Szóval ez a szuperül behálózott világ eléri, hogy ma már nem is annyira ritka az a bizonyos négy levél. Kicsit eltértünk a tárgytól. Vissza a herékhez. Bár gyerekként csak a lóherét ismertük, azóta szembejött már velem sokféle here:) Az alexandriaitól a perzsától a vörösig mindenféle. Leginkább a vörös herével kapcsolatban beszélünk pozitív egészségre gyakorolt hatásokról, bár mélyen hiszek benne, hogy a föld minden növénye jó valamire.
Miért épp a here? Ez a jelentéktelen, minden gyalogút és árokpart mellett ott csövező aprócska növény. Azért mert képes rá, hogy egyensúlyba hozza a hormonháztartásunkat. Mert képes csökkenteni a mell és prosztatarák kockázatát. Ez a picike kis vörös virág egyfajta növényi ösztrogént tartalmaz. Miért olyan fontos ez ma nekünk? Kit érdekel az ösztrogénszint? Bármilyen meglepő, ez az anyag ma társadalmi szinten is problémákat okoz, bár pontosítanom kell: nem szegény ösztrogén a hibás, ahogy nem a parlagfű a hibás a parlagfű allergiádban.
A helytelen életmódunk, ami alatt sok egyéb közt most azt értem, hogy sokkal inkább heverünk a tv előtt, sorozatokat bámulva, mint, hogy kimenjünk kirándulni, vagy hogy felfalunk egy fél marhát egy ültő helyünkben, aminek messze nem az a legrosszabb hatása, hogy túl esszük magunkat, vagy hogy azzal áltatjuk magunkat, hogy a cigi mégsem öl meg, csak hobbiból írják a dobozára, vagy hogy a napi egy pohár vörösbor gyógyszer, úgy hogy akkor a napi egy liter még erősebb gyógyszer, vagy hogy hazudunk egymásnak, mert azzal áltatjuk magunkat, hogy amiről a másik nem tud, az nem fáj, vagy hogy meglopjuk, ha csak kicsiben is a munkáltatót, a szülőket, a szomszédot vagy a választókat (igazából mindegy), hiszen csak egy keveset loptunk, és a fizetésünk is olyan kevés, hogy az már arcpirító, ha nem adnak rendes fizut, akkor majd kiegészítjük.
De ezek a dolgok hatnak ránk, sőt leginkább ránk hatnak.
Az emberi morál nem egy valaki által kitalált és lejegyzett szöveghalom, amit vagy betartok vagy nem. Az emberi bánat nem csak egy érzés, ahogy a szeretet sem az. A világ végtelenül összetett (hála az égnek, így van hova fejlődni) ahogy az emberi test, lélek és Én-tudat is. Azt nyilván mindenki érti, mi az összefüggés az ösztrogén szint és a testmozgás vagy a táplálkozás között. Az már talán kevésbé egyértelmű, hogy jön ide a morál.
Pedig egyszerű: amikor saját önző érdekeinket szem előtt tartva más lényeket kínzunk (csirke, marha stb gyógyszerezése és hormonkezelése), csak hogy gyorsabban nőjön, hogy több tejet adjon, vagy ne pusztuljon el leukémiában még az előtt, hogy levágnák, amikor egy bocinak mozdulni alig van helye, hogy több férjen el belőle egy csarnokban, és nekünk meg sem fordul a fejünkben, hogy valami itt nem ok, csak faljuk a húst és vedeljük a tejet, tejfölt, joghurtot túrót, mert a tej élet erő egészség, akkor istenigazából totál magunk alatt vágjuk a fát. A hormon, amitől a szegény marha jóval gyorsabban lett több száz kilós felnőtt, mint azt magától szerette volna, a mi testünkben sem válik mássá, mint, ami az állatban volt: hormon, ami olyan, mint egy hormonkezelés.
Elárulom, hogy ahhoz, hogy legális kezelésként egy ember növekedési hormont kapjon, nem kevés vizsgálaton kell átesni, mert nem éppen veszélytelen. A hormonok és a mirigyeink egy nagyon finom egyensúlyt tartanak fenn a szervezetben és a legtöbb létfontosságú folyamatban főszerepben tündökölnek. Na már most ugye ki szereti, ha helyette a kaszkadőr veszi át a teljes szerepet és aztán ő mondja meg, mi legyen a film vége, és az ő nevét írják ki a vászonra, bár itt csak a vérképünk lehet a vászon. Egyszóval kínzunk állatokat és gyógyszerezzük őket csak, hogy mielőbb elérjék a vágósúlyt, mert te meg én nem bírunk magunkkal, és hisztérikusak leszünk, ha nem kapjuk meg amit akarunk. És mit akarunk? A fene se érti az ízlésünket, de újra és újra elcsábulunk olyan élelmiszereknek, amiket kizárólag a jóléti társadalomban lehet letolni az emberek torkán rosszullét nélkül. Normális éhes embereknek eszébe nem jutna azt a vacakságot lenyelni, amit a gyorséttermek kínálatában megtalálunk.
A vörös here és réten növő társai vissza tudnak téríteni bennünket az egészséges ösztönökből fakadó ízléshez, ízleléshez, a vágyhoz, hogy azt együk, ami valóban boldogabbá és egészségesebbé, egésszé tesz bennünket.
Nézzük, milyen hatása lesz a vörösherének, ha rászánjuk magunkat a legelészésre?
Megfiatalítja és simává teszi a bőrünket. Egészségesen tartja a csontokat, megakadályozza a csontok leépülését, védi az ízületeket. Erős antioxidáns, így az egész szervezetet védi a szabadgyököktől. Ez jó:) De mi a fenét jelent ez valójában? Képzeljük el, hogy a sejtünk finom kis rétegeit egyszer csak megtámadja az oxigén, és akár a vas, amikor rozsdásodik, elkezd az anyag átalakulni. A sejtjeink egészséges részei megöregednek, és akár a genetikai anyag is mutálódhat.
Persze előfordulhat, hogy a mutáció folytán valami szuper képességre teszünk szert, de sajnos legtöbbször épp a fordítottja a helyzet: elveszítjük valamelyik szuper képességünket. Batman helyett Nyekkman leszünk.
Mondjuk leépül a csontunk, vagy felborul a hormonháztartásunk, vagy fájnak az ízületeink, vagy vizeletvesztési problémáink lesznek. De ezen kívül még szinte bármi jöhet. Érdemes tehát ezt a kis virágot ilyenkor begyűjteni, hogy ihassuk a teáját télen is. Most meg úton útfélen kapjunk be egy egy friss virágfejet, az bőven elég lesz. Ha mindennap megtesszük.
Napos reggelen gyűjtsétek. Miről ismerjük fel? Arról, hogy pont olyan, mint a három levelű lóhere. Merthogy az. Csak ebben az esetben kicsit magasabbra nő, több levele van, és egy szőrmókszerű rózsaszínes bordós virágfejecske díszíti, aminek a kis szirmait ha kihúzzuk, édes nektárt szívogathatunk belőle. Ezt teszik azok a pillangók is, akiknek megfelelő méretű szerszáma lóg az orra helyén és leér a virág kelyhének mélyére. Szegény méhecske. Neki nem ez a legjobb választás, mert rövid a szívószál az orra hegyén. Ha begyűjtöttétek és megszárítottátok naponta igyatok teát belőle. A szokásos módon leforrázunk egy teáskanálnyi szárított növényt és 10 percig állni hagyjuk. Takarjuk le, hogy a finom éterikus olajok, ne illanjanak el, és amikor levesszük a fedőt, a rajta lévő „vizet” öntsük vissza a teába vagy nyalogassuk le. Nagyon értékes gyógyanyag.
A vöröshere egyik leghatékonyabb gyógyterülete a változókori tünetek. Száraz nyálkahártyák, hőhullámok, hangulatváltozások stb. igen jól kezelhetők vele, hála a benne rejlő fitoösztrogéneknek. Férfiaknak is ajánlott a prosztata megbetegedéseire..
Naponta igyátok. Legalább két hét, mire egy gyógynövény hatni kezd. Ne legyünk türelmetlenek, ez nem szteroid injekció.
A társadalom elnőiesedett. Mit jelent ez? Ösztrogén túltengésben szenvedünk.
Ez az egyik oka a globális feminizálódásnak: az emberek nagy százaléka túlsúlyos. Én is. De nem csak ez a gond. Gyermekeket látunk 12 évesen olyan másodlagos nemi jelleggel, ami jócskán korai: pl. fiúk bimbózó mellekkel. Az orvosi elnevezése ennek jóindulatú mellmegnagyobbodás. De mi ebben a jó? És mi az oka mindennek? Vajon mikor alakult úgy, hogy normálisnak tekintjük, hogy szinte minden családban akad a karácsonyi asztal körül ülő rokonság közt egy télapó pocakos nagypapa vagy apuka?
És itt összeér a történet a hormonnal telenyomott tehénnel. Azért nézünk így ki, mert elképesztő mennyiségű hormont eszünk meg, aztán ez a megevett hormonmennyiség még egyszer visszatér hozzánk, mert amit kiválasztott az egyik ember, azt a csapvízből felveszi a másik, mert a csapvízből nincsen kiszűrve. Éppígy nem szűrik ki a gyógyszermaradványokat sem. Szóval, amikor büszkén feszítek, hogy én bizony nem szedek gyógyszereket, akkor azért éljek a gyanúperrel, hogy a többiek által elfogyasztott mindenfajta gyógyszer a szívgyógyszerektől az emésztésjavítókon át a kemoterápia maradványáig megjelenik a környezetünkben: a földben a vízben. Nem tudjuk kikerülni. Ez egy negatív kör. Felvesszük, megbetegszünk, gyógyszert szedünk, és még többet ürítünk és veszünk fel.
Az ösztrogéntúltengés szó nem hat ránk olyan durván, mintha azt mondom: rák. Pedig az ösztrogén túltengés hosszútávon sajnos vezethet rákos betegségekhez, mind a nőknél, mind a férfiaknál. Ezért betegszenek meg a japán nők kevésbé mellrákban, mint itt nálunk nyugaton. Mert sok olyan élelmiszert fogyasztanak, ami magas fito-ösztrogén tartalmú. Ilyen például a szója. A szójacsíra, a tofu, a tempeh, és a szója egyéb formái mind gyakori alapanyaga a japán konyhának. A szója sok fito-ösztrogént tartalmaz. Nyilván az sem túl jó, ha most neki esünk egy szójaökörnek és azt faljuk fel. Legjobb a legnehezebb: a mértékletesség.
Amikor igyekszem mértékletes lenni (és ez sajnos csak elég ritkán jön össze) mindig sokkal jobban érzem magam testileg is és lelkileg is. Na nem abban a pillanatban, amikor lemondok az utolsó három szelet kenyérről, vagy sültről, hanem rá fél-egy órával. Istenem, micsoda megkönnyebbülés, hogy nem a gyomorszájamig ér az emésztetlen étel!
AZ ÖSZTROGÉNTÚLTENGÉS egyik tünete a túlsúly. Az, hogy túlesszük magunkat már csak az ördögi kör egyik következménye. A testünk oly csodálatosan bonyolult, hogy nehéz lenne végigkövetni ezt a kört, de az biztos, hogy ahol mi is beavatkozhatunk, hogy megszakítsuk, az pont az utolsó három szelet kenyér előtt van. A sejtjeink persze ordibálni kezdenek:
„Hé! Hol marad a szokásos kenyér adagom, és hol van róla a centi vastag vaj vagy zsír? Micsodaaa? Hol a kolbász, a sajt, és a két szelet süti? Mínusz négyezer kalória! El fogunk sorvadni!” - így sipákolnak a sejtek és mi többnyire megszánjuk ezen árva sejteket és ellátjuk őket a szokásos adag drogjukkal: a túlsúly meg nem hogy csökkenne, inkább nő.
A vöröshere fito-ösztrogénje anti-ösztrogénként hat a sejtjeinkben és megakadályozza annak az agresszív ösztrogénnek a lerakódását, amit egyébként beengedünk. Hat a bőrre, a csontokra, minden szervünkre. És antioxidatív hatásával véd a ráktól. Nyilvánvaló hogy nincs egyetlen olyan növény sem, ami 100%-os védelmet jelent a rákkal szemben, ahogy más ilyen szer sincs. Miért? Mert a rák képződésének egyik oka a lélek bugyraiban lapul, és bár amit megeszel, az a lelkedre is hat, de kevés olyan növény van, ami azonnali hatállyal segít megbocsájtani, vagy elengedni a haragot, a bosszúvágyat, főleg olyan hatékonyan, hogy azt kézzelfoghatóan észre is vedd.
Mert bár létezik a Bach-virág terápia, ami ugye pont arról szól, hogy a virágokból készült cseppek mely lélekterületre hatnak, ezeket az információkat mégsem kezeljük olyan tényként, mint a mosogatógép pozitív hatását.
Mosogatógép = kényelmes este.
Bach-virágcseppek = küzdelem a lélek viharaival.
Sokan annyira félünk a saját lelkünk sötét részeitől, hogy sokkal inkább bevállalunk egy betegséget, minthogy szembenézzünk azzal, ami bennük lapul.
Ismertem egy asszonyt, aki rákos lett. Sok éve megromlott a házassága, de a gyerekekre való tekintettel a férjével nem váltak el. Mindenki járta a maga útját. Az asszony nem vett róla tudomást, hogy mekkora seb keletkezett a lelkében, amikor először derült ki számára, hogy a férje máshol keresi a boldogságot. Az asszony mosolya szélesen ragyogott, sikeres és gazdag volt. Amikor rákos lett a pénznek hála szinte bármilyen terápiát megengedhetett magának, meg is tette. De nem javult. Tudtuk, hogy a mélyben ott lapul az a hatalmas bánat: az eldobottság, a megcsaltság, a kihasználtság mételye. Az asszony tudta, hogy a megbocsájtás oda-vissza a férjével az igazi gyógyszer, de ahhoz hogy valaki megbocsásson először teljes nagyságában bele kell néznie a fájdalom mély vermébe. Ez pedig nagyon nehéz. Az asszony képtelen volt rá. Inkább választotta a halált, mint ezt a fájdalmat.
Sokszor választjuk inkább a fizikai megpróbáltatásokat, a betegséget, minthogy feltérképezzük, felkutassuk saját sebeinket. Ki gondolná, hogy egy apró virágból készült csepp, egy tea, egy fa ölelése segíthet nekünk ebben. Vagy éppen egy olyan picike piros virág,mint a here, amiből most megtanulunk limonádét készíteni.
Ez a limonádé attól is különleges, azon túl hogy egészséges és finom, hogy felvághatunk vele a barátaink előtt: ez egy színváltós ital.
Mindjárt elmagyarázom, mi történik: Vegyünk egy jó nagy marék friss vörös here virágot (a virágok mennyisége meg fogja határozni, hogy a végén mennyit változik a limonádé színe. Készítsünk egy teát a szokásos módon. Mire kihűl a tea a virágok színtelenné válnak a viz pedig sárgás lesz. Szűrjük le, és öntsük ki poharakba. Édesítsük mézzel, vagy amivel szeretnénk és adjunk mellé friss citromlevet vagy citrom szeleteket .
Amikor vendégeink beleteszik a pohárba a citromlevet, a here limonádé színe pár pillanat múlva rózsaszínné változik. És lőn boldogság! Mindenkinek jó egészséget!
Forrás: terepeuta.hu | hu.wikipedia.org