A triatlonos világban az IRONMAN Texas vitte el a legtöbb figyelmet: Kristian Blummenfelt 7:21:24-es idővel, Solveig Løvseth pedig 8:11:09-cel győzött, vagyis a norvég állóképességi iskola ismét odatette az asztalra a kalapácsot. A versenyt azonban tragédia árnyékolta be: a brazil Mara Flávia Souza Araujo az úszószakasz közben vesztette életét, a hatósági közlések szerint előzetesen fulladás gyanújával vizsgálták az esetet.
A terepfutók sem ültek otthon lekváros kenyérrel. A Canyons by UTMB 100K mezőnyében Adam Peterman, Zach Miller és Hayden Hawks csatája önmagában is cikket érdemelne: ez az a fajta amerikai ultrafutómezőny, ahol a rajtvonalnál már a cipők is VO2maxot mérnek egymásnak. Európában közben a Madeira Island Ultra-Trail adta a hegyi ultrák egyik nagy színpadát, ahol a 110 kilométeres távon Vincent Esmiol győzött Gautier Airiau és Tyler Green előtt.
Magyar szempontból a hét egyik legerősebb híre Törőcsik Zsófia szabadtüdős teljesítménye: a beszámolók szerint 105 méteres merülésével új AIDA-világcsúcsot ért el, ráadásul edzésen már 107 méterig is jutott. Ez már nem egyszerűen sport, hanem kontrollált zuhanás a csendbe, egy levegővel, idegrendszerrel, technikával és olyan fegyelemmel, amitől a pulzusmérő is vigyázzba áll.
A katonai állóképességi sportok között a Best Ranger Competition hozta a szokásos „ezt ember csinálja?” hangulatot. A 2026-os versenyt Sgt. Drew Schorsch és Spc. Caleb Godbold nyerte a 75th Ranger Regiment színeiben; a viadal a fizikai állóképesség, technikai készség, terepi döntéshozatal és mentális tűrőképesség olyan keveréke, amely mellett egy sima hosszú futás már-már wellness-programnak tűnik. Külön érdekesség, hogy idén a modern hadviseléshez igazodó drónfenyegetés-ellenes elemek is szerepet kaptak.
A hegyek világából két, egymással szinte szimbolikusan összekapcsolódó hír érkezett. Meghalt Jim Whittaker, az első amerikai, aki 1963-ban feljutott a Mount Everest csúcsára; 97 éves volt. Közben a mostani Everest-szezont egy körülbelül 30 méteres, instabil jégtorony, egy veszélyes szérak akasztotta meg a Khumbu-jégesésben, több száz mászót tartva várakozásban az alaptáborban. Mintha a hegy egyszerre emlékeztetne a hőskorra és arra, hogy az Everest ma sem turistaattrakció, hanem kockázatos, élő, változó, könyörtelen magashegyi rendszer.
A hét tanulsága egyszerű: a terepsport nem egy sportág, hanem egy nagy, sáros, jeges, izzadt gyűjtőnév mindarra, amikor az ember kilép a kényelmes zónából, és megkérdezi magától: „Na jó, de mi van még bennem?” A válasz ezen a héten jött triatlonból, ultrafutásból, szabadtüdős merülésből, katonai menetből és hegymászásból is. Röviden: sok sportág. Nagyon sok.
Tóth Viktor, szerkesztő
Forrás: terepsport.hu gyűjtés, részletek a https://www.terepsport.hu/sport oldalon
