Stressz! Ez a kifejezés rohanó mindennapjaink szinonimájává vált! Amit a köznyelv nagy általánosságban negatív jelzővel illet, azt az élet sötét oldalaként aposztrofálja. Tele tűzdeli húrként feszülő idegszálakkal, meghasonlott személyiséggel, széthullott családokkal. Azt csupa rossz és ártó tényezők okának, okozójának. Pedig, ha ez nem lenne, létünk, egyet jelentene az inger nélküli környezetben való vegetálással.
A stressz, része az életnek. Mint számos más dolog az életben, ennek az éremnek is két oldala van. Melynek mezsgyéje igen keskeny. Ennek a határnak a határőre maga a személyiségünk, aki megóvhat minket attól, hogy az ártó tényezők valóban garázdálkodhassanak egészségünk féltett birodalmában.
Mi is az a stressz?
Selye János nevéhez fűződik a stresszkoncepció leírása.
A stressz, az élő szervezet válasza bármilyen természetű megterhelésre.
Azaz, bárminemű helyzet, vagy tett, ami követelményt állít a személy elé.
A stressz, a kihívás alapvető a fejlődéshez, ha folyamatosan képesek vagyunk megbirkózni a nehézségekkel
Selye János szerint nem specifikus károsító hatásokra a szervezet azonos módon, az általános adaptációs szindrómával ( GAS- Generális Adaptációs Szindróma) reagál. Ennek három szakasza van:
-
- az alarm, vagy vészreakció
-
- az ellenállás fázisa
-
- majd a kimerülés állapota.
Az első fázis nem csupán nem káros önmagában, hanem mind a fizikai, mind a pszichológiai fejlődés alapvető feltétele.
Stressz akkor válik kórossá, ha nem vagyunk képesek megbirkózni az újszerű, veszélyeztető helyzettel, illetve a krónikus stressz, a kimerülés fázisa egyértelműen károsító hatású.
A kimerülés állapotának, a krónikus stressznek nemcsak súlyos pszichológiai hatása van, hanem élettani következményekkel is jár.
A jó és a rossz...
Van egy olyan stressz, ami szükséges ahhoz, hogy élni tudjunk. Pontosabban, hogy ne csak vegetáljunk, hanem cselekvő kiteljesedett életet éljünk. Ez az a stressz, ami állandóan jelen van az életünkben, ami mozgásban, lendületben tart, energizál minket. Erre tehát szükségünk van, és ez nem is okoz semmiféle betegséget.
Ami az ellenségünk, az a distressz, amely az ember nem specifikus alkalmazkodása bizonyos helyzetekhez. Ez a káros, kellemetlen és egészségre ártalmas stressz.
Az ember úgy lett megteremtve, hogy képes legyen alkalmazkodni a környezetéhez. Ez egy csodálatos képessége az emberi fajnak. Képesek vagyunk alkalmazkodni az időjáráshoz, egymáshoz, különböző életfeltételekhez, még akár a súlytalansághoz, és a veszélyhelyzetekhez is. Az alkalmazkodó képességünknek, illetve annak hiánya, szerepe van a distressz kialakulásában.
Amikor az ember veszélyben érzi magát, két lehetőség között választhat: vagy küzd és így védi meg magát, vagy elmenekül. Mind a két védekezési formához plusz energiára van szüksége. A szervezetünk hihetetlen zsenialitással lett megszerkesztve, ugyanis vészhelyzet esetén, az idegrendszerünkön keresztül eljutó ingerek hatására, a mellékvese-velőállománya adrenalint, és ahhoz hasonló hormonokat termel, amik fokozzák a szív működését, az erek kitágulását, növelik a vérnyomást az izmok jobb vérellátásának érdekében. Ilyenkor képesek lehetünk egy emberfeletti teljesítményre is. Ez még önmagában nem a kellemetlen és káros stressz. Gondoljuk el, hogy egy sportolónak is szüksége van erre a plusz energiára ahhoz, hogy valamilyen eredményt érhessen el.
Mivel ezek a hormonok azt a célt szolgálják, hogy nagyobb fizikai teljesítményt nyújthasson a szervezetünk, ezért, ha az olyan vélt támadáskor termelődik, ami nem igényel nagyobb fizikai megterhelést, akkor pont ezek a hormonok lesznek azok, amik károsítják a szervezetünket. Egy állandó felfokozott, készenléti állapotot fenntartva - magasabb vérnyomás, feszült, bevetésre váró izomzat, stb. - kimerítő, és toxikus hatással is lehetnek ránk. Ennek az állandó feszült állapotnak olyan fiziológiai hatásai is vannak, amik komoly betegségek kialakulását eredményezhetik. (Szív- és érrendszeri, keringési betegségek, gyomorfekély, depresszió, stb.)
A fizikai aktivitás kedvező hatásai biztosítják a növekedés és a fejlődés optimális szintjének elérését, a lelki-testi egészséget, amely egy életen át fenntartható. Aktív életmóddal csökkenthető az agresszivitás is. Kerékpározással, futással vagy úszással a stressz által okozott feszültséget, a felgyülemlett energiát hatásosan le lehet vezetni és nem utolsó sorban, segítenek abban is, hogy éjszaka jól tudjál aludni!
Étkezz egészségesen, ne az étkezések lerövidítésével spórolj időt!
Az ivást és a dohányzást sokan használják feszültség levezetőként, pedig hosszútávon igen károsak. A mértékletesség itt is nagyon fontos, de ezek teljes elhagyása talán még fontosabb.
A sport megelőző szerepére hívnám fel a figyelmet, mert nem csak jellembeli, fizikális különbségek vannak, de az életvezetésben is sokkal tapasztaltabbak a sportot szerető és gyakorló emberek.
Számunkra sportolóknak nem is kell ezeket magyarázni, mint azoknak, akik csak kacsingatnak erre felé a sport felé.
Őket kell meggyőzni a sport fontosságáról, a teljes élet és a hosszú távú egészség megőrzés szempontjából mennyire elengedhetetlen. Nekünk, elég csak hiteleseknek maradnunk!
Persze az aktív sport mellett még számos módon lehet a káros stressztől megszabadulni, de ez már habitus kérdése.
Ilyenek lehetnek, az autógén tréning, a masszás, de ezekről a későbbiekben.
[ Forrás: Selye János, Életünk és a stressz. Akadémiai Kiadó, Budapest 1978 ]
