Elmesélnéd hogyan jutottál a küzdősporthoz, és ott is a legmagasabb szintekre?

A sportkarrieremet először csapatsportokkal kezdtem, azonban egy idő után nagyon zavaróvá vált, hogy a sikerem nem csak a saját befektetett munkámon és teljesítményemen múlik, így kezdtem el kempozni 12 évesen.

Itt viszonylag hamar bekerültem a válogatottba, ahol junior korosztályban több világversenyen is dobogóra állhattam. Mivel nekem a sportban a küzdelem tetszett a legjobban, a tradicionális formagyakorlat része kevésbé, így 15 éves koromban váltottam a thai-bokszra. Azért mozgásformáját tekintve ez egy eléggé más sport így az első versenyemig nagyjából egy év telt el. A debütáció jól sikerült az új sportágamban így kiütéssel tudtam győzedelmeskedni.

Innentől már gyorsan történtek az események és végül arra eszméltem fel, hogy 17 évesen már magyar bajnokként a válogatott tagja lettem. Kétszer megnyertem a junior magyar bajnokságot és 18 évesen a világbajnokságról 5. hellyel tértem haza.

19 évesen a felnőtt magyar bajnokságot megnyerve bekerültem a felnőtt válogatottba, és azóta is büszkén képviselem az országot nemzetközi porondon. A felnőtt válogatott tagjaként 3 világbajnokságon vettem részt, és mind a háromról éremmel térhettem haza.

Fantasztikus előrehaladás! Hogyan tudtad ezt a tempót összeegyeztetni az életeddel?

Sajnos én pont az a korosztály vagyok, aki az egyetemet éppen a Covid kitörése idején kezdte el, így mint kontakt sportoló, az az időszak kihívásokkal teli volt a sportkarrierem szempontjából is.

Jelentős változást hozott az is az életemben, hogy az érettségi után elvégeztem egy 1 éves személyi edzői kurzust és ezáltal az egyetemi tanulmányaim mellett elkezdhettem dolgozni is. Majdnem 3 évet dolgoztam személyi edzőként, ahol konditermi edzéseket és thai-boksz edzéseket is tartottam. Tavaly nyáron pedig végre megalakítottam a saját csapatomat, akiknek azóta is heti szinten tartok csoportos edzéseket.

Szintén nagyon nagy hatással volt az életemre, hogy 2022 nyarán kiutaztam Brazíliába, ahol egy fél évet töltöttem tanulással és edzéssel. Itt lehetőségem volt számos olyan küzdő sportolóval együtt edzenem, akik a legmagasabb szinteken versenyeznek.

Az utolsó egyetemi szemeszteremmel párhuzamosan elkezdtem teljes állásban adótanácsadóként is dolgozni, úgyhogy most jelenleg 2 munkahelyem is van egyszerre.

Nem sok szabadidőd marad a hétköznapokban. Hogyan készülsz fel egy nagy versenyre?

Egy versenyre való felkészülés formája nagyon sok mindentől függ. Erős befolyásoló tényező, hogy mennyi idő van hátra az adott versenyig, és hogy milyen típusú versenyről van szó.

Nálam egy átlagos felkészülési periódus az 7 hétig tart. Innentől számítva folyamatosan diétázok és átlagosan heti 10 edzésem van.

Ez tartalmaz nagyjából heti 3 futó edzést, 2 erősítő és 5 thai-boksz edzést, amiből különböző fókuszú edzések vannak. Ahogy közeledünk versenyhez, az edzések jellegének, hosszának az arányai változhatnak, de ez mindig az adott felkészüléstől függ.

Edzés videó

Ezt a feszített tempót nem lehet bírni "feszültségoldás" nélkül. Ehhez milyen módszereket veszel igénybe?

Természetesen, mint minden más sportoló én is számos kiegészítő kezelést veszek igénybe a felkészülések során. Ami számomra a legfontosabb, hogy legalább heti szinten járok masszőrhöz, akivel már évek óta dolgozunk együtt, így pontosan tudja, hogy az én testemnek mire van szüksége egy ilyen fokozott igénybevételt igénylő időszak alatt.

Ezen kívül igyekszem rendszeresen krioszaunába járni, ami nagyban fel tudja gyorsítani sérülések regenerációját.

A jógát nem feltétlenül nevezném kiegészítő módszernek mivel a felkészülésemnek egy nagy részét alapvetően a jogára alapozom. Édesanyám jógaoktató és jómagam is évek óta rendszeresen jógázom.

Hiszem, hogy egy küzdősportoló számára nagyon fontos az agilitás és a mobilis izomzat. Így számomra minden edzésem jelentős részét képezik a különböző mobilizációs gyakorlatok, statikus és dinamikus nyújtások.

Mint mondtad, már fiatalon sok nemzetközi versenyen vettél részt. Mik a legjobb és legrosszabb élményeid?

A legjobb élmény(ek) számomra, amikor túl vagy egy nagyon kemény és kimerítő felkészülésen és egy világversenyen egy nagyon komoly csata után a te kezedet emelik fel a magasra. Ez az az érzés, amiért megéri ezt az egészet csinálni.

A legrosszabb élmény, az számomra egész friss. A legutolsó világbajnokságomon, 2023-ban, olyan elvárásokkal utaztam ki Thaiföldre, hogy mindenképpen arannyal szeretnék visszatérni. Nagyon jó formában éreztem magam, és a negyeddöntőben egy nagyon erős Marokkói ellenfelet sikerült legyőznöm. Azonban az elődöntő előtti éjszaka, elkaptam valamilyen vírust így másnap a ringbe már nagyon erőtlenül mentem fel. Sajnos itt kiütéses vereséget szenvedtem a későbbi világbajnoktól, aminek elég hosszantartó egészségügyi következményei is lettek.

A versenyek miatt elég sokat utazol a világ távoli részeire is. Mi a kedvenced ezek közül?

Ezt nagyon nehéz megfogalmazni, mert annak is meg van a szépsége, amikor hazai közönség előtt versenyzel és ki tudnak jönni a barátok, család szurkolni, viszont a nemzetközi versenyek miliője és egészen különleges energiával rendelkezik. Nagyon meg van a hangulata válogatott mezben utazni különböző országokba és ott képviselni a hazádat.

Talán, ha egy helyszínt kellene kiemelnem, akkor a legjobb érzés eddig versenyezni Thai-földön volt az autentikussága miatt.

Fiatalon kezdted a kemény küzdősportokat, végül miért a muay-thai mellett állapodtál meg? 

Na ez egy olyan kérdés, amiről szerintem egy könyvet tudnék írni, de igyekszem lényegre törően fogalmazni 

Számomra a Muay thai egyfajta biztonság az életemben. Ez az a „hely”, ahol igazán otthon érzem magamat. Úgy érzem, hogy a sport által egy olyan szinten tudom kifejezni a bennem lévő szenvedélyt, amit talán semmi mással.

Úgy gondolom, hogy a Muay thai mozgáskultúrája a leggyönyörűbb a küzdősportok közül (páran azt mondhatják, hogy elfogult vagyok  ), és nagyon tetszik az egész sport szellemisége.

Kinek és miért ajánlanád?

Véleményem szerint a Muay thai mindenkinek való, nincs egy speciális embertípus, akinek ajánlanám, azonban arra fel kell készülni, ha komoly szinten akarod ezt a sportot gyakorolni az rengeteg alázatot és befektetett munkát fog igényelni. Azonban a másik oldalról rengeteg mindent is fog adni számodra.

Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt évekből?

A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy annak ellenére, hogy élsportolóként éltem, edzettem, táplálkoztam, mégis képes voltam fenntartani összességében egy kiegyensúlyozott életmódot, ahol a sportkarrierem mellett fontos szerepet kapott a tanulás és az emberi kapcsolataim ápolása is.

Ez valóban nem egyszerű, folyamatos figyelmet igényel. A közeljövőben mik a terveid?

Az elmúlt 4 évben ez az első év, ahol nem veszek részt a világbajnokságon, amiért részben nagyon fáj a szívem. Azonban jelenleg sok más minden is fókuszban van. Nagyon szeretnék a munkámban a lehető leggyorsabban a legtöbbet fejlődni és sokat dolgozok azon is, hogy a saját thai-boksz egyesületem minél nagyobbra nője ki magát.

A saját csapat irányítása mellett a saját edzéseidben is biztosan van segítséged. Hogyan dolgozol együtt az edződdel?

Felkészülések esetén általában van egy fix edzőm, akivel együtt dolgozom és válogatott összetartásokon pedig mindig a válogatott edzőkkel is sokat gyakorlunk, mert a világversenyekre csak ők jönnek ki velünk.

Ezen kívül, amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, az a sportpszichológusi segítség, amit nemzetközi megmérettetések előtt mindig igénybe veszek. Én 2019 óta dolgozom együtt Lénárt Ágotával, akinek köszönhetően rengeteget fejlődött a mentális felkészültségem.

Ennek a sporton is túlmutató fejlesztésnek eredményeképpen van változás, fejlődés a korábbi évekhez képest?

Szerintem, ami leginkább megfigyelhető az évek során, mint fejlődés, hogy sokkal tudatosabb lettem, és sokkal jobban megtervezem előre az egész felkészülésemet.

Miben szeretnél fejlődni?

Amiben egyértelműen még fejlődnöm kell, az a rendszeres/ konzisztens alvás beépítése az életembe. Már ez is sokat javult a korábbi évekhez képest, azonban még mindig sokszor az alvás az a tényező, aminek a kárára megy a sok más dolog, amit csinálok.

Igen, az időbeosztásodból is kitalálható, hogy néha nem elég a 24 óra. A harcművészetek többségének része a meditáció - nálad a meditáció, relaxáció milyen szerepet játszik?

Teljesen egyetértek, a meditáció nagyon fontos és szerintem nem csak küzdősportolók, de minden ember számára. Manapság mindenhova rohanunk és éppen ezért sehol sem tudunk igazán jelen lenni.

Ennek következtében nem is tudsz igazán fókuszálni, mert a fejedben egyszerre rengeteg más mindennel is foglalkozol. Én, amikor edzés van, akkor 100 %-ban ott vagyok és csak arra fókuszálok, olyankor nem létezik más probléma, nem létezik család, munkahely, barátok, semmi más, csak az, hogy az adott edzésből azt a maximumot hozzam ki, amire éppen az adott napon képes vagyok. Azt gondolom, hogy nekem ez egy nagyon nagy erősségem, hogy képes vagyok erre.

A meditáció, mint olyan, ebben nekem úgy játszik szerepet, hogy már edzés előtt befelé fókuszálok, megtervezem az edzésemet, vizualizálom az aznapi gyakorlatokat és felkészítem az elmémet is az előttem álló megterhelésre.

Az edzés végezetével pedig igyekszem egy nagyon hasonló folyamatot lejátszani, ezzel egy keretet is adva az edzésemnek. Alapvetően az én edzésprogramomban nagyon nagy hangsúlyt fektetek a nyújtásra, de az edzés végi nyújtások felérnek egyszerre egy meditációs gyakorlattal is. Ilyenkor igyekszem befelé figyelni, koncentrálni csak a légzésemre, végig gondolni az aznapi munkámat és hálát adni, hogy ma is azt csinálhattam, amit szeretek és ezáltal jobbá is válhattam benne.

Ezen kívül van még egy formája a meditációnak, amit rendszeresen végzek. Hétvégente szoktam hosszú, körülbelül egy-másfél órás szauna session-öket csinálni, ahol végig gondolom a hetemet és csak a az adott pillanatra fókuszálok, légzőgyakorlatokkal kiegészítve. Úgy érzem nekem ezekre nagyon nagy szükségem van az egész heti rohanás mellett.

Mi volt a legkomolyabb sérülésed és hogyan épültél fel belőle?

A legkomolyabb sérülésem talán az volt, amit már említettem korábban a 2023-as világbajnoksággal kapcsolatban. A betegségemből kifolyólag elég erőtlenül léptem be a szorítóba, és ennek következtében kiütéses vereséget szenvedtem életemben először a kazak ellenfelemtől. Egy pár pillanatra még az eszméletemet is elveszítettem. Sajnos a felkészülés alatt is történt egy nagyon hasonló szituáció, ahol agyrázkódásom lett, így ez a két esemény azt eredményezte, hogy sokáig rendszeresen belenyilallt a fájdalom a homlokomba és alvási nehézségeim is voltak.

A legnehezebb talán mentálisan volt ezt az egészet feldolgozni, mert számomra az egész sportkarrierem alatt egy nagyon fontos kritérium volt, hogy vigyázzak a fejem épségére és ebben az esetben nagyon aggódtam, hogy esetleg hosszabb távú következményei is lehetnek. Szerencsére mostanra már semmit nem érzek ebből a sérülésből, azonban akkoriban számos orvosi vizitem és álmatlan éjszakám volt miatta.

A barátaid és a családod hogyan tudják elfogadni ezt a nem túl finom sportot?

A kezdetekben nagyon nehezére esett a szüleimnek ezt az egészet elfogadni, annak ellenére, hogy mindig nagyon támogattak benne. Értelemszerűen nehezükre esett látni, hogy egy-egy meccs esetében a gyerekük számos sérülést szerez, anyukám például általában mindig a mérkőzés első ütésváltása után elsírta magát.

Mára már elfogadták, hogy ez a sport a szenvedélyem, de továbbra is féltenek azért mérkőzések előtt. Itt szintén szeretném megemlíteni, hogy nagyon hálás vagyok nekik, amiért minden aggódásuk ellenére, az egész karrierem alatt mindenben segítettek nekem és támogattak.

Az ő nevelésük és támogatásuk nélkül sosem tudtam volna ezeket a sikereket elérni.

A barátaim esetében is leginkább támogató hozzáállással találkoztam, általában mindenki megértő és szurkol a versenyek alatt. Természetesen az elején minden baráti társaságban meg kellett vívni azokat a harcokat, hogy egy adott esetben például miért nem fogyasztok alkoholt vagy megyek el velük bulizni, de egy idő után vagy el tudták fogadni a prioritásaimat, vagy pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző életvitelünk miatt nem fogunk tudni egy szoros baráti köteléket kialakítani.

Hogyan naplózod a felkészülésedet, a fejlődésedet, hogyan használod a naplót?

A napjaimról nem vezetek naplót, azonban az ellenfeleimről igen. Ebbe mindig leírom a meccs utáni pár napban, amíg még friss az emlék, hogy mik voltak az érzéseim, mi az amit jól csináltam és mi az amit másképp csinálnék.

Azt gondolom ezt minden sportolónak jó lenne leírnia, de kevesen teszik meg, mert elégnek tartják az elektronikus eszközök adatait. Sok ellenfeledről lehet már leírásod. Vannak példaképeid, akár közülük is?

Talán példaképnek senkit nem hívnék, azonban nagyon sok ember van, akire valami miatt nagyon felnézek és mindenkitől próbálom megtanulni azokat a szokásokat/dolgokat amiért felnézek rá. Életmód és mozgás terén talán Páldi Péter az, akinek az eszméivel a leginkább tudok azonosulni.

Thai bokszolók közül Liam Harrison a kedvencem, intellektualitás szempontjából pedig nagyon sok embert találok lenyűgözőnek, de ha talán egy embert kéne kiemelnem, akkor Máté Gábor pszichológust említeném meg, akinek már számos könyvét elolvastam.

Említetted, hogy sok módszert veszel igénybe, de van olyan sport, amivel kiegészíted az edzéseket?

Futni és súlyozni heti szinten eljárok. Amikor van lehetőségem és időm, akkor a barátokkal nagyjából minden labdás sportot szeretek csinálni, de a kedvencem nyaranta a strandröplabda. Szintén nyáron viszonylag gyakran szoktam úszni, ami szerintem egy rendkívül jó kiegészítő edzés nagyjából bármilyen sporthoz.

Kicsit a hétköznapokba átkapcsolva - hogyan táplálkozol, hogy jó erőben és egészségesen élj? A küzdelmek előtt/alatt ezen változtattál-e valamit?

Alapvetően manapság már viszonylag intuitívan táplálkozom. Sokáig mértem grammra pontosan az ételemet és számoltam a kalóriákat, de a sok év élsport alatt megismertem annyira a testemet, hogy úgy gondolom, nagyjából tisztában vagyok vele, hogy mire van szükségem.

Természetesen versenyfelkészülés ideje alatt ez teljesen megváltozik, olyankor általában egy elég szigorú diétát követek, mert átlagosan egy 7 hetes felkészülés alatt azért 7 kilót le kell dobnom.

Ugyan nem sok időd maradhat a fentiek alapján hobbira, de van olyan amivel kikapcsolódsz?

A legújabb hobbim az a társastánc. Nagyjából fél éve kezdtem el csinálni, sajnos nincs időm nagyon gyakran, de amikor csinálom, akkor nagyon élvezem és úgy gondolom, hogy egy rendkívül jó eszköz az önkifejezésre.

Olvasni is nagyon szeretek, bár be kell vallanom, az utóbbi időben ezt egy kicsit elhanyagoltam, de mindenképpen tervben van, hogy ezt a szokást újból beépítsem az életembe.

Sportolóként és magánemberként mik az álmaid?

Én nem szeretem őket álomnak hívni, hiszem, hogy a szavaknak ereje van. Ha valamit szeretnék, hogy megtörténjen akkor úgy szeretek rá hivatkozni, hogy ez a célom.

Mert ezzel már magamra vállalom a felelősséget, hogy tennem kell érte, ha el akarom érni. Egy álom esetében az ember inkább csak vár arra, hogy beteljesüljön az az áhított valami.

Na de visszatérve az eredeti kérdésre, sportolóként, egyrészt mindenképpen szeretnék egy világbajnoki aranyérmet megszerezni, mert tudom, hogy képes vagyok rá. Szintén szeretném, hogy edzőként rengeteg embernek tudjak segíteni abban, hogy ők is elérjék azokat a célokat, amiket ők kitűztek maguk számára.

Magánemberként pedig szeretném beutazni a világot és később szeretném, hogy családapaként sok időt tudjak majd a gyerekeimmel tölteni egy harmonikusan működő családban.

Erőt és egészséget mindehhez! Talán egyre többen követnek majd mindebben. Mik a tanácsaid azoknak, akik hasonlóan keményen akarnak sportolni és élni?

Igazából egyetlen egy tanácsom lenne, sőt mi több, egyetlen szó: konzisztencia. Úgy gondolom, hogy a konzisztens munka a siker kulcsa a sportban.

Fontos a motiváció, fontos a tehetség és még sok más is, de ha nem vagy képes arra, hogy minden egyes nap, éveken keresztül a körülményekkel nem foglalkozva bele tedd a kemény munkát, akkor nem leszel sikeres.

Véleményem szerint a legtöbb fiatal sportoló itt bukik el, hogy egyszerűen nem bírják a monotonitást, pedig bizony ez a szakma ebből áll.

Ha most küzdősportos példát akarok hozni, akkor azt tudnám mondani, hogy ahhoz, hogy egy technikát helyesen el tudj sajátítani, legalább 10000-szer el kell gyakorolni edzésen. Aztán otthon újra és újra le kell modellezned fejben, aztán megállni a tükör előtt és újra és újra elpróbálni, egészen addig, amíg nem tudod tökéletesen kivitelezni.

És, igen, ez valószínűleg nem lesz szórakoztató, sőt mi több unalmas is lesz, de ugyanazzal a lelkesedéssel kell megcsinálni tízezredjére is ugyanazt a gyakorlatot, mert a kiválóságnak ez az ára.

Köszönöm a beszélgetést!