Karl Bushby vállalkozása valamivel hosszabbra sikerült, mint egy kiadós túra. Az egykori brit ejtőernyős 1998 novemberében a chilei Punta Arenasból indult el, hogy saját erejéből jusson haza Angliába. (Erről ebben a cikkben írtunk: Ötvenezer kilométer gyalogosan hazafelé - Karl Bushby és az újrakezdés állóképessége). 2026. november 2-án pedig megérkezett. A két dátum közé egy fél élet fért be.
Hull Queen Victoria Square terén délelőtt 11 óra körül már a hazatérőt ünnepelték. A város hivatalos programjának megfelelően Maria Coward főpolgármester fogadta, a városháza előtt pedig szurkolók és érdeklődők sokasága gyűlt össze. Bushby a felszerelését szállító kocsival érkezett: ugyanaz az ember és ugyanaz a mozdulat, amelyet hosszú éveken át utak, sivatagok és idegen városok kereteztek. Ezúttal azonban már ismerős volt a cél.
A legfontosabb célvonal a családi háznál húzódott
A városi ünnepség után még hátravolt az utolsó szakasz édesanyja, Angela otthonáig. Az érkezésről készült Reuters-felvételeken anya és fia ölelésben találkozik: a hatalmas expedíció egy egészen hétköznapi, éppen ezért megrendítő jelenetben ér véget.
A hazatérés családi jelentőségét talán mindennél jobban mutatja, hogy Bushby fia, Adam már 36 éves, tizenkét éves lányunokájával pedig most találkozhatott először személyesen. Amíg ő a következő határt, hegyvidéket vagy vízi átkelést próbálta megoldani, otthon felnőtt egy újabb nemzedék. Az időt nem lehetett a felszerelés mellé felpakolni a kocsira.
Az állóképességhez néha várni is tudni kell
A Goliath Expedition különlegességét az adta, hogy Bushby nem használhatott közlekedési eszközt az útvonalon való előrejutáshoz. A hosszú kényszerszünetek után onnan folytatta a vállalkozását, ahol korábban megszakította.
A huszonnyolc év ezért nem jelentett huszonnyolc év megszakítás nélküli gyaloglást: vízumproblémák, pénzügyi nehézségek és a világjárvány is késleltették.
Az út az amerikai kontinenseken át, a Bering-szoroson keresztül vezetett Ázsia, majd Európa felé. A Darién-vidék dzsungele és a sarkvidéki körülmények mellett a bürokrácia is makacs ellenfélnek bizonyult. Egy emelkedő legalább többnyire nem kér újabb igazolást arról, hogy valóban felfelé szeretnénk menni.
Sportolói szemmel ebben a történetben a terheléshez való alkalmazkodás mellett az újrakezdés képessége az igazán rendkívüli. Hosszú kihagyás után ismét útra kelni, visszavenni a napi ritmust, és egy évtizedekre nyúló vállalásnak újra nekifeszülni: ez az állóképesség olyan oldala, amelyet egyetlen célfotó sem tud teljesen megmutatni.
Az utolsó nagy földrajzi akadály a La Manche volt. Bushby csapatának közlését idézve az AFP arról számolt be, hogy 2026. október 5-én Dover közelében ért angol partra a csatornán való átkelés után. Innen még hátravolt az országon belüli út Hullig. Az angol part tehát mérföldkő volt; a történet november 2-án, otthon zárult le.
Werner Herzog filmre viszi a hazafelé vezető utat
A történetet Werner Herzog is dokumentálja: a készülő egész estés dokumentumfilm címe Walk of Life. Az AFP tudósítása szerint a rendező és stábja Dover közelében is ott volt Bushby fogadásánál, a film mögött álló produkció pedig hosszú éveken át segítette az expedíciót és a felvételek megőrzését. A hazatérésnél is forgattak.
A kamera számára aligha lehetett volna erősebb befejezést írni. Nincsen szükség kitalált fordulatra: a főszereplő egyszerűen hazagyalogol, csak közben eltelik huszonnyolc év.
Bushbyre most másféle feladat vár: megtalálni helyét az expedíció utáni hétköznapokban. A Reuters beszámolója szerint angliai előadókörutat is tervez. A történetét tehát továbbviszi, miközben a hosszú út végre lezárult.
Forrás: euronews.com/ | abc.net.au
