Fantasztikus tempót és magabiztosságot mutattál az olaszországi Európa-bajnokságon. Gratulálok a két győzelemhez! Ki vagy te, amikor nem OCR bajnok vagy?
Stijn Lagrand, 22 éves diák vagyok (születtem 2002. május 13.-án). Enschede-ben élek, Hollandiában. Jelenleg mesterképzést végzek az egyetemen üzleti adminisztrációból, digitális üzlet és elemzés szakirányon, emellett heti 1 napot dolgozom az egyetemen is, több feladatban segítek a tanszékvezetőnek és a tanároknak a tantárgyaikban, a gyakorlatokban. A fennmaradó időben pedig sokat sportolok.
Hogyan kezdődött sport az életedben, hogyan jutottál az OCR-hez?
Gyerekkoromban fociztam. 5-14 éves koromig játszottam, de soha nem magas szinten. Gyakran mondták, hogy inkább atletizáljak, mert nagyon gyorsan tudok futni, de amikor hozzáértem a labdához, mindent elrontottam. 13 éves koromban elkezdtem nézni a tornászokat a YouTube-on. Csináltam egy húzódzkodó rudat a kertemben és elkezdtem erősítő edzéseket végezni. Futni is elkezdtem, de csak pár kilométert. Egyik nap futó- és erősítőedzést végeztem, másnap pedig fociedzésre mentem. 14 éves koromban (2016-ban) végül abbahagytam a futballozást és egy kis szerencsével megtaláltam a Hang-On OCR/Survivalrunning klubot. Mivel már korábban is futottam és edzettem, gyorsan elsajátítottam az akadályok technikáját. Edzőm, Erik de Heer hamar meglátta, hogy jó vagyok ebben a sportban. Egyre többet kezdtem edzeni, sőt részt vehettem a 2017-es OCR Európa Bajnokságon (Biddinghuizen, Hollandia), ahol 3. helyezést értem el a 13-17 éves korosztályban a normál távon. Ettől kezdve egyre professzionálisabb lettem a sportban egészen addig, ahol most vagyok!
Mik voltak számodra a legemlékezetesebb EB pillanatok?
Az idei Európa-bajnokság legjobb pillanata a meglepő sprint győzelmem és a normál távon a felfelé futás volt. Jól akartam szerepelni a rövid pályán (eddig volt egy 5. hely Magyarországon és egy 4. hely Belgiumban). Arra azonban nem számítottam, hogy megnyerem a versenyt! Ez igazán nagy meglepetés volt számomra és ez nagyon különlegessé tette. A hegyifutásnak is nagyon örülök, hiszen Hollandia nagyon lapos, ezért nehéz a hegyekre edzeni. Úgy képzeld el, hogy 45 percet kell autózni, hogy felmenjek egy kis dombra (30 méter), és fel-le fussak. A standard távon az emelkedő futás nagyon jól sikerült. Tudtam tartani a lépést Loris Pintarellivel, aki nagyon erős terepfutó. Nagyon örülök ennek a teljesítménynek. A legnehezebb pillanatok a versenyen kívül voltak. Mindkét verseny után volt némi feszültség és vita a csapatban. Meglehetősen megterhelő volt ezekkel a problémákkal foglalkozni, miközben pihennem kellett, és a következő versenyre koncentrálni. Nehéz nem engedni, hogy az irányításod alól kikerülő feszültségek az elmédbe kerüljenek, de szerencsére ez nem befolyásolta negatívan a teljesítményemet.
Tavaly is találkoztunk már a tatai OCR EB futamon. Hogyan él benned a két Európa-bajnokság élménye?
A tatai verseny Magyarországon hatalmas élmény volt számomra! A pálya tökéletes volt, gyors síkfutással (azért ez nekem jobban megy) és technikai akadályokkal. Mindkét verseny nagyon erős volt. A nehezebb technikai akadályok miatt azonban több sportoló küzdött azért, hogy megtartsa a szalagját. Soha nem felejtem el a magyarországi standard pályát, hiszen először nyertem Európa-bajnokságot. Az olaszországi versenyen azonban jobban éreztem magam. Idén erősebbek voltak a lábaim. Személyes preferenciám, hogy több technikai akadály legyen, úgy mint Magyarországon. A futás szempontjából tetszett, hogy idén egy nagyobb kihívást jelentő pályánk volt az olasz hegyekkel. Mindkét verseny nagyon szép volt, és különleges helyet foglal el a szívemben.
Említetted, hogy szereted a technikás pályát. Mi a kedvenc akadályod?
Hmmm... a kedvencem ezen az Európa-bajnokságon a torozi magas-alacsony-magas ("low-high-low") állvány volt. Szeretem az alacsony OCR kombinációkat a nagyobb kihívást jelentő fogásokkal. Szerintem az OCR Block akadály ("gibbons-pegboard-gibbons") nagyon szép. Mivel azonban ezt korábban soha nem gyakoroltam, a versenyen nem is vettem túl gyorsan ezt az akadályt. A rudak és fogások mások voltak, mint amit megszoktam.
Röviden kérdeznék a terveidről, hiszen hamarosan visszatérünk egy hosszabb beszélgetésre!
Egyelőre az a tervem, hogy visszanyerjem az nyugalmamat és a motivációmat egy 5 napos hegyi túrával az Alpokban. Utána Andorrába utazom, hogy részt vegyek az Olympos Race-en (június 29.). A következő héten a Tors Trophy (Svédország), ahol a rövid és normál pályáját teljesítem. Következik egy hosszabb edzési időszakom, mielőtt elutaznék a Costa Rica-i világbajnokságra. Őszre még nem készítettem tervet. Hosszú lesz a szezon, hiszen februárban már indultam a Tough Mudder Infinity AlUla versenyen. Általában csak júniusban és szeptemberben van formaidőzítésem. Idén februárban, júniusban és augusztusban is csúcsra kell járatnom magamat. Lehet, hogy részt veszek a Spartan Trifecta világbajnokságon Görögországban, de ha fáradt vagyok, akkor a jó edzésre és néhány kalandra koncentrálok. Ezzel a motivációm is magas marad, így jövőre Portugáliában és Svédországban is nagyon erős lehetek az Európa- és Világbajnokságon!
Köszönöm, a túra után folytatjuk, jó utat!
Emlékeztető az OCREC 2024 eredményeiről
Stijn Lagrand (NL) 0:21:21Stijn Lagrand (NL) 1:13:30
