A Trans Am Bike Nonstop Check Point Edition röviden
Szőnyi Ferenc a Trans Am Bike Nonstop Check Point Edition versenyen ért célba harmadik helyen. A verseny 2026-os formátuma a klasszikus amerikai transzkontinentális bringás hagyományt viszi tovább, de nem teljesen úgy, mint a régi RAAM: a versenyzőknek kötelező ellenőrzőpontokat kell érinteniük, a köztük lévő útvonalat viszont saját döntéseik alapján tervezhetik meg. A bikepacking.com ismertetője szerint ez egy egyszakaszos, önellátó ultraállóképességi kihívás, amelyben a versenyzőknek három kötelező checkpointon kell áthaladniuk, miközben a köztük vezető út megválasztásában stratégiai szabadságuk van.
A távadatoknál érdemes pontosan fogalmazni, mert több szám is forgalomban van. Szőnyi saját oldala 6800 kilométeres, nyugati parttól keleti partig tartó kihívásként mutatja be az eseményt, a bikepacking.com adatlapja 3300 mérföldet / 5311 kilométert ad meg, míg Szőnyi Feri friss beszámolójában 5256 kilométert ír.
A különbség nem feltétlen ellentmondás: a Check Point Edition lényege éppen az, hogy nem egyetlen kötelező GPS-nyomvonalat kell követni, hanem a checkpointok között a versenyzők útvonalat választanak.
A lényeg viszont világos: Szőnyi 15 nap 16 óra 22 perc alatt ért célba. Ez az 5256 kilométeres célbeszámoló alapján nagyjából 335 kilométer/napos átlagot jelent úgy, hogy ebben minden benne van: alvás, evés, boltkérés, szálláskeresés, defektszerelés, eltévedés, rossz döntés, jó döntés, és az a pillanat is, amikor az ember a benzinkutas polc előtt állva próbálja eldönteni, hogy a harmadik csokis tej még sporttáplálkozásnak számít-e.
Mitől lehetünk különösen büszkék erre?
Először is: abszolút harmadik helyről beszélünk. Nem „szép korosztályos helyezés”, nem „tiszteletbeli célba érkezés”, hanem dobogó az összmezőnyben. A 2026-os verseny győztese az uruguayi Nicolas Moldavsky lett, a Trans Am Bike Nonstop hivatalos közösségi oldala szerint rekordot jelentő 14 nap 4 óra 54 perces idővel. Szőnyi ehhez képest mindössze körülbelül 1 nap 11 óra 28 perccel volt lassabb – 61 évesen, egy olyan műfajban, ahol a fiatalabb kor önmagában sem garancia semmire, de a regeneráció, az alvásmegvonás tűrése és a sérülésmenedzsment brutálisan számít.
Másodszor: ez önellátó verseny. És ez kegyetlen kulcsszó, összehasonlítva a hét másik kiemelkedő rekordjával, a brit Sarah Ruggins Európa keresztül kerékpározásával. Ég és föld a különbség. A bikepacking.com ismertetője szerint nincs privát segítség, nincs saját depó, nincs drafting, nincs előre lerakott csomag, nincs kísérőautó: ételt, szállást, javítást, pihenést csak a mindenki számára elérhető kereskedelmi szolgáltatásokból lehet megoldani.
Ez óriási különbség például a Race Across America jellegű, támogatott transzkontinentális versenyekhez képest. Szőnyi korábban többször teljesítette a RAAM-et, de ott a klasszikus ultrakerékpáros logika szerint kísérőcsapat segítheti a versenyzőt. A mostani amerikai teljesítésnél viszont neki kellett megoldania a kerékpárjavítást, az ellátást, a szállást, az útvonalat és a saját mentális túlélését is.
A döntések, amelyek alapja a tapasztalat
Az önellátó ultrakerékpározásban az erős láb csak belépő. Utána jön az igazi verseny: hol alszol, mikor alszol, mit eszel, mikor eszel, honnan lesz belső, külső, töltő, láncolaj, meleg ruha, víz, kávé, józan ész.
Szőnyi menet közben nem laborpályán haladt. Volt olyan szakasz, amikor 24 órán belül négy defektet kapott, küzdött szálláskereséssel, időzónaváltással, hideggel, étel- és energiahiánnyal, a Yellowstone térségében pedig 2560 méteres magasságig kapaszkodott fel, helyenként 12 százalékos emelkedőkön tolva a kerékpárt.
Romantikus? Utána talán. De ott a helyszínen olyan kaland amely egyszerre kegyetlen kiképzés, műszaki vizsga, meteorológiai gyakorlat és önismereti tréning.
A klasszikus országúti versenyzőnek a frissítést a csapat biztosítja. Az önellátó ultrásnak a frissítés néha egy benzinkút neonfényes polca, egy kisvárosi motel, egy véletlen nyitva tartó bolt, vagy az a döntés, hogy most nem megy tovább, mert holnap is fel kell kelni, tovább kell menni. Ezért nehéz összehasonlítani ezt a teljesítményt bármilyen hagyományos kerékpárversennyel. Itt nemcsak wattot mérünk, hanem alkalmazkodást, tűrést és kitartást.
Szőnyi előélete: ez nem a semmiből jött
Szőnyi Ferenc története azért különleges, mert későn kezdett komolyan sportolni, de aztán nem aprózta el. Saját bemutatkozása szerint negyvenéves kora körül talált igazán magára a sportban; azóta 173 ultraironmant teljesített, háromszor végigkerékpározta a Race Across Americát, és 60 évesen 12 500 kilométert tekert át Kanadán.
A 2025-ös TransCanada Ultra különösen fontos előzmény. Szőnyi Ferenc 45 nap 3 óra 14 perc alatt teljesítette a Whitehorse és St. John’s közötti kanadai átkelést, ezzel ő lett az esemény összetett csúcstartója. A korábbi, 2024-es teljesítő, Drew Hartstone ideje 51 nap 6 óra 16 perc volt. Ez azt jelenti, hogy Szőnyi nem egyszerűen végigment egy kontinensnyi távon, hanem több mint hat napot javított az addigi legjobb teljesítésen.
A Forbes nagyinterjúja szerint a TransCanada nemcsak távban volt brutális, hanem mentálisan is: Szőnyi egyedül, önellátó módon, medvék, eső, hosszú vadon-szakaszok, szállás- és ellátási problémák között teljesítette a kihívást. Ez azért fontos, mert a mostani amerikai eredménye így könnyebben érthető, hiszen egy hosszú, ultrakerékpáros sorozat soronkövetkező epizódja.
És persze ott az ultratriatlonos háttér: Szőnyi korábban tízszeres, húszszoros és harmincszoros Ironman-távú versenyeken is szerepelt, és nem "csak" szerepelt, hanem nyert tízszeres és húszszoros Ironmant, a világon másodikként teljesítette a harmincszoros Ironman távját, és ultratriatlon-világbajnok lett.
Kerüljünk képbe: RAAM, klasszikus Trans Am, TransCanada
Szőnyi Ferenc mostani amerikai eredményét három szemszögből érdemes nézni.
Az első a RAAM. A Race Across America rövidebb, nagyjából 4800 kilométeres transzkontinentális verseny, de támogatott formában zajlik: kísérőcsapat, járművek, frissítés, technikai és logisztikai háttér segítheti a versenyzőt. Ettől nem könnyebb, csak más. A RAAM tempója jellemzően magasabb, a logisztikai döntések nagy részét azonban nem egyedül a bringás viszi a vállán.
A második a klasszikus Trans Am Bike Race, amely történetileg körülbelül 4200 mérföldes / 6800 kilométeres, önellátó országúti átkelés volt Astoriától Yorktownig. A régi fix útvonal rekordjai és az új Check Point Edition idők nem teljesen vethetők össze, mert megváltozott a formátum és az útvonalválasztás szabadsága.
Mégis sokatmondó, hogy a klasszikus Trans Am történeti rekordjaként Abdullah Zeinab 2019-es 16 nap 9 óra 56 perces idejét szokták említeni; ehhez képest Szőnyi 15 nap 16 óra 22 perces ideje a mostani, rugalmasabb checkpoint-formátumban is nemzetközi mércével erős teljesítmény.
A harmadik a TransCanada Ultra. Ott a táv nagyjából kétszerese volt a mostani amerikai teljesítésnek, és Szőnyi rekordot állított fel. Az amerikai verseny viszont gyorsabb, sűrűbb, versenyszerűbb és közvetlenebb élmezőnyharcot hozott, Kanada inkább kontinensnyi túlélőtúra volt.
Az ultratávok és a kor: miért nem „csak” szép eredmény?
A legfontosabb: Szőnyi nem korosztályos díszhelyezést szerzett. 61 évesen lett harmadik összetettben. Ez azért nagyon fontos, mert az önellátó ultrakerékpározásban (és minden hosszútávú erőpróbán) a kor kettős tényező.
A tapasztalat, türelem, önismeret, fájdalomtűrés és kríziskezelés javulhat az évekkel. De a regeneráció, az alvásmegvonás toleranciája, az akut sérülések kockázata, az izomzat és kötőszövet terhelhetősége már nem feltétlenül jár hozzá.
Az évek előrehaladtával nem kell elfelejteni az egészen kiemelkedő és fantasztikus teljesítményeket, csak másként kell rájuk tekinteni, másként kell felkészülni, edzeni, gondolkodni. Gene Dykes 70 év felett még bőven 3 órán belül futotta a maratont, sivatagi ultrákat teljesít, akár többnapos versenyeken is helyt áll. Tommy Hughes elmúlt 60 éves, amikor 2 óra 30 percen belüli maratont futott!
A versenyben második helyen célba érő Russ Griffiths pedig 62 éves, sokéig nagyon közel haladt az élen haladó Nicolas Moldavskyhoz (Uruguay), aki végül rekorddal nyerte az összetett Trans Am Bike Nonstop Checkpoint Editiont 14 nap 4 óra 54 perces idővel!
A negyedik helyen Sarah Rice áll (kb. 2 nappal Feri mögött), de még nem ért célba a cikk írásakor!
Rice korábban a Mishigami Challenge-en és más bikepacking eseményeken is kiemelkedő eredményeket ért el, legutóbb a 2025-ös Driftless Dagger női győztese volt. Ez a verseny egy 550 mérföldes (885 km), önellátással zajló ultrakerékpáros verseny Illinois, Iowa, Minnesota és Wisconsin államokon keresztül.
A tanulság: a hosszútávú sportban nem az nyer, aki a leggyorsabban indul, hanem az ér a legmesszebbre, aki a legtovább tud jó döntéseket hozni. Szőnyi Ferenc ebben nemcsak kiemelkedő versenyző, hanem külön iskola.
Tóth Viktor, szerkesztő
Forrás: rideyrbike.com | https://www.facebook.com/TransAmBikeNonstop
