Az interjú elkészülte után írta a Facebook üzenőfalára:
2023-ban sikerült megnyernem a Felnőtt II. férfi kategóriát, és egyben az abszolút "év teljesítménytúrázója" díjat is. 4405 km-t mentem, 142.968 m szintkülönbséggel. Így összesen már 73.764 km-t mentem eddig. A Giga Túra Ligában is sikerült első helyezést elérni. Tavaly összesen 24 db száz kilométer feletti teljesítménytúrám volt. Összesen így most 291 száz kilométer felettinél járok.
Márton Dániel, az Év teljesítménytúrázója 2023
Márton Dániel vagyok, teljesítménytúrázó, hobbyfutó. Civilben irodai adminisztrátorként dolgozok egy informatikai cégnél, ahol egy integrált vállalatirányítási rendszert fejlesztenek. 2006 márciusában ismerkedtem meg a teljesítménytúrázással. Nem állt tőlem messze a mozgás előtte sem, asztaliteniszben, és kosárlabdában értem el sikereket. Igen érdekesen ismerkedtem meg a teljesítménytúrával mint sporttal. Régebben volt egy internetes játékoldal, ahol az volt a feladat hogy feljött hat betű, és értelmes magyar szavakat kellett belőlük alkotni, lehetőleg minél többet.
A játék mellett chatelni is lehetett. Így ismerkedtem meg a Galga Természetjáró Egyesület elnökével, Csákány Ibolyával. Ő kérdezte hogy ismerem-e a teljesítménytúra szó fogalmát. Még csak nem is hallottam róla, bár világ életemben szerettem kirándulgatni. Ő kezdett el motiválni próbáljam ki, és addig „rágta” a fülemet, amíg kinéztem életem első túráját, a Mátrahegy 20-at. Ennek a beszámolója a mai napig elérhető itt: teljesitmenyturazoktarsasaga.hu
Sikerült megcsinálnom, de eléggé megküzdöttem. Eleinte olyan „köszönöm elég is volt” érzésem volt, aztán a kisördög mindig ott motoszkált a fejemben, hogy el kellene menni újra. Pár hét múlva ennek el is jött az ideje. Fokozatosan építettem föl magamat, rövid távokból jöttek az egyre hosszabbak.
2006 nyarán már az első 50 km-esemet is megcsináltam, és a nagy áttörés a 2006 szeptemberi BEAC Maxi 110 sikeres teljesítése volt. Innentől nem volt megállás. Elkezdtem futogatni is a túrákon hébe-hóba. Jelenleg 291 száz kilométer feletti teljesítménytúrám van, és 73.764 km-t pakoltam már a lábakba. Ugye hogy megérne már egy olajcserét? :)
A duplázás nem igazán gyakori, csak a legelvetemültebbek hobbija. Te hogyan vagy a duplázásokkal?
A legelső Kitörés 60 teljesítménytúrám még 2007-ben volt. Kényelmesen gyalogosan teljesítettem. Emlékeim szerint egy kifejezetten hideg téli szombat este volt. Én túrázni a természet szeretetéért járok, nem túlságosan érdekelnek különböző politikai nézetek. Itt mindenki egyforma, egy célért küzdünk. Többször úgy teljesítettem hogy nappal még egy másik túra volt terítéken, és onnan jöttem át a Kitörésre.
Például: Kiss Péter Emléktúra 57 km + Kitörés 60 km + Együtt a Magyar Családokért 20 + 15 + 4 km.
Vagy: Téli Margita 40 km + Kitörés 60 km + Kápolnák Nyomában 22,5 km.
Idén is a Téli Margita 40 km-es túra után jöttem át a Kitörésre. A Margita túrát kicsit túlsiettem, így volt bennem egy kis félsz mi lesz a Kitörésen, de szerencsére különösebb gond nélkül 8 óra 52 perc alatt sikerült teljesítenem. Külön extra, hogy tízszeres teljesítő lehettem, és megkaptam a külön díjazást.
Ezek nem mindennapi erőpróbák. Van valami speciális felkészülésed?
Fura dolog, de hétköznap abszolút nem edzek. Igazából attól félek hogy a hétvégi hosszú menetek mellett ha hétköznap is edzenék, lesérülhetek, vagy akár kiéghetek. Persze azért a sérülések így sem kerültek el, volt sarokcsont, és csonthártya gyulladásom is, és sajnos egy ideje lumbágóval is együtt kell élnem, de azért nem adom föl álmaim sportját. Speciális felkészüléseim sincsenek, oda megyek a rajtba aztán van egy feladat. Meg kell csinálni szintidőn belül. Esetleg magamnak is adok egy szintidőt néha, hogy extrán motivált legyek :) Sokat járok külföldre, főleg Szlovákiába, és Csehországba száz kilométer felettiekre. Arra azért itthon fel kell készülni, de ez nem edzésben mutatkozik meg, hanem bújom a monitort, és a térképeket hogy minél több hasznos információhoz jussak.
Akkor erre a mostanira sem készültél?
Különösebben nem készültem a mostani Kitörés túrára. Az útvonal szerencsére végig a fejemben volt. Tudtam hogy nagyon sokan leszünk, előfordulhatnak sorban állások, illetve a szűkebb ösvényeken beragadhatok. Ez ennek a túrának a velejárója, nincsen ezzel semmi probléma. Inkább az a jó, hogy minél több ember mozdul ki otthonról, és sportol.
Hosszú idő óta mész nagyon hosszú távokon. Mik voltak a legemlékezetesebb élményeid, megéléseid?
A hosszú 100 km feletti versenyek, teljes embert kívánnak. Vagyis hiába vagyok sokszoros teljesítő, a távot tisztelni kell mindig. Ez természetesen vonatkozik a rövidebb túrákra is. Rengeteg szép élménnyel gazdagodtam a 18 év alatt.
Aminek nagyon örülök hogy 2016-ban sikerült megcsinálnom a terepfutók nagy álmát, az Ultra Trail du Mont Blanc (UTMB)-t. Ez 170 km – 10.000 m szintkülönbséggel. Hatalmas élmény volt.
A kis falvakból az idősek-fiatalok hajnal kettőkor is kint álltak és szurkoltak. A táj pedig leírhatatlan volt. Arra is büszke vagyok hogy Magyarország leghosszabb teljesítménytúráján a Kazinczy 200 km-esén már 12x-es teljesítő vagyok. 2009 óta az összes Mátra 115-öt is megcsináltam. Talán vagyunk hárman-négyen? Közöttük olyan is, akik még a 90-es években is teljesítették a régit, amikor én még csattogós lepkét tologattam :) Egy lengyelországi 240 km-es versenyre is nagyon büszke vagyok, ahol 6.-nak érkeztem be úgy, hogy egész végig egyedül mentem GPS nélkül, csak az itinerre támaszkodva.
De voltak merész húzásaim is. Egy prágai 122 km-esen -17 fokban egy pulóver, és egy sima futónadrágban toltam végig, mindössze a kezemben fél liter üdítővel. 161-ből 9.-nek érkeztem be úgy, hogy 100-nál még dobogó esélyes voltam, de az itiner kapitális hibája miatt visszacsúsztam. Mivel egyre népszerűbb a terepfutás, és lassan külföldön már szinte majdnem minden„trail” (amivel persze nincs baj, sőt..), így persze a szponzorált futók is szép számban képviselik magukat, ez által én nem is vágyom helyezésekre, csak hogy megcsináljam valahogy a megmérettetést. Rengeteg élményt írhatnék még, de akkor félek tőle hogy könyv méretűvé duzzadna a cikk :)
Mivel nem nagyon edzel ezért gondolom, hogy elég sajátságos a felkészülésed. Ebben segít valaki?
Nekem soha sem volt edzőm, a magam feje után megyek. Persze, megfordult a fejemben hogy szakember segítse a felkészüléseimet, de úgy gondolom ha 17 évig nem volt rá szükségem, akkor csak jól csinálok valamit. Persze sosem lehet tudni mit hoz a jövő, kompromisszum képes vagyok :) Egyedül is szeretek menni, de csapatban is. Teljesen változó. Van amikor csak a túra rajtjában verődik össze a csapat. Erre például ékes példa a tavalyi Dél-Balatoni Várak 115 km-ese, amit egyedül terveztem, aztán végül öten mentünk együtt igen sokáig.
Sokan aprólékosan és grammra választják a felszerelésüket. Neked mi jött be?
A felszerelés az egy kényes kérdés. Van aki jobban fázik, van aki kevésbé. Mivel nekem nem túl jó a vérkeringés sajnos az ujjaimban, így hamar felkerül a kesztyű, de van aki meg sem érzi ugyanazt a hőfokot. A cipő ügy extrém kérdés. Sokan felteszik a kérdést. Melyik futócipő a jó? Milyen cipőben nem lesz vízhólyagom? Ezt mindig az embernek saját magának kell kitapasztalnia. Nekem is idő volt. Sokszor feltörte régen a cipő a sarkamat, talpamat.
Figyeltem testem minden rezdülésére. A mai napig úgy vagyok vele, ha bele megy egy pici kavics is a cipőbe, azonnal megállok, leveszem (kiugrom belőle).
Teljesítések múlhatnak abból ha tovább „görgetjük a kavicsot”. Zoknikat a kínai boltból szoktam venni :) Nem használtam kompressziós szárat még soha. Fontos hogy a póló technikai legyen, ugyanis ez légáteresztő, és egy 40 fokos nyári melegben aranyat ér. Ez főleg a futásra igaz.
Ha az ember kirándulásra adja a fejét, akkor érdemes sokkal rétegesebben öltözködni, akár bakancs, bélelt nagy kabát télen.
Ezek valóban pofonegyszerű alapelvek. Az étkezésről is hasonlóan gondolkozol?
Szó szerint mindenevő vagyok (egy kivétel van, amikor a halszálka kiskoromban megakadt a torkomon, na azóta a halat csak a vízben szeretem nézni). Rengeteget tudok enni, de mégsem látszik :) Szerintem otthon elromlott a mérleg.. Ha hajnal kettőkor éppen rántott húst kívánok, akkor azt fogok enni. Abszolút nincs speciális étrendem, nassolhatok, habzsolhatok, úgysem látszik meg. Persze sokan meg úgy működnek hogy már ránéznek az édességre és híznak. Ebből a szempontból szerencsés alkat vagyok.
Előnyben részesítem a sport italokat is. Verseny közben ezekből részlegesen lehet visszapótolni ásványi anyagokat, amik igen fontosak a szervezetnek.
A mostani Kitörés túrára is vittem egy fél literes kólát, és egy fél literes izotóniás italt. Aztán ha ezek elfogynak, lehet az ellenőrzőpontokon újra tölteni, például finom meleg teával, ami a Kitörésen is volt.
Ilyen elnyűhetetlennek tűnő hozzáállással van olyan, ami azért rossz vagy kellemetlen élmény volt a túrák során? Bár, gondolom mindig megtalálod a kis csodákat is az út során.
Legjobb élmény lehet egy csodás madárcsicsergős napfelkelte, megpihenni egy kilátóban és elrévedni ameddig a szem ellát, felérni egy hegycsúcsra és belegondolni hogy mindjárt célban vagyok. Ezekből mindegyikből volt már sokszor részem. Egy szlovák 200-ason pár éve nagyot kellett küzdenem, a cél előtt kicsit el is érzékenyültem, de ez többször előfordult más versenyen is. Szuper érzés, amikor a munkád gyümölcse beérik.
Persze túl szép lenne, ha egy hosszabb távon az embernek nem lennének holtpontjai, és minden 100%-ig klappolna.. Nagyon oda kell figyelni főleg nyáron a folyadékbevitelre, illetve a folyamatos evésre. Én is már pórul jártam többször, eléheztem, elszomjaztam. Nagyon nem jó érzés. Mélyről kellett utána visszahoznom magam..
Egy eltévedés is el tudja venni az ember addigi jó kedvét. Szerencsére úgy gondolom jól tájékozódok, de szaladtam már persze bele sokszor „pofonba”.
Az egyik legemlékezetesebb talán amikor Zoli túratársammal a Magas-Bakonyi Túlélő 100 km-esén voltunk. Éjszaka elfogyott a turistajelzés, és botor módon a helyett hogy visszamentünk volna, próbáltam a turistatérképemen belőni az irányt. A Kőris-hegyre tartottunk (volna). E helyett két óra múlva teljesen ugyanott voltunk ahonnan elindultunk. Nem repestünk örömünkben..
Köztudott rólam a túrázó berkekben hogy egy valamitől nagyon félek, az pedig a villámlás. Túra/verseny közben is már volt egészen közeli „élményem” is ezzel kapcsolatban.
Lehetsz akármekkora, egyet jegyezz meg, a természet mindenek felett áll!
Jövőre és a közeljövőben mik a terveid?
Különösebb terveim nincsenek. Nagyon szeretem a szlovák és a cseh százasokat továbbra is, így a célom hogy minél többre el tudjak jutni idén is. Az itthoni százasok persze prioritást élveznek. Egy nagy álmom van, szeretném megcsinálni a Tor des Geants francia kihívást. Ez 330 km – 24.000 m szintkülönbséggel megspékelve. Ezt pedig még mindig lehet fokozni, ugyanis ha sikeres teljesítő vagy, a Tor des Glaciers következhet, ami 450 km – 32.000 m szinttel. A probléma viszont a nevezési díjjal van. Ha szponzorálnak szerencsésebb helyzetben vagy, ha nem, akkor lehet gürizni látástól vakulásig. Álmok márpedig kellenek, de hátha egyszer valósággá válnak.
Elképesztő mennyiségű táv és szint sikeres teljesítése után, rengeteg jó eredménnyel a tarsolyodban van olyan, amiben szeretnél fejlődni?
Úgy gondolom a teljesítménytúrában elértem mindent amit szerettem volna. Lelkileg lenne hova fejlődni, de ez két emberen múlik. A terv az, hogy sokáig, egészségesen tudjak sportolni.
Van példaképed?
Példakép kell hogy legyen. Ez nem azt jelenti hogy Neked is ugyanolyan szintre kell felfejlődjél, hiszen két ugyanolyan ember nincsen. Viszont neveket nem szeretnék leírni, mert elbízzák magukat!
Mik az "álmaid"?
Az álmom egy boldog, harmonikus, kiegyensúlyozott élet, és az, hogy sokáig tudjak hódolni annak amit a legjobban szeretek.
Mik a tanácsaid azoknak, akik szeretik az ilyen hosszabb/nehezebb/extrémebb kihívásokat?
- A fokozatosság elve. Ha megcsináltál egy Kitörés 60-at, az még nem garancia arra hogy egy Mátra 115-öt is meg fogsz tudni.
- Merj nekiindulni! Lehet hogy elsőre mondjuk nem sikerül, de megtapasztalod azokat a dolgokat, amiket eddig sosem éltél át.
- Figyelj! Nézd az embereket körülötted, tanácsaikat fogadd meg. Akik részt vesznek ilyen megmérettetéseken sokszor tapasztalt öreg rókák.
- Jegyezz! Figyeld az útvonalat, jegyezd meg a jelzésváltásokat, memorizálj minél több dolgot, hogy a következő évben már Te is profi legyél.
Idéznék életem első teljesítménytúra beszámolójából:
„Büszkén indultam haza, gondolva arra hogy jövőre lehet a 30-asra jövök, és bízom benne hogy még jobban szerepelek.”
A következő évben nem is a 30-ra, hanem a leghosszabb 40-es távra mentem, ahol második helyezést értem el. Az a futó előzött meg mindössze negyed órával, akit ufónak néztem 1 évvel ezelőtt, mert sokkal hamarabb beért a 40-en mint én a 20-on.
