TS: Gratulálunk a versenyhez, de elsősorban az utóbbi idők sorozatához, ahol kismamaként is fantasztikus eredményeket érsz el. A New York-i verseny 10 km-e kicsit szokatlan így az olimpiai előtt.
New York, New York... ahogyan a dal is megénekli. Milyen érzés volt egy ilyen exkluzív versenyen futni, egy nagy világvárosban?
Nagyon különleges érzés volt. Mindig is el akartam jutni New Yorkba, szóval butaság lett volna tőlem a meghívást vissza utasítani. Az egésznek egy különleges légköre volt. A versenyszervezők állandó készenlétben álltak, hogy az atlétákat segítsék ha bármi problémájuk lett volna. Nagyon örülök, hogy eljöttem.
Megismertem 17 maratoni futót akik Rióban ott lesznek. Nem tudok egy másik olyan versenyről, ahol ennyi Olimpikon állna rajthoz az Olimpián kívül. Megtiszteltetésnek érzem, hogy egy ilyen versenyen részt vehettem. Ráadásul ez a legrégebbi verseny ami csak nőknek van, az első 1972-ben volt.
Szereted az ilyen versenyeket vagy közelebb állnak hozzád a családiasabb, kisebb felhajtású események?
Igen, nagyon szeretem az ilyen versenyeket. Végül is nem is tudom mikor indultam olyan versenyen ami családias lett volna, az országos bajnokságokon kívül. Az utcai versenyek általában hatalmas ember tömegeket mozgatnak meg, és szerintem ez egy csodálatos dolog. Bevallom őszintén, nem igazán szeretem a tömeget, de mégis imádom ezeket a versenyeket. Ha edzésről van szó, inkább arra vágyom, hogy kevés ember legyen körülöttem. Erre a minap jöttem rá, ahogy futottam a Central Parkban, és egyszerűen tele volt. Úgy éreztem magam mintha egy futóversenyen lettem volna. Persze a futók mellett, tele volt bringásokkal, és sétálgató turistákkal, New Yorkiakkal. Az úton csak egy irányba lehet haladni, ami fel van osztva három részre, szóval van a sétáló, futó rész, mellette a bicikliseknek , és amellett pedig az autóknak és a tipikus lovas kocsiknak szánt rész.
Készültél erre külön vagy teljesen része az olimpiai felkészülésednek?
Nem készültem rá külön. Őszintén szólva, egy térdfájásból felépülve érkeztem ide. Szóval a versenyt megelőző másfél hétben nem tudtam futni, és gyógytornászhoz, orvoshoz, manuál terapeutához, masszőrhöz jártam. Megfordult a fejemben, hogy le kéne mondanom a versenyt, már csak azért is mert Levit nem jó szívvel hagytam otthon. Aggódtam mi lesz vele, bár nem lehetne jobb kezekben az biztos. Nagyszülőknél van jelenleg. Szóval picit ketté szakadt a szívem. Húzott New York felé, a másik része meg marasztalt, ezért is gondolom, hogy lelki része is volt a térdfájásomnak. De Rió előtt mindenképp jó, hogy leteszteltem, milyen nekem lelkileg, és, hogy viselem. Levivel majdnem minden nap sikerül skyepolni, és napjában több videót kapok róla. Ő nagyon jól van. Szerencsére nem mutatkozik meg, hogy zavarná az, hogy nem vagyok most vele pár napig. Ez is megnyugtat.
A lábsérülésed/fájdalmad hogyan befolyásolja a következő heteket?
Szerencsére semmi komoly baja nincs a térdemnek, így csak annyiban befolyásolja, hogy sokkal óvatosabbnak, precízebbnek kell lennem, és jobban oda kell figyelnem az apróságokra. Több nyújtás, több SMR henger, szóval több figyelem a regenerálódásra edzések után.
A kisfiad veled lesz Rióban? Hogyan oldjátok meg a családi életet azokban a napokban?
Valószínű, hogy nem lesz velem Rióban. Beszélgettem Lizzy Leevel, akinek 2 éves a kislánya már, és ő is úgy gondolja, hogy jobb ha a gyermeke otthon marad. Mivel sokat nem tudnék velük lenni (párom és Levi), így szinte önzőség lenne a megszokott környezetéből kiszakítani, csak azért mert én hiányolnám őt. Azokat a napokat úgy oldjuk meg, mint ezeket a napokat amiket New Yorkban töltöttem, csak akkor párom is otthon lesz. Szóval párom és nagyszülők. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen sok segítő kéz vesz körül.
Milyen érzésekkel vágsz neki a nagy versenynek, milyen érzés egyszerre anyának és olimpikonnak lenni?
Izgatott vagyok, és nagyon várom már. Nagyon szeretnék jól futni, de mindenképp szeretném, hogy jobban sikerüljön mint a Londoni Olimpia.
Különleges érzés egyszerre anyukának és Olimpikonnak lenni, de nem szoktam erre gondolni. Imádom, hogy van Levente, és örülök, hogy sikerül mellette még a régi álmaimat is hajkurásznom.
Az olimpiai edzésterved utolsó 2 hónapja különbözik egy "kisebb", de nagy verseny előtti utolsó két hónaptól? Ha igen, miben? Mire helyezed a felkészülésed súlypontját nyáron?
Nem mondanám, hogy különbözik. Ugyanolyan nagy energiabedobással edzek mint máskor. Abban lehet különbséget felfedezni, hogy nehezebb megoldani az edzőtábor megvalósítását. Levit biztos vinném magammal, de még nem tisztult le bennem a kép, hogy hova és mikor tudnék menni.
Pihenésre lesz időd a nyáron? Vagy majd Rió után nyaraltok?
Hát igaz edzettem itt New Yorkban, de maradtunk 3 extra napot párommal. Ha megyünk nyaralni, akkor az biztos, hogy Rió után.
Köszönjük a beszélgetést, hamarosan folytatjuk...
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
https://www.terepsport.hu/futas-hirek/item/8248-erdely-zsofi-10-km-en-new-yorkban-allt-rajthoz-az-olimpia-elott#sigProId84dce9b15d
Edzések, edzéstervek: www.triatlonedzo.hu | Edzés cégeknek: www.cegedzes.hu