A további ilyen bejegyzésekben, lesz majd kettő csináld magad bejegyzés, és természetesen gondjaim, vágyaim a megfelelő dolgok beszerzésével kapcsolatban.
A várandósság első felében, még csak az izgatottság, és enyhe aggodalom lepi be a napokat, de ez főleg izgalomban nyilvánul meg. Nem látszik még a pocakod, szóval csak az tudja, hogy új életet teremtesz, akinek te elárultad. Nem érzel még semmilyen drasztikus változást az életedben, a gondolataidban. Egyenlőre még csak szokod a gondolatot, hogy kismama vagy, sőt az nem is tudatosul benned, hogy anyuka leszel pár hónap múlva. Csak telnek a mámorral megtelt napok, amikbe néha bele szól egy kis fáradtság, és rosszullét. Nem gondolkodsz azon, mit kell venni az új jövevénynek, nem gondolkodsz azon, hol fog aludni, vagy épp mit fog viselni. Eszedbe se jut a légzésfigyelő, vagy a bébiőr. A babakocsiról meg ne is beszéljünk. Mármint természetesen néha-néha átfut a gondolat, mire lesz szükség, de nem mélyülsz el benne.
Ahogy elkezd nőni a pocakod, és látványos változások mennek végbe a testeden, akkor már jönnek a nehezebb napok. Mint kismama élvezed, hogy végre látszik a pocakod, és érzed a babód mozogoldódni. Minden ilyen aprócska mozgás mosolyt csal az arcodra.
De ugye a pocakod növekedésével a kilók is szaporodnak, és szinte biztos, hogy találkozol legalább egy olyan emberrel a terhességed folyamán, aki majd megjegyzi, hogy “huh mekkora vagy”. Ilyenkor ha sikerül, mosollyal hárítod a megjegyzést, és magadban hevesen kiabálsz “Hello, Terhes vagyok!” De sajnos eljut a tudatodig, és elkezdesz gondolkodni, hogy lehet nagyobb vagyok a kelleténél, felmerül a kérdés benned, hogy esetleg túl sokat híztál volna.
De van úgy, hogy találkozol olyan emberekkel, akik viszont épp az ellenkezőjét állítják, és javítják az önképed, így bátran nézel utána tükörbe, élvezve a pocakod és saját látványod. Elmondod magadban a mantrát, “Terhes vagyok! Lehet híztam, esetleg többet a kelleténél, a ruháim felét kinőttem, de igenis szép vagyok!”
Számomra nagy kérdés, hogy egy terhes nőt miért kell a várandósága alatt a súlyával, a megváltozott kinézetével traktálni. Szóljanak bátran rám, ha a szülést követően nem vagyok képes lefogyni a terhességem előtti súlyra. Mert igenis, akkor már az én testemről van szó, és úgy diétázhatok, és “bünthethetem” testem, ahogy csak szeretném. De amíg ketten osztozunk a testem szinte minden porcikáján, és amit én teszek az az én babámra is hatással van, nem fogok diétába kezdeni, mert épp valaki úgy látja, jól meghíztam. (Itt szóba kerülhetne az is, hogy a túlsúly nem tesz jót a babának, de amíg nem az orvos, vagy védőnő szól rám, addig nem hiszem, hogy a súlyommal baj lenne.) És igen, jól meghíztam, mert épp a testem egy másik embert hordoz magában, és próbál lehető legjobb körülményeket teremteni a babám egészséges fejlődéshez.
2014: Edzőtáborban 2015: III. Trimeszterben
Sokáig tartott míg én is elfogadtam, hogy igenis nagy vagyok, a terhességem előtti állapothoz képest, de ez nem is baj. Ilyen vagyok most, és kész. Amikor valaki nem lát egy hétig, és az az első mondata hozzád, hogy “huh, de meghíztál”, nem igazán esik jól, még ha úgy is van. Tőlem aztán mondhatják, hogy milyen szépen kikerekedett a pocakod, vagy milyen nagy már a pocakod, mert igen, hát láthatóan fejlődik a picim. De amikor valaki egy ilyet vág az arcodba, na akkor lecövekel a láb, lefehéredik az arc, és komolyan mondom sírásra görbül a száj.
Köztudott, hogy a nők általában nem teljesen elégedettek a kinézetükkel. Mindig akad valami apróság ami nem nyeri el a tetszésüket magukon. Ezt tudják férfiak, és nők is egyaránt. Szóval akkor számomra érthetetlen, hogy egy várandós nőt miért kell piszkálni, amikor amúgy is érzékenyebbek vagyunk, hamarabb dühbe jövünk, könnyebben sértődünk…. Dolgoznak a hormonok bennünk.
Sőt titokban szétvet az aggodalom is…MINDEN miatt.
Szóval, amikor legközelebb találkozol egy várandós nővel, ne azzal kezd, hogy “Juj, mekkora vagy!”, mivel ezt tudjuk mi magunk is, és heves harcban vagyunk magunkkal, hogy ezt a tényt elfogadjuk úgy ahogy van. Azzal, hogy esetleg ezt te is hangsúlyozod, azzal a mi hormon túltengéses állapotunknak nem teszel jót. Legyetek megértőek velünk szemben, hisz épp egy piciny embert gyárt a szervezetünk.Erdélyi Zsófia tanácsa
Köszönöm.