Világéletemben mozogtam valamit: gyerekként lelkes hobbi szertorna, majd totál amatőr módon futás, aztán barátnőmmel elszöktünk egy triatlon versenyre, ahol csoda hogy élve kijöttem a tóból. Majd pár rövid év triatlon, aztán egyetem, hegyikerékpár, Ironman, sziklamászás, sítúra és minél több csavargás mindenfelé: Alpok, Pireneusok, Himalája. Hegyek mindig is vonzottak, de ritkán lehet kiutazni az igazán magas szép helyekre, így mindig úgy álltam hozzá, hogy itthon megteszek minden tőlem telhetőt, hogy kinn ne az edzettségemen múljon egy-egy túra kimenetele, épp elég az időjárással fogócskázni. Aztán közben persze ennek a felkészülésnek minden percét lehet élvezni. Mostanában sokkal kevesebbet utazunk külföldre, nagyon megszerettem a Börzsönyt, Mátrát futás szempontból sokkal barátibbak mint sok köves sziklás 2000-es hegy.
Gratulálok a nem mindennapi győzelemhez! Milyen érzés az OCR maraton első hazai győztesének lenni?
Nem igazán stresszeltem magam ilyen nagy szavakkal, az volt bennem, hogy a Bakony mindig szép, ősszel még inkább, jó sok időn át fogom élvezni, és remélem lesz elég erőm minél több akadályt hiba nélkül teljesíteni. De azért eddig soha sem kellett nyelvtörő mondókákat tanuljak futás közben...
Gondolom akkor erre sem készültél külön. Milyen edzéseid voltak?
Futok, általában hegyen, általában normális nyugis dumálós tempóban, aztán néha lejutok a világ legkeményebb amatőr csapatához edzésre a Sashegyi Gepárdokhoz, ahol mindig tudsz találni egy bojt, amiről az életed árán sem akarsz leszakadni, ezekből lesz erős edzés. Egyébként bringával szoktam közlekedni, amíg nem fagy le a kezem. Heti 1x amíg végigvárom a gyerekek edzését addig szoktam kondiparkozni kicsit, egyébként családilag járunk mászni, ahol messze én vagyok a leggyengébb láncszem, max kicsit hosszabba a karom még, mint a fiúknak.
A maraton mindig egy erős küszöb a legtöbb embernek. Neked ebben volt ilyen?
Mivel egyébként is egy egy maratonra készültem - csak síkra és aszfaltra :-)) - annyira nem.
Mik voltak a legnagyobb élményeid, megéléseid, eredményeid a terepen?
Igazából egy hegyikerékpáros Duna-maratonnak köszönhetek szinte mindent, ahová az évfolyamtársaim hívtak el még az évezred elején kb., és egy szuper merev acélvázas Schwinn Csepellel nem tudom hogy értem át a budai várból Visegrádba élve, de a célban megfogadtam, hogy ezt jövőre rendesen, ráadásul legyen akkor már igazán bitang módon a 100 km táv, és felkészülök rá rendesen.
Ezután jött pár izgalmas kupafutamokkal és hegyikerékpáros maratonokkal teli montis év a TREK csapattal, tereptriatlonok a legendásan kemény X2S versenyeken, aztán gyerekek mellett időhatékony módon már csak a futás maradt.
A covid alatt pedig annyira idegesített, hogy minden szokásos útvonalamon millióan - egyébként nagyon dicséretes módon - kirándultak, hogy elkezdtem eldugott utakat, csapásokat, a térkép addig ismeretlen részeit felfedezni. Ezeken a kiscserkész kalandfutásokon elég könnyű belépni az erdei Nirvánába, és tudni, hogy a világ legjobb helyén vagy éppen.
Van edződ, segítőd vagy a magad feje után mész mindenben?
Főként az utóbbi, sok év alatt nagyjából kitapasztaltam, hogy mikor mire kell figyeljek. "Szemlélő joda mesterként" ott van Szabó Gábor is a Gepárdok edzője, aki azért mindig tud jókat mondani, főleg a számomra meghökkentően optimista versenypozitív szemlélete tud még szárnyakat adni.
Teljesen abszurd időjóslatai abszolút valósággá tudnak válni :-)
Sokféle sportot űzöl, sokféle felszerelés, apróság kell ezekhez. Hogyan választasz, mik a legfontosabb szempontjaid?
Próbálok minél minimalistábban, futómellényt ha lehet kerülöm, ami egy övbe belefér, az pont elég a legtöbb futásra. Ha magashegyre megyek, van egy jól bevált windstopper esőálló kabátom, abban teljesen megbízom, hiába nehezebb mint egy normál futódzseki, még sosem fáztam vagy áztam benne.
Az étkezésben is ilyen minimalista vagy? Ez hogyan változik egy nehezebb verseny előtt?
A fent említett Duna-maraton előtt pont 8 évig vegetáriánus voltam, de a verseny extrém terhelése kihozta belőlem az állatot, és onnantól fogva megint ettem "max 2 lábút". Aztán szép lassan újra mindent, de valójában nem vagyok nagy húsevő, és a kenyérfélékkel is óvatos vagyok. Évekig nagyon megkeserítette a versenyeket mindenféle gyomor problémám, szinte csak vizet és banánt mertem menetközben enni, mígnem rájöttem, hogy jobb ha nem iszom többet tejet. Tejföl nélkül nem akarom elképzelni az életet, de a tej elvétele a kávéból amennyire eleinte meredek ötletnek tűnt, később annyira jót tett az emésztésemnek.
Egyébként minden reggel ugyanazt a "tudományosan összeállított" menüt eszem, ezt akár verseny előtt 5 perccel is meg tudom emészteni: szendvics + zöldségek + tea + kávé.
Kaland. Az eddigiek alapján ezt nem nagyon hagyod ki az életedből. Mik a legemlékezetesebb kalandjaid?
A legjobb az nagyon nehéz, mert szinte minden futásban van egy "legjobb" pillanat, így nagyon nehéz egyet kiválasztani. Amíg eszembe jut, addig az egyik retteneset leírom: Retyeztában kirándultunk több napos hátizsákos sátras túrán, és az első nap délutánján végre kiértünk az erdőhatár fölé, mentünk fel a napsütötte füves hegyoldalban a gerincre. Boldogan felértünk, és ami a gerinc túl oldalán a szemünk elé tárult, az maga volt Mordor pusztító fekete rettenete. Iszonyatos villámcsapkodó dörgedelmes vihar jött nyomban, mi lejjebb próbáltunk menedéket keresni, de mintha soha nem akart volna végetérni.
A másik egy téli sítúrán volt, ahol délután kinéztük, hogy melyik házhoz fogunk felmenni, ahol majd szépen éjszaka megalszunk. Csakhogy a házat betemette a hó, épp hogy csak a kémény vége lógott ki, lakat az ajtón, nagyon betörni nem akartunk, ástunk a hóban gödröt: polifoam + vacak hálózsák, és vártuk, hogy a leghidegebb és legtöbb csillagot felvonultató éjszaka azért egyszer csak véget érjen. Ma már a szuper meleg hálózsákomban minden bizonnyal élvezném is :-)
Egyébként az igazán nagy élményekben mindig bőven akadt nehézség, mint a mesében és a pályán, át kell jutni pár akadályon, már néha reménytelen az egész, aztán valahonnan jön még valami erő, és sikerül.
Sok éve voltunk a Transalpine 8 napos Alpokátkelő futáson. Visszagondolva szerintem még nem igazán voltam rá felkészülve, és tényleg a 4. naptól kezdve egyre jobban amortizálódtam le, egyre inkább sodródtunk a mezőny hátsó feléhez, már semmit sem tudtam sem felfogni, se élvezni a csodálatos háttérből, elhatároztam, hogy ha legközelebb falun átmegyünk, én kiszállok, így nincs értelme az egésznek. Mondtam is a páromnak, hogy ne haragudj, menj csak tovább, de számomra tuti vége, beszállok a kocsiba. Erre csak annyi volt a válasza, hogy "JÓ" és ezen annyira felhúztam magam, hogy onnantól biztos voltam benne, hogy még a maradék 2 napon is valahogy átszenvedem magam, de a célba be fogok érni. Azóta sem tudom hogy sikerült :-)
Vannak hasonló terveid a közeljövőben?
Egy jó maratont szeretnék még futni, és jövőre ha lehet, minél szebb skyrace versenyekre eljutni. Az igazán jó kalandok persze mindig amiket mi találunk ki, remélem jövőre is lesz több spontán hegyimenet.
A tervekhez általában tartozik valamiféle fejlődés is. Te milyen területen akarsz javulni?
Úúú..., ez annyira tudományosan hangzik, hogy ilyet nem szoktam. De most hallgattam a cipőszakértőkre, és aszfaltra beszereztem egy "rendes" gyors cipőt.
Kik a példaképeid?
Kiliant nagyon tisztelem és amennyit látni lehet belőle, emberileg is végtelenül szimpatikus. De ha közelebb jövünk, van egy Csillag Eszterünk, aki üstökös a hazai terepultra futásban. Amikor kerékpárral utazgattunk sokfelé, mindig voltak olyan "teljesen átlagos" kattant
csajok, akik egyedül tekertek a világban, akár éveken és ijesztő vidékeken át is. Őket sok ideig kísértem figyelemmel, annyira hihetetlenül vagány volt a bátorságuk és a kitartásuk.
Mik az "álmaid"?
Hogy bringázhassak az unokáimmal is.
Mik a tanácsaid azoknak, akik szeretik az ilyen hosszabb/nehezebb/extrémebb kihívásokat?
Eddzenek hosszúakat: 3-4 órákat, sokat, de nem kell gyorsan.
Legalábbis nálam most ez vált be. Eleinte nyilván nehezebben esik, aztán a test megszokja, és már nem lesz neki különösebben "hosszú".
Köszönöm a beszélgetést, további sok szép ösvényt és hegyet! Remélem hamarosan találkozunk!
