A mezőgazdasági állattartás sokkal jobban hozzájárul az üvegházhatás kialakulásához, mint korábban gondolták. Ebbe nemcsak az állatok által kibocsátott gázok, hanem például a tartásuk, a hús feldolgozásának, tárolásának energiaigénye is beleszámít.
Az ENSZ egy 2006-os elemzése már felhívta a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket jelent az állattartás a klímára, érzékletes példa volt, hogy például a szarvasmarhák által kibocsátott metán milyen mértékben fokozza az üvegházhatás kialakulását. Az akkori számítások szerint az állattenyésztés - és a hozzá köthető tevékenységek, iparágak - a világ károsanyag-kibocsátásának 18 százalékát teszik ki, és ez meghaladja a szállítási szektor környezetkárosítását.
A World Watch Institute új tanulmánya szerint viszont sokkal rosszabb a helyzet, mert „az emberi tevékenységek által kibocsátott üvegházhatású gázoknak legalább 51 százaléka az állattenyésztésből ered.”
A várhatóan nagy vitákat kiváltó tanulmány írói úgy számolnak, hogy a világ mezőgazdasági állatállományai – tehenek, sertések, juhok, kecskék, tevék, szárnyasok stb. – évente 32 milliárd tonnányi széndioxidot és más káros gázt bocsátanak ki (figyelembe véve a légzést is), és ez több mint az ipari termelésé. A becslések szerint a levegőbe kerülő metán legalább 37 százaléka a szarvasmarháktól ered, és az újabb elméletek szerint a metán harmincháromszor károsabb az éghajlatra, mint a széndioxid. A közvetlen gázkibocsátás mellett rendkívüli károkat okoz az is, hogy egyre nagyobb az állattartásra – ide értve a takarmányozást - felhasznált földek nagysága, vagyis csökken az erdők és természetes növények területe. Arról nem is beszélve – állítják a tanulmány szerzői -, hogy a hústermesztés igen sok járulékos költséggel jár, például az európai sertéseknek Brazíliából szállítják az olcsó szóját, ahogy igen energiaigényes maga a húsevés is, hiszen a húst hűtve kell tárolni, és sokáig kell főzni.
A szakértők úgy vélik, az állattenyésztési gyakorlat megváltoztatása, vagy egyszerűbben fogalmazva: a húsevés visszafogása ma fontosabb feladat a klímavédelemben, mint a fosszilis energiaforrások kiváltása a megújuló energiával. És állítólag az energiafelhasználás megváltoztatásánál gyorsabb eredménnyel kecsegtet a vegetáriánus étkezés, ahogy az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testületének elnöke, Rejendra Pachauri mondta: „a csökkentett húsfogyasztás a legvonzóbb lehetőség az éghajlat változásának kivédésében”.
Mezőgazdasági szakemberek azt mondják, ezeket az adatokat és elméleteket nagyon alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt cselekednénk, pláne ha meggondoljuk, hogy a világ sok országában a kormányok is támogatják valamilyen formában a mezőgazdaságot, a hústermelést. Kérdés, hogy politikailag mennyire lenne bölcs az amúgy is gyakran tiltakozó állattartókat az állományuk radikális csökkentésére kényszeríteni. Ráadásul nemrégen még az is kiderült, hogy a házi kedvencek tartása is károsítja az éghajlatot. Új-zélandi kutatók szerint legalábbis egy középtermetű kutya táplálásának ökológiai költsége – évi 164 kiló húst és 95 kiló gabonafélét számítva - akkora, mintha 10 ezer kilométert vezetnénk egy 4,6 literes Land Cruisert.
Kapcsolódó cikk: Állattartás és klímaváltozás
Forrás: MR Online
