Ki is az a Sébastien Raichon?
A francia ultrafutó neve ismerősen cseng azoknak, akik követik az extrém hosszútávfutás világát. Raichon a klasszikus alpesi és mediterrán ultrák mellett elsősorban az önellátó, többnapos, pszichésen is embert próbáló versenyeken szerzett hírnevet.
Futásában nincs teátrális gesztus, inkább csendes következetesség: stabil tempó, fegyelmezett frissítés, és egyfajta „sosem kapkodunk” hozzáállás, ami a Spine Race-en aranyat ér – még akkor is, ha az aranyat itt leginkább jégkristályok formájában mérik.
1972. június 12-én született, 3 gyermek édesapja, 1994 és 2025 között testnevelés tanár, 1989 és 2001 között atlétikai edző, 2004 és 2025 között sportesemény-szervező ("Raid des Dentelles").
Tizenöt évnyi atlétika (sprint, 110 m gátfutás, 400 m gátfutás, versenygyaloglás) után 30 évesen elfordultam a stadionoktól, hogy a szabadtéri sportokat fedezzem fel. Elkezdtem a kalandversenyzést, egy olyan sportágat, amelyben csapatok (2-4 csapattárs) különböző tevékenységeket végeznek: tájfutás, hegyi kerékpározás, kajakozás, kötélsport, canyoning, barlangászat stb.
Már évek óta a legfontosabb időtöltésem, hogy hosszú szóló átkeléseken próbálhatom ki magam, legendás útvonalakon rekordokat döntve. Az egyik legszebb rekordom: 150 óra alatt egyedül szeltem át az Alpokat, és 41 óra 53 perc alatt tettem meg önállóan a GR20-at.
Mi a Spine Race, és miért különleges?
A Spine Race a Pennine Way teljes hosszán halad végig, kb. 430 km hosszan, több mint 13 000 méter szintemelkedéssel, tél közepén, januárban. A verseny 2012-ben indult, azóta pedig legendává vált.
A szabályok szigorúak: kötelező felszerelés, önálló navigáció, limitált alvási lehetőségek, és gyakran –10 °C alatti hőmérséklet, viharos szél, hófúvás, jeges talaj. Itt nem az nyer, aki a leggyorsabb, hanem aki legkevesebbszer hibázik. A versenyzőknek 7 nap alatt kell teljesíteni a versenyt.
A verseny sajátossága, hogy a résztvevőknek folyamatosan döntéseket kell hozniuk:
-
Megálljak aludni, vagy továbbmenjek?
-
Felveszem a vastagabb réteget, vagy kockáztatok?
-
Rövidebb, de technikásabb út, vagy hosszabb, de biztonságosabb szakasz?
Raichon teljesítése – amikor a rutin találkozik a túléléssel
Sébastien Raichon Spine Race teljesítése nem egy látványos sprint volt, hanem egy precízen felépített kalandverseny. A francia futó végig stabil tempót tartott, tudatosan kezelte az alváshiányt, és okosan reagált az időjárási ablakokra.
A beszámolók szerint a legnehezebb szakaszokat – a magasabb, nyílt gerinceket – rossz látási viszonyok között, erős szélben teljesítette, ahol a haladás gyakran inkább hasonlított túlélőtúrához, mint futáshoz.
A Spine Race-en a célba érés önmagában sportérték. Itt nincs „könnyű” beérkezés: minden befutó mögött fagyási sérülések határán egyensúlyozó lábak, órák óta kávén és energiaszeleten élő szervezet, és egy elképesztő mentális fókusz áll. Raichon ezt a kihívást higgadt profizmussal oldotta meg.
Raichon ideje abba a ritka kategóriába esik, amelyikről külön érdemes beszélni, hiszen 100 órán belül kevesen teljesítik a versenyt. Főleg ilyen körülmények között. Idén másnak nem is sikerült. Idei ideje: 95:43:52 óra.
Miért fontos ez a rekord?
A Spine Race nemcsak egy verseny, hanem iskolapélda:
-
Megtanít arra, hogyan működik a szervezet extrém hidegben.
-
Megmutatja, mennyit számít a mentális rugalmasság.
-
Rávilágít, hogy az ultrafutás nem feltétlenül a tempóról, hanem a kitartásról, a tudatosságról és döntéshozatalról szól.
Sébastien Raichon teljesítése jól illeszkedik abba a trendbe, amely szerint az ultrafutás elitje egyre inkább az önellátó, extrém körülmények közötti versenyek felé fordul. Ezekben a futásokban nincs kísérőcsapat, nincs állandó frissítőasztal – csak te, az út, a természet és az időjárás. Meg a jól átgondolt felszerelés, a legszükségesebb minimalista válogatás.
A Spine Race-en az alvás nem regeneráció, hanem kognitív karbantartás. Raichon rövid, 20–40 perces mikropihenőket alkalmazott, jellemzően ellenőrzőpontokon vagy védettebb szakaszokon.
A Spine Race-en az „elkalandozás” olyan luxus, amit teljesen ki kell zárni. A köd, hófúvás és sötét együttese miatt a GPS csak segédeszköz, a mentális jelenlét a valódi navigációs kulcs. Aki nincsen jelen, nem tudatos a legnehezebb körülmények között is, az elveszett. Nemcsak képletesen...
Raichon erőssége a monoton, órákon át tartó koncentráció fenntartása volt – ez az, ami a legtöbb feladást okozza.
A sikeres teljesítés kulcsszavai: szélsőséges körülmények közötti maximális helyzetfelismerés, döntési biztonság, állhatatosság, kitartás, tudatos jelenlét és a gyors reagálás.
Összefoglalva
A Spine Race-en célba érni olyan, mintha valaki azt mondaná:
„Megértettem, hol vannak a határaim – és ma egy kicsit arrébb toltam őket.” Sébastien Raichon pontosan ezt tette.
Ez lényegében az Elite Challenge mottója is lehetne – de az a kihívás egy egészen más liga... Erről a kétféle megközelítésről is beszélgettünk korábban Dittrich András utlrafutóval.
A Spine Race győztes nők - 2026
1. Anna Troup (GBR) – A brit ultrafutók „télkirálynője” újabb legendás győzelemmel írta bele magát a Spine Race történetébe: a 106 óra 19 perces célbaérkezésével nemcsak a téli viadalt nyerte meg, hanem megmutatta, hogy a tapasztalat, a tudatosság és a fegyelem itt (is) aranyat ér. Troup amellett, hogy többszörös Summer Spine-győztes, most már a téli trófeát is a vitrinjébe teheti.
2. Fiona Horsfield (GBR) – A második helyen befutó brit versenyző kiegyensúlyozott futással hívta fel magára a figyelmet. Horsfield nem csupán „túlélte” a Spine Race-t, hanem aktívan formálta azt a verseny tempóját: tudatos frissítés, okos szakaszbeosztás és erős mentális játék jellemezte.
3. Sophie Grant (NZL) – A New Zealand színeiben futó Sophie Grant harmadik helyezése különösen szép siker: Spine bemutatkozása alkalmával rögtön dobogóra állt, ami ritka bátorságra és hatalmas mentális tartalékokra utal. Grant nemcsak tartotta a tempót a veterán mezőnnyel, hanem egy erős hajrával le is győzte a mögötte érkezőket, bebizonyítva, hogy a jövő női extrém futói között kell számolni vele.
A Spine Race győztes férfiak - 2026
1. Sébastien Raichon (FRA) – Az idei verseny férfi győztese, aki 95 óra 43 perc 52 másodperces idővel futott be a célba. Raichon taktikusan, kiegyensúlyozottan kezelte a verseny minden szakaszát, és a végjátékban fordította a legnagyobbakat – megkoronázva ezzel ultrafutói pályafutását.
2. James White (GBR) – A második helyen ért célba 101 óra 52 perc 13 másodperces teljesítménnyel. White végig erős tempót tartott, a végén nem tudta tartani Raichon megemelt tempóját, célba érkezése önmagában is kiemelkedő teljesítmény a kemény téli körülmények között.
3. James Hargreaves (GBR) – A harmadik helyezett ugyancsak Egyesült Királyságból érkezett, 105 óra 20 perc 53 másodperces idővel. Hargreaves stabil tempóval, extrém rövid pihenőkkel és kitartó futással ért fel magát a dobogóra, bizonyítva, hogy a brit extrém futók jól ismerik a Spine Race sötét, hideg világát.
2026 Winter Spine Race férfi eredmények
- Sébastien Raichon (France) – 95:43:52
- James White (U.K.) – 101:52:13
- James Hargreaves (U.K.) – 105:20:53
- Pawel Cymbalista (Poland) – 106:25:35
- Radmer Schalkx (The Netherlands) – 115:56
- Tijmen Schalkx (The Netherlands) – 115:56
- Andrew Reeves (U.K.) – 117:48
- James Riley (U.K.) – 119:22
- Benjamin Potts (U.K.) – 119:34
- Henry Robertshaw (U.K.) – 119:34
2026 Winter Spine Race női eredmények
- Anna Troup (U.K.) – 106:19:12
- Fiona Horsfield (U.K.) – 112:48:49
- Sophie Grant (New Zealand) – 117:32
- Alyssa Godesky (U.S.) – 119:34
- Victoria Morris (U.K.) – 121:50
- Linda Hubbard (U.K.) – 127:47
- Allie Bailey (U.K.) – 130:22
- Ellen Cattanach (U.K.) – 144:47
- Anna Søgaard Hanusova (Denmark) – 149:30
- Catherine Hill (U.K.) – 151:08
Magyar futóról, aki valaha is teljesítette volna ezt a versenyt sajnos nem sikerült információt találni. Akinek esetleg van tudomása magyar célbaérkezőről, kérem jelezze a szerkesztőségünknek!
Miért is ilyen nehéz terepultra a Spine Race?
A Spine Race évről évre híres arról, hogy a brit tél kegyetlen arcát hozza, ám a 2026-os verseny különösen emlékezetes volt. A rajt előtt derült ki, hogy a versenyzőket komoly havazás, szél és rekord alacsony hőmérséklet várja, mivel a területet éppen viharos időjárás – köztük a Storm Goretti – sújtotta, amely hideg, havat és erős szelet hozott.
Ez az időjárás jelentősen lassította a mezőnyt és növelte a kihívást: a terep sok helyen jeges-havas volt, olvadó havon és latyakban futni pedig fizikailag és technikailag is megterhelőbb, mint a száraz, „átlagos” téli viszonyok. A verseny sajátossága, hogy a nevéből adódóan is, szinte végig hegygerincen fut, ahol a szél elől nincsen menedék, nincsen szünet. Minden erősebb, vadabb, hidegebb, kitettebb - a gyakran meredek hegyoldalakkal szegélyezett ösvény pedig hatalmas mentális terhelést jelent, főleg rossz látási viszonyok között. Ami idén szinte jellemezte a versenyt.
Ezért a 2026-os győztesek ideje – például a férfiak 1. helyezettjének 95:43:52-es időeredménye – különösen értékes teljesítménynek számít, mert a korábbi rekordidőkhöz képest lassabb és „durvább” körülmények között született.
-
Indulók száma: 537 fő
-
Célbaérők száma: 313 fő
-
Teljesítési arány: ~58 %
Források, további olvasnivalók
-
The Spine Race – hivatalos oldal és archívum
-
Trail Running Magazine (UK): Spine Race beszámolók és interjúk
-
iRunFar – Winter ultrarunning and Spine Race coverage
-
Sébastien Raichon (bemutatkozás, versenyek, eredmények, interjúk, közösségi csatornák)
