Bemutatkozás
Gyerekként gyűlöltem sportolni, de a szüleim nagyon ragaszkodtak, hogy kell valamit csinálnom ezért minél lehetetlenebb sportokkal próbáltam előrukkolni. A sakknál megunták, így több mint 7 évet sakkoztam. Ahogy haladtam a tanulmányaimmal, rá kellett jönnöm, hogy ha egész nap az agyamat használom, akkor tényleg hasznos lenne valami kikapcsolódás, de erről majd később.
Informatikusként dolgozom a mesterséges intelligencia területén, ami szerintem eléggé hasonlít az állóképességi multisportokhoz: jól mérhető az eredmény, meg kell találni ezt egyensúlyt az egyes sportok között ami egy érdekes optimalizációs feladat. Továbbá az első klubom a Polythlon volt, ami jelentős részben egyetemistákból és kutatókból álló csapat, így rengeteg érdekes kutatási téma került elő az edzéseken, emiatt éreztem, hogy a mentálisan is inspiráló ez a közeg.
Érdekes élmény egy hosszú futás 2. órájában egy magfizika konferenciáról hallani...
Még általános iskolás koromban jártunk túrákra a túracsoporttal, de abba hagytam, mert sok időt emésztett fel és nem volt időm rá a tanulmányi versenyek mellett. Skandináviába költözve fedeztem fel újra a természetet, jelenleg Norvégia híres túráit próbálom kipipálni. Az erdő is sokkal közelebb van a városhoz, emiatt is sokkal magától értetődőbb, hogy az erdőbe járnak az emberek.
Elmesélnéd hogyan jutottál az triatlon \ duatlon különböző fajtáihoz?
Középsuliban az informatika tanárom minden évben megcsinálta a nagyatádi Extrememan versenyt és a tanulmányi versenyekre utazás közben meghallgathattunk, hogy milyen szenvedés, egy túlélőverseny, és a legjobb, hogy ezért emberek pénzüket és idejüket áldozzák. Legalábbis akkoriban ennyi jött át belőle.
2011-ben a városi stadionban megláttam egy kiírást, hogy tereptriatlon verseny lesz 3 nap múlva a szomszéd faluban, gondoltam kipróbálom. A motiváció az volt, hogy kíváncsi voltam, hogy mekkora a távolság köztem (talán 3x voltam hajlandó testnevelés órán kívül futni életemben a verseny előtt) és a top versenyzők között. Másnap leteszteltem, hogy meg tudom-e csinálni. A versenyen megjelentem 30 perccel a rajt előtt egy szakadt montival, aminek még csomagtartója is volt, 1 pár kínai tornacipővel meg egy úszógatyával. Ámultam, hogy milyen felszerelések léteznek: neoprén, karbon bringa, triatlonmez.
Itt már sejtettem, hogy a triatlon wikipédia cikket elolvasni nem volt elegendő.
Szerintem a 15 fokos vízből már úszás közben ki akartak menteni. Végül az élmény hogy a bringán és a futáson az utolsó helyek egyikéért küzdöttem, rávilágított, hogy ezt lehetne akár jobban is csinálni ha edzenék is.
Érdekes módon a terep triatlonnal kezdtem, utána a hagyományos triatlon és duatlon adta magát.
2020-ban Norvégiába költöztem, párszor próbáltam sífutni előtte is, de itt tanultam meg igazán. Eléggé beszippantott a sífutás a COVID első évében, ez volt az egyetlen dolog, amit lehetett csinálni télen, és az emberek megszállotsága döbbenetes volt. Igaz a mondás, hogy a Norvégok hamarabb tanulnak meg síelni, mint járni. A norvég triatlon szövettség oldalán olvastam, hogy rendeznek téli triatlon versenyt, így be is neveztem az első téli triatlon versenyemre. Most is kipróbáltam az egyes sportágakat még a verseny előtt és kiderült, hogy elég sokan járnak telente a befagyott tavakra bringázni. Persze itt is ugyanolyan amatőr voltam elsőre: mikor a versenyhelyszínre bringáztam síléccel a hátamon, oda fele is legalább 3x estem el a jégen. Mégis, elsőre sikerült 2. helyen végezni a norvég bajnokságban (AG25-29). Sokat segített, hogy 6 fok volt, és a pálya teljesen alkalmatlan volt bringázásra, így SPD cipő inkább hátrány volt és én voltam talán az egyetlen, aki nem próbált cipőt cserélni.
Számodra milyen nehézséget illetve könnyebbséget jelentett az elmúlt egy év? Mik voltak a legnagyobb élményeid, eredményeid?
Októberben engem is elért a hírekből ismert tech cégek leépítési hulláma. Ez hozott egy kis bizonytalanságot, de elég sok szabadidőt is. Október vége és december közepe közötti időszak a legdepresszívebb Északon a folytonos eső és sötét miatt. Ha bármikor máskor kapok ennyi szabadidőt, akkor biztosan a több sportolásban élem ki magam. Ez a hirtelen jött szabadság talán annyi könnyebbséget hozott, hogy nekem megfelelő időpontban tudtam sportolni, de persze extra izgalmakat is.
Tavalyi nyarat egy rövid triatlon szezon után Norvégia bejárásával töltöttem, majdnem minden hétvégén egy fjord vagy gleccser környékén sátrazni elég izgalmas :)
A tavalyi nagy verseny eredményem a középtávú Challange Vansbro, erről később írok is.
A Téli triatlon VB nem mindennapi kihívás. Hogyan jött az ötlet és hogyan készültél rá?
Ez volt a 3. téli triatlon versenyem. Egyik csapattársam, aki tavaly részt vett a világbajnokságon, említette még nyáron, hogy Norvégiában lesz a következő VB. Akkor hallottam először erről az eseményről, télen pedig a norvég triatlonszövettség elég sokat promózta, így végül úgy döntöttem, hogy a szokásos téli tratlon norvég bajnokság már nem elég, kipróbálnám a világbajnokságot. Amúgy se túl valószínű, hogy legközelebb egy ilyen eseményhez kevesebb mint 3 órát kell utazni.
Idén megmutattam, hogyan nem szabad felkészülni egy ilyen jellegű versenyre: januárban -20C-ban sífutottam 5 órát és az egyik lábujjam feketére fagyott. A végeredmény egy 3.-ad fokú fagyás lett, de legalább az ujjam megmaradt. Emiatt hidegben már nem tudtam edzeni. Majd az első melegebb hétvégén síbalaset miatt kificamodott a térdem, így járni se nagyon tudtam, onnantól kezve a tökéletes felkészülés már elúszott. Sokat görgőztem, mert más sportot nem javasoltak a térdem miatt. Végül a verseny előtt 2 héttel tudtam újra teljes erőbedobással sífutni, de szerencsére az állóképesség megvolt és gyorsan visszajött a tempó is. A futás volt a legnehezebb, nem is mertem tempót futni a verseny előtt, nehogy visszaessek a felépülésben.
Szerencsére az elmúlt 11 évnyi triatlon múltra lehetett építeni, olyan év nem volt amikor a heti 10 óra átlag minőségi sportolás nem jött volna össze. Általában egy fontosabb versenyre 2 hónap specifikusabb felkészülést szánok, itt ez most nem jött össze.
Más sportsérülésed is volt?
2021-ben csináltam meg az Ironman-t Gdanz-ban, ami után elég sokáig fájt a térdem. Egy profi gyógytornász segített felismerni a hibákat a futástechnikában és megfelelő erősítő gyakorlatokat végezni. Elég hasznosnak éreztem a dolgok mélyére nézni és nem csak a tüneteket kezelni, hanem dolgozni az igazi problémán.
Van edződ vagy a magad feje után mész? Korábban hasonlóan készültél vagy van változás, fejlődés azokhoz képest?
Dedikált személyi edzőm sosem volt. Egyetemista koromban a Polythonban edzettem még Budapesten, akkoriban, ha valaki jó volt valamiben, megmutatta, hogyan lehet fejlődni az adott területen. Inspiráló volt, de meg voltak a maga korlátai. Itt nagyon sok alapelvet tanultam az edzések felépítéséről. Szerintem túl makacs vagyok ahhoz, hogy ne a saját káromon tanuljam meg mi a megfelelő edzés. Az elmúlt években a sífutás szezon végével kezdek komolyabb futómunkát végezni és azt vettem észre, hogy pár hét alatt PB közelébe kerülök. A sífutás nagyon hasznos, elég nagy a intenzitási spektrum: egész napos túrázástól a fél perces sprintekig minden előfordul. Szerintem amiatt érzem úgy, hogy tavasszal az erő megvan, csak a mozgásformát kell kicserélni a triatlon szezonra.
Hogyan választasz sportfelszerelést, mik a legfontosabb szempontjaid? Főleg a terepes sportágakhoz: milyen montit, futócipőt használtal a VB-n?
Mivel elsősorban hagyományos országúti triatlonistának tartom magam és a terep versenyeken csak az élmények miatt indulok és nem az eredmények miatt, így nem tartok fent felszerelést a terep sportágakhoz. A sporteszközök vásárlásánál szeretek lentről kezdeni (ami még funkcionálisan megfelel), akkor váltok egy felsőbb kategóriás termékre, ha látom, hogy sokat fogom használni és a fejlődésnek / jobb eredmények gátja a jelenlegi eszköz. És akkor a váltásnál is jobban ismerem, hogy milyen hiányosságokat akarok orvosolni egy másik felszereléssel.
Egyedül a futócipőnél bántam meg ezt a megközelítést, pár sérülést elkerülhettem volna.
A bringám amivel indultam a VB-n egy Nakamura MTB volt amit leginkább munkába járáshoz használok. Talán ez mutatja, hogy a terep sportokhoz még nem nőttem fel, sokat kell fejlődnöm tecnikailag. Futócipőnél szerencsém volt a -19 fokos hőmérséklettel, ilyen hidegben a földútként viselkedik a pálya. Saucony stabil cipői beváltak, legalább 5 éve nem használok mást edzésre.
Hogyan tartod még magad jó erőben és egészségben? A VB előtt/alatt ezen változtattál-e valamit az étkezésen, a szokásokon?
Nagy titok nincs, a szokásos diverz étkezés, talán túl sok csokládéval. Mg/Ca, multivitamint is szedek, de nem méricskélem, miből mennyire van szükségem. Gondolom több lazacot eszek, mint Magyarországon szokás.
Ami jelentős különbség, hogy a hosszú tél miatt figyelni kell a D vitaminra és halolajat kell szedni azokban a hónapokban, amelyeknek a neve tartalmaz R betűt.
Mik a legjobb és legrosszabb élményeid, kalandjaid?
Az egyik legjobb élményem, amikor Helsinkiben voltam gyakornok az egyik nyáron és a cég benevezett egy 7 fős tájfutó váltóversenyre. Az egyik srác lesérült, így megkérdezték, hogy lenne-e kedvem helyettesíteni, persze, hogy igent mondtam. Kiderült, hogy ez a Jukola, ami a legtöbb tájfutó álma, és én véletlenül indultam rajta, azt se tudva, hogy mire jelentkeztem.
A verseny előtti napon tanítottak meg a térképet olvasni és az iránytűt használni. Újoncként egy rövidebb szakaszt kaptam, de így is sok eltévedés árán sikerült csak befejezni a versenyt.
Voltak még érdekes adalékok: egy katonai kiképző pályán rendezték, így az utolsó jótanács amit kaptam, ha találok egy gránátot ne nyúljak hozzá. A versenyen 15 ezer ember vett részt. Minden hatalmas volt, a világ legnagyobb szaunáját is megépítették katonai sátrakból. Egyszerűen a legfinnebb sportesemény volt amit nyáron rendezni lehet. Ennél jobb céges csapatépítőt azóta se láttam.
Szerencsére még versenyt nem adtam fel, így ilyen jellegű borzalmas élményem nincs.
Milyen eredményekre vagy a legbüszkébb az elmúlt évekből?
Tavaly Svédországban Challange Family Vansbro féltávú triatlon versenyen megnyertem a kategóriam 4:22-es idővel, amivel kvalifikáltam magam a „bajnokságra”. Két dolog miatt érzem kiemelkedőnek. A legfontosabb, hogy 3 héttel a verseny előtt csináltam egy másik féltávot, rengeteg apró hibával, rossz tempó választás a bringán és hasonlóak. Ezeket a hibákat jelentős részben sikerült kiküszöbölni 2 hét intenzív edzéssel és hibák kijavításával. A svéd versenyen azt gondolom, hogy a futás kezdetéig mindent tökéletesen csináltam és túl gyors kezdés a futáson roppantott meg. A másik dolog, hogy soha nem hittem volna, hogy valaha reális esélyem lesz 4:20 alatti féltávra, így azt gondolom sikerült átlépni a saját határaimat.
Jövőre és a közeljövőben mik a terveid? Hova szeretnél eljutni, melyik versenyt szeretnéd teljesíteni?
A Challange Family bajnokságra kijutottam tavaly, azon szeretnék elindulni májusban. Majdnem hazai pályán, Szlovákiában rendezik, ami külön motivál, viszont még nem döntöttem, hogy van-e értelme elindulni, mert idén eléggé elhúzódik a tél és sajnos nem sok bringás km-ben bízok a verseny előtt.
A multisportban miben szeretnél fejlődni és hogyan?
Folyamatos mumusom a futás, ott kezdek mindig hátrafelé nézelődni. Mióta Norvégiában élek, elég sokat fejlődtem, talán a sok sífutás, talán a hűvösebb versenyek, de még mindig hiányzik pár perc a 3 órás maratonhoz és 1:20-as félmaratonhoz. Ha ezeket sikerülne elérni akkor megnéznék megint egy teljes távú triatlon versenyt, hátha 9:30 és 10 óra közötti időt tudnék elérni.
Hogyan naplózod a felkészülésedet, hogyan használod a naplót?
Nagyon régen az edzesonline.hu-val kezdem, mint nagyon sokan. Már 5 éve GPS-es órával gyűjtöm a bejegyzéseket. Az elv ugyanaz, csak a pontosság javult. Amire figyelek, azok a trendek az elmúlt 2 hónapból: hogy minden edzés mutató javul-e; hogy nincs-e túledzettség; hogy gyorsulok-e és hogy az érzés is egyezik-e a számokkal.
Sokféle sportot űzöl, űztél. Van példaképed?
Konkrét példaképet nehezen tudnék kiemelni. Ha valakit ki kellene emelnem, az Jan Frodeno, aki testfelépítésben eléggé hasonló hozzám és minden triatlon távon elérte a csúcsot.
Egy sportoló típus akire igazán felnézek: akik komoly eredményeket érnek el hobbi sportolóként és közben a magánélettel és karierrel is sikerül összeegyeztetni az mindennapokat. Szerintem tőlük lehet sokat tanulni, hogyan is lehet időt találni egy ilyen időigényes sportra.
Mik az álmaid? Sportolóként és magánemberként?
Triatlonistaként az Ironman VB a legnagyobb álom amit elérhet egy amatőr triatlonista. Ezt követi számomra egy triatlon VB vagy EB, ami a napokban sikerült is. Ahogy egyre kompetitívebb korosztályba lépek egyre lehetetlenebbnek gondolom a Hawai-i részvételt.
Szivesen edzenék a bergeni duóval (Kristian Blummenfelt, Gustav Iden) is egyszer, csak ők ritkán edzenek Norvégiában.
Mik a tanácsaid a multisportolóknak, akik pl. téli triatlonra készülnek?
- a kezdőknek, országutisoknak, rövidebb távokon indulóknak.
- Sífutni megtanulni a legfontosabb a téli triatlonra: magyar viszonyok között ez a legnehezebb rész.
- A bringát csúszós körülmények között kell kipróbálni párszor. A hó nagyon máshogy viselkedik a hőfoktól függően. A legtöbb embernek ez az ismeretlen rész, előzetes tapasztalattal lehet a legtöbbet nyerni, ha olvadt a hó.
- A futásnál érdemes meredekebb le- és felfutásokat is gyakorolni, mivel a téli triatlont általában sífutó pályákon rendezik ahol van pár meredek szakasz is.
- Öltözködést érdemes előzetesen letesztelni, főleg, ha hideg várható. A kerékpáron könnyű alulöltözni, a sífutáson meg túlöltözni.
- Ha váratlan dolgok vannak a verseny közben, nem szabad erőltetni a begyakorolt dolgokat. Gyorsan adaptálódni kell, érdemes megfigyelni másoknak mi működik. Volt olyan téli triatlon versenyem ahol a kerékpár pálya fele tolva gyorsabb volt mint tekerve, ilyenkor gyorsabb felismeréssel sokat lehet nyerni.
- Ami országúti kerékpáron a szélárnyék, az a keréknyom a téli triatlonon.
- akik az extrém élményeket keresik (téli triatlon, tereptriatlon...).
- Sífutás itt is a legfontosabb, érdemes megtanulni a gyorsabb pályákat is biztonságosan kezelni. Könnyű összeakadni másokkal, lesznek bizonytalanabb versenyzők, jobb ha nem mi vagyunk azok.
- Sífutás meglepően technikai sport, érdemes a waxolással is megismerkedni, többet számít egy jó wax, mint a legkönyebb léc.
- A frissítést nem kell túlzásba vinni, sokkal kevesebbet folyadékot veszít az ember télen. Bringán érdemes valamennyit inni és enni. A depóba érdemes utolsó pillanatba betenni a frissítést, sokat segít ha nem fagy meg.
A kerékpár része a legszokatlanabb a többségnek, érdemes latyakos körülmények között is felkészülni, ha van esély olyan időjárásra a versenyen.
Köszönjük, további sikereket!
