Dzsungel, hátizsákolás és tájoló: új katonai csapatverseny indult a Csendes-óceán térségében
Az U.S. Army Pacific — röviden USARPAC — első alkalommal rendezi meg a Pacific Land Forces Team Readiness Challenge nevű nemzetközi katonai csapatversenyt Hawaiin. A PLFTRC nem klasszikus sportesemény, de a terepsportos szemnek azonnal ismerős a képlet: terhelés alatt mozgás, tájékozódás ismeretlen terepen, akadályok, csapatmunka, döntésképesség fáradtan, és az a bizonyos hátizsákos menet, amelynél a vállpánt mindig erősebben ösztönöz, mint bármely motivációs idézet.
A hivatalos program szerint a fogadás, előkészítés, mozgatás és integráció április 27–30. között zajlott, maga a verseny pedig május 1–6. között fut Oahu szigetén. A mezőnyben kilenc ország szerepel: Malajzia, Fülöp-szigetek, Fidzsi, Mongólia, Új-Zéland, Kanada, Szingapúr, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. Minden nemzet egy-egy csapatot küldött a fizikailag és mentálisan is kemény feladatokra épülő viadalra.
A verseny célja nem pusztán az, hogy kiderüljön, ki fut gyorsabban dzsungelben, ki pakol rendezettebben, vagy kinek van jobb viszonya a térképpel, olyan helyzetekben, amikor már a zokni is saját életet kezd élni. A PLFTRC fő üzenete az interoperabilitás: a szövetséges és partner szárazföldi erők közös felkészülése, egymás eljárásainak megismerése, és annak gyakorlása, hogyan tudnak különböző országok katonái együtt dolgozni nyomás alatt. A hivatalos ismertető szerint a verseny a harckészséget, a csapatmunkát, a taktikai problémamegoldást és a közös működést teszteli.
A feladatok között szerepelt részletes felszerelés-ellenőrzés, M4A1 karabélyos felkészítés, M240 és M249 géppuskás ismerkedés, álcázás, alapvető harctéri egészségügyi technikák és sebesültszállítási gyakorlat is. Vagyis a verseny nemcsak arról szól, hogy „ki bírja tovább”, hanem arról is, ki tud pontos, fegyelmezett és hasznos maradni akkor, amikor a pulzus már dobol, a hőség dolgozik, a csapat pedig csak akkor jut tovább, ha mindenki odateszi a maga részét.
A terepsport stílushoz legközelebb talán a Jungle 10K és a 8 mérföldes hátizsákolás áll. A dzsungel 10 kilométeres szakaszán a csapatok változatos terepen haladtak, akadálypályát teljesítettek, és rajként kellett végigvinniük a feladatot. A 8 mérföldes hátizsákolás hivatalos leírása pedig pontosan azt emeli ki, ami a hátizsákos edzés lényege: terhelés alatt minél gyorsabban mozogni, közben fenntartani a küldetésképességet, és nem szétesni fejben, amikor a táv már nemcsak kilométer, hanem jellempróba is. Az első inkább technikai-taktikai próba, a második pedig sebesség-állóképesség kihívás.
A tájékozódási feladatok szintén hangsúlyosak voltak. A résztvevők klasszikus terepi navigációs elemeket gyakoroltak térképpel, iránytűvel és terepazonosítással, majd városi környezetben is pontokat kellett megtalálniuk. A városi navigáció már nem a „séta a parkban” kategória: beépített környezet, korlátozott mozgási útvonalak, akadályok, szűk terek, gyors döntések.
A résztvevők között többek között megjelent: az Egyesült Államok 25. gyaloghadosztályának katonái, a Fidzsi Land Force csapata, valamint a brit Gurkhák is. Ez a mezőny katonai szempontból is izgalmas: csendes-óceáni, délkelet-ázsiai, óceániai, észak-amerikai és brit erők dolgoznak egymás mellett, ugyanazon a pályán, ugyanazzal a céllal — felkészültség, állóképesség, csapatmunka, kitartás.
A cikk írásakor hivatalos eredmény még nem jelent meg, mert a hivatalos program szerint a verseny május 6-ig tart. Vagyis a PLFTRC most még menet közben van: a bakancs poros, a térkép gyűrött, a végeredmény pedig még valahol a hawaii dzsungelben lapul. A verseny végén cikkünket frissítjük.
Forrás:
