászni, ezt viszont úgy lehet elérni ha tudatosan és célirányosan erre edzel, többek között rengeteget mászol. Amikor időm engedi, van hogy heti háromszor is elmegyek beltéri nagyfalas terembe edzeni.
Vannak példaképeid?
Példaképeim mindig azok voltak akiktől legtöbbet tanultam, legyen szó akár a katonai pályám során a kiképzők, viszont sok inspiráló filmtörténet van amiből rengeteg erőt merítek. Az egész fiatalkori sportkarrieremet például Rocky című film alapozta meg.
Hogyan jellemeznéd a természettel való viszonyodat? Miért szereted az ilyen "őrültségeket"?
Természettel való viszonyom olyan mint az embernek a légzés, nélküle nem tudok élni. Amikor beteszem a lábam a természetbe, olyan mintha hazamennék, sajnos az emberi butaság, hanyagság és kapzsiság a megmaradt természeti kincset is tönkre teszi, amit borzasztó látni.
Őröltségnek nem igazán nevezném, egyszerűen jól érzem magam benne, nem mondom azt, hogy feltétlenül bolondja vagyok a saját kínzásomnak, de mint korábban megválaszoltam szeretem feszegetni a határokat, mivel életem során voltak kudarcok és voltak olyan helyzetek amikor sajnos azt kellett mondanom hogy feladom, de újra neki indultam, és nem akartam azon töprengeni hogyan is kellett volna másképp csinálnom, egyszerűen tanultam a hibákból és adtam magamnak egy újabb esélyt.
Milyen szerepet tölt be a lelki életedben a béke?
Kicsit vallásos kérdés... alapvetően én nem vagyok egy hívő ember, sőt... abszolút nem gyakorlom... viszont a lelki béke mint fogalom igenis kulcsfontosságú szerepet tölt be az életemben, nélküle az egyensúly felborul, épp testben épp lélek... néha szeretek egyedül lenni, nekem nem jelent gondot napokig egyedül bivakolni valahol, viszont akkor azt érzem nincs más körülöttem, csak a gondolataim, szeretek egy tűz mellett kifelé nézni fejemből.
Milyen hobbid van, egyáltalán fér-e hobbi az időrendedbe?
Szerencsére egyetlen hobbim van, ami az utóbbi időben igencsak háttérbe szorult, a természet és a tájfotózás, amikor a természet közelében vagyok a gépem mindig ott van nálam, szeretem megörökíteni a természeti kincseket és benne lévő élővilágot.
Egy önmagát kereső tizenéves kamasznak javasolnád-e a katonai életet? Kinek igen, kinek nem?
Tény hogy sok fiatalt érdekli a honvédség, középiskolákban évek óta elindult a kadét program honvédelem és a hazafias nevelés jegyében. Egyszerűen fogalmazva én azoknak a fiataloknak ajánlom ezt a közösséget akik elkötelezettek a haza védelme iránt. Lehetőség mindenki számára nyitva áll, a kiképzések és felkészítések pedig segítenek eldönteni hogy az illető megfelel-e a követelményeknek.
Tanácsok, tippek, tapasztalatok ("TOP10") azoknak, akik hasonlót terveznek.
• Tartsd be a fokozatosság elvét. Sose akarj többet mint amire jelenleg képes vagy. Légy alázatos,türelmes önmagaddal és korlátaiddal.
• Ismerkedj az analóg eszközökkel, olvass minél többet térképről.
• Legyél kint minél többet a természetben, ismerkedj a környezettel, sokat segít később a tájékozódásban.
• Merj segítséget kérni, tapasztaltabb emberektől, bővítsd a lexikális tudásod.
• Megfelelő tervezés és felkészülés a siker kulcsa. Ha van terved minden változatra nem érhet meglepetés.
• Mindig légy edzett, figyelj önmagadra.
• Ismerd a felszerelésed.
• Bakancs választás! Sose indulj el betöretlen, bejáratott lábbeliben, ha eddig volt egy bevált márkád és típusod ne szégyelld tovább használni, én évek óta Merrell Moab 2-ben bízok.
• Aki 54-es kihívást tervez a közeljövőben, barátkozzon a teljesítménytúrával. Gyalogoljon sokat, zsákkal és folyamatosan tesztelje a felszerelését szélsőséges körülmények közt is akár.
