Amikor az erdő az iskola, a játszótér, a kalandpark és az otthon is egyben ^Kiemelt

Az ötlet alapvetően nem új, de mégis más megközelítésben újít meg egy régi hagyományt, egy régi élettapasztalat tanítást. Viktor kiviszi a gyerekeket az erdőbe, ahol ösvényeken, utakon, vadcsapásokon járva, egészen közelről élhetik át az erdő életét, megfigyelik, a részévé válnak. Kint alszanak sátor nélkül, vizet keresnek, ételt keresnek, a vadállatok közelségét élvezik, anélkül, hogy nyomot hagynának a természetben.

Viktor a „Terepgyerek program” keretén belül kezdte el ezeket a túrákat 2009-ben, azóta minden évben több hasonlót is szervez. Most azonban célzottan az oktatás kiegészítésének szánja, hiszen a részvevők nagyon sokat tanulnak a természetről, önmagukról és a közösségi életről egészen új szemszögből (legalábbis a túlnyomó többségnek egészen új).

Mesélnél erről az új programról?

Ez igazából egy „könnyített” túlélőtúra fiataloknak, kamaszoknak, akár egy egész osztálynak, ahol megtanulhatják, hogyan lehet a természetben túlélni, távol a civilizációtól nehéz körülmények között, csapatot alkotva. Közösen megtalálni a legjobb megoldást egy adott problémára. Az időjárástól és a terepviszonyoktól függően megtanulják a különböző praktikákat és ezeket be is gyakoroltatjuk a gyerekekkel.

Tájékozódás, tereptan, szállás vagy menedék keresése, akár létrehozása, öltözködés időjárástól függően, kreatív rögtönzés ha nincsen a csomagban valami, eljutás „a-ból b-be” bármilyen terepen, folyón átkelés, akadályok leküzdése.

Kaland, élmény és olyan alapvető tudás, amelyre bármikor szükség lehet.

Merre jártatok legutóbb?

A Bakonyban voltunk 3 napot, megtettünk hatvan kilométert és megmásztunk közel 1000 méter szintet. Ezt megelőzte egy nap elméleti oktatás, felszerelés ellenőrzés. Ez önmagában talán nem is nagyon sok, de közben sok egyéni és kiscsoportos feladatot is végre kellett hajtani. Október végén kétszer aludtunk kint a szabad ég alatt saját felszereléssel. Sátor csak egy embernél volt, de igazából nem volt rá szükség. A hasonló felnőtt túrákon ezt általában kizárom a felszerelések közül.

Hány éveseknek tervezted ezt a programot?

16 év felett már kifejezetten ajánlom, de egy erős, sportos 14 éve is nyugodtan jöhet. De számítanak az erőnléti különbségek: ha valaki se nem sportol, se nem túrázik, az nem tud egy erősebb, aktívabb csoporttal eljönni. Fontos, hogy a csoportoson belül nagyjából azonos teherbírású emberek legyenek, hogy senki ne hátráltassa a csapatot vagy senki ne unatkozzon a kihívások hiánya miatt.

Mi a cél? Milyen élményt szeretnél nyújtani a részvevőknek?

Szeretném, hogy átélhessék, hogy nincsen lehetetlen, csak nehéz helyzet, aminek viszont mindig megvan a maga lehetséges kezelési módja, ami viszont tanulható, elsajátítható. A nehéz helyzetekhez természetesen szükséges egy meglévő fizikai alap (erő, állóképesség), de vannak technikák, amelyek nagyon megkönnyítik az ember helyzetét. Fontos, hogy a gyerekek tudják mit hogyan csináljanak, mire jó egy kötél, egy kés, bicska, egy fadarab vagy éppen egy kő. Jó ha tudják, mit vigyenek egy könnyebb túrára, mit egy nehéz túrára, vagy magas hegyekre, vagy akár egy repülő útra. Fontos, hogy ott legyen ami kell, de ne cipeljenek felesleges felszerelést. Elmondom, mi az, ami nagyon nagy segítséget jelent egy ilyen helyzetben és miért nincsen szükség arra, hogy magával hozzon valaki egy fél háztartást.

Fontos tapasztalat az is, hogy a hétköznapi kényelem és komfort alapvetően nem szükséges ahhoz, hogy az ember jól érezze magát és örömmel élje át a nehézségeket. Azt is megtanulják, hogy egy nehéz helyzetben nem csak magukon kell segíteni, hanem máson is, ehhez pedig az kell, hogy elég bátrak legyenek segíteni akkor is, ha nem ismerik a bajba jutott embert.

Hogy reagáltak a gyerekek?

Volt olyan gyerek, akinek már volt komolyabb túra tapasztalata. Ő természetesen másképpen reagált mint az, aki most aludt először a szabad ég alatt. A mai gyerekek erős burokban nevelkednek, miközben ki vannak téve egy sor olyan veszélynek, amit ötven éve még hírből sem ismertünk. Egy mai gyermek, aki a számítógépek játékvilágában nő fel, gyakran unalmasnak tartja a valóságot, a természetet. Ez alól csak az kivétel, amikor komoly próbákat érez a saját bőrén. Szélsőséges vadon túrán még szinte senki nem volt, és így ez egy egészen különleges élmény. Sokan még soha nem mentek úgy erdőben, hogy egy valóban tájékozódniuk kellett, hogy nyakukba szakadt az ég, sőt esőben kellett aludniuk.

Az első pár perc talán rossz, de amikor megérzik a saját erejüket, megérzik, hogy milyen az, amikor ők vesznek észre egy jelzést, jelet vagy ösvényt, akkor elkezdik nagyon élvezni. Elkezdenek élni.

A legtöbb ember gyorsan ráérez a valóságos kaland ízére.

Összekovácsolja ez a gyerekeket?

Igen. Nagyon. Egy csapatból, akár osztályból valódi közösséget varázsol, ahol nincs többé verseny, hanem csak az egymásra figyelés, egymás segítése. A résztvevők megérzik, hogy igazán jól teljesíteni csak együtt tudnak, úgy hogy mindenki a lehető legtöbbet teszi bele saját képességeiből. Itt nagyon igaz az, hogy akkor kezdenek el összekovácsolódni, ha a képességeik közel vannak egymáshoz. Ellenkező esetben a nagy különbségek gátlóan hatnak és sokkal több időt, figyelmet igényel a kívánt eredmény.

Hány fő vehet részt egy ilyen túrán?

Ha egyedül megyek velük, akkor a minimum 6 fő, a maximum pedig 12. Ha ennél többen vannak akkor kell egy segítő, akinek szintén van tapasztalata. Szerencsére számos sporttársam, barátom van, akik szívesen segítenek.

Mi a jó ebben egy iskolának?

A gyerekek szemlélete a nehézségekkel a teherbírással szemben megváltozik, az önbecsülésük megnő. Rájönnek, hogy meg tudnak birkózni bármilyen helyzettel és ezzel együtt arra is, hogy akár a hétköznapok nehézségeit is képesek meghaladni. Megtanulnak számítani egymásra, hallgatni egymásra, megtanulják kinek mi az erőssége a gyengesége, ki miben jó, kinek hogyan lehet segíteni. Egy ilyen túra egyben komoly önismereti lehetőség a gyerekeknek: együttérzővé teszi őket és a pár nap alatt kihoz belőlük olyan rejtett lehetőségeket, amihez néha pár év is kevés.

A rengeteg élmény, kaland a vadállatok közvetlen megfigyelése a madarak röptéből olvasás, a források felkutatása, a tiszta érintetlen víz és levegő, mindez szó szerint gyógyítóan hat rájuk.

Köszönöm a beszélgetést, szép túrákat és kalandokat!