Benecz Paraferee Ferenc vagyok, közel 20 éve túravezető, 15 éve a Mozgásvilág.hu outdoor magazin újságírója (főleg mtb/gravel kerékpározás, túrázás témakörökben) főállásban pedig marketing és kommunikációt menedzselek egy sportszer kis- és nagykereskedés számára.
Elmesélnéd hogyan jutottál el a sherpa versenyhez?
Túravezetőként, lelkes túrázóként az ember tudatában van a sherpáknak, és azzal, hogy Európában már csak a Magas-Tátrában köszönhetjük a menedékházakban elfogyasztott hideg sörünket, a finom sztrapacskánkat ezen emberek szorgos munkájának. Magam részéről mindig is csodáltam a sherpákat, és bennem volt a kíváncsiság, hogy milyen lehet akkora teherrel a hátadon felmenni a hegyre… nem csak a kihívás része miatt, de a tudat miatt, hogy neked köszönhetően jut fel a cucc a többi túrázó számára.
Jó pár évvel ezelőtt, talán van annak már 10 éve is, újságíróként leltem rá először a hazai Sherpa Rally rendezvényre. Persze azonnal ki akartam próbálni, elsőre nem is érdekelt, hány kilogrammról és milyen távról van szó, csak csináljuk! Aztán annyira magával ragadott az élmény, a különleges társaság, hogy azóta már hatszor vettem a hátamra a hordkeretet… ezek közül csak egy alkalommal nem sikerült feljutnom a célig, kétszer pedig harmadikként értem fel.
A most megrendezésre került Sherpa Sprint különlegessége, hogy 10 évnyi kihagyás után került újra megrendezésre. Alapból a libegő alatti ösvényen és lépcsőkön haladt volna, de a reggeli eső után a szervezők a libegő alatti részt kicserélték egy másik turistaösvényre, ami egy picit kevésbé meredek és ezáltal kevésbé volt életveszélyes.
Idén a mezőny kevésbé volt népes, mint korábbiakban, de így is akadtak korábbi versenyekről ismerős arcok, bodybuilderek, és lelkes újoncok egyaránt. No, meg ott volt egy pocakos, vézna lábú öregember, akiről a rajt előtt kiderült, hogy Ő a „Beszkidi Sherpa”, valódi nevén Zdeněk Pácha, aki egy igazi rekorder sherpa, mivel pár éve 256 kilogrammnyi súllyal a hátán ment fel Csehország egyik hegycsúcsára.
Természetesen rendesen elvert mindenkit, és az igen megtisztelő harmadik helyre tudtam felérni mögötte – amúgy a közel 40 perces idejéhez képest 15 perccel voltam lassabb…
Mi a sherpa verseny története, hogyan kell elképzelni?
Egy Sherpa Rally, vagy Sprint, elsődlegesen nem a versenyzésről szól, bár a végén vannak helyezettek hirdetve, de leginkább önmagad leküzdéséről, a sherpák és a hegy előtti tiszteletről szól ez az egész.
Egy ilyen „versenyen” a feladat egyszerű: hátadon a teherrel A-ból B-be kell menni, ahol A-pont a hegy lábánál, míg B valahol a hegyen található, és ezen pontok között leginkább köves, sziklás, gyökeres turistaösvényeken haladunk.
Itthon a „király” kategóriában 60 kilogramm kerül a hordkeretre, de választható volt még 40, valamint 20 kilogramm is – ez külföldön annyiban más, hogy a kisebb kategóriákat nem feltétlen indítják, és van verseny, ahol a 60 kg helyett 100 kilogrammot kell cipelni.
Ami a távokat érinti, a sprint, ahogy a neve is mutatja egy gyorsabb egyben rövidebb változat. A budapesti sprint 1,6 kilométeres távon várta a résztvevőket, és a libegő alsó állomásától a lépcsősoron és turistaösvényen keresztül az Erzsébet-kilátóig tartó útvonalon 300 m szintet kellett mászni. A rally ennél hosszabb, 3+ km távon kb 400 m szintet tartalmaz, és a Nagy-Eged lábától a hegy tetejéig tart.
Menetközben bármikor, bárhol megállhatunk, sőt, a szervezők több helyen bakokat is kiraknak, melyekre könnyebb leülni a teherrel a hátunkon. Én egy segítőt szoktam vinni magammal, mert így nem kell figyelnem a belógó ágakra, plusz amikor le kell ülnöm, tud segíteni nem feldőlni…
Esetleg külföldi versenyekkel való összehasonlítást tudnál tenni?
A hazai versenyek a földrajzi adottságokból eredően picit könnyebbek, mint a külföldiek. Mivel nincsenek magashegységeink, így nem is tud akkora szint lenni a pályában… de szerintem ez cseppet sem vesz el a teljesítmény értékéből, hiszen a 60 kilogramm, az hatvan kilogramm.
Folyamatosan mozogsz, de erre a versenyre volt valamilyen extra programod?
A téli időszakban szoktam súlyzós edzésekkel készülni a szezonra, de idő hiányában ez nem egy hatalmas mennyiség, így nem mondanám komoly edzésnek… Alapvetően nem készültem speciálisan a sherpa versenyre. Lehetőségeimhez mérten sokat sportolok egész évben, az azokból „hozott” erőnlét és tapasztalat elégséges volt.
Heti átlag 20-50 kilométert futok terepen, ami mellett kevésbé rendszeresen, de aktívan mountain bikeozom és hegyi túrázom. Előbbit most már 25 éve űzöm, jelenleg előszeretettel endurozásra adva a fejemet, de sokat gravel bringázom is, ami a 2000-es évek montis hangulatát adja vissza számomra. Túrázás terén épp úgy szeretek több napos vándortúrára menni nagy hátizsákkal, mint könnyed egynaposra.
Meglehetősen közel állsz a természethez, sok kincset kaptál már a vadonban. Mégis mit ad még ehhez a Sherpa Rally?
Egy Sherpa Rally vagy Sprint teljesítése mindenképp erősíti a kitartásodat, és fejleszti az egyensúlyodat. A 60 kilogramm lépésről lépésre egyre nehezebbé válik, a hordkeret pántjai vágják a válladat, a fa hátlapja nyomja és dörzsöli a lapockádat és a gerincedet… Ekkora extra tömeggel a hátadon egy normál lépés is komoly egyensúlyozást igényel, nem beszélve arról, amikor az ösvényen fel kell lépned egy sziklára, picit le kell hajolnod egy belógó faág alá, vagy le kell ülnöd pihenni…
Vannak "legjobb" és "legrosszabb" sport élményeid?
Különböző élmény sok van, hisz aki sokat jár a hegyekben, sokat bringázik terepen, az átél hideget-meleget… de innen visszatekintve mindre hatalmas élményként gondolok, és nem rosszként.
Ezek az élmények előre visznek, ezektől fejlődünk, és leszünk tapasztaltabbak a következő kalandra.
Miért szereted az extrém kihívásokat?
Mert az élmény és a határaim feszegetése óriási feltöltődést ad számomra, és úgy gondolom talán ezekkel tudok másokat inspirálni és rávenni mozgásra… hisz, ha egy 110 kilós jeti meg tudja ezeket csinálni, akkor más is!
Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt évekből?
Talán minden közül az Achilles szakadásomból való felépülésemre vagyok legbüszkébb... A műtétem után a doki azt mondta, hogy innentől 12 hónapon át felejtsek el minden sportot, mozgást, amitől, lévén egy örökmozgó ember vagyok, közel voltam az összeomláshoz. Szerencsére az egyik barátom hazánk egyik legjobb rehabilitátora, és az utasításai alapján már a fekvő gipszben „tornáztam”, majd folytattam a tornákat a járógipszben és azt követően is – szinte sírásig kitolva minden feladatot extra körökkel.
A hatékonyabb rehabhoz elkezdtem mezitlábazva futni, amiben egyrészt az volt nagy szó, hogy 110 kg vagyok, másrészt pedig a balesetem előtt egy métert sem futottam semmilyen lábbeliben… Ezek eredményeként végül 6 hónappal a műtétet követően teljesítettem életem első terep félmaratonját (2h30m idővel)!
A futásban annyira megláttam a kihívást, hogy három évvel a műtétem után elindultam a Schneeberg Trail futóversenyen, és sikeresen teljesítettem a 32 km / 2400 m etapot.
Bringázás terén pedig nagy sikernek könyvelem el, hogy amatőrként pár éve dobogóra állhattam egy 5 napos cseh enduro versenyen, olyan riderek között, akik nap mint nap kőkemény terepen edzenek, míg én csak alkalomadtán…
A közeljövőben mik a terveid?
Mindig van új elvetemültnek tűnő terv, most épp elkezdtem felkészülni az első 100+ futásomra a Fertő-tó körül. Persze most sem a világcsúcs elérése vezérel, mint inkább a teljesítmény, hiszen a testalkatom inkább egy jetié, mint egy gepárdé… Már 24 órán belüli teljesítéssel is elégedett leszek, de persze „titokban” ennél picit jobb időt szeretnék…
Emellett keresem a következő bringás kalandomat is, hisz idén teljesítettük a 720 kilométeres Venetto Gravel teljesítménytúrát, és óriási élmény volt…
Ha tervezel újabb sherpa versenyt, akkor miben szeretnél fejlődni és hogyan?
Szeptemberben lesz a következő Sherpa Rally, de még nem tudom elindulok e… ennek oka egyszerűen csak a szabadidő hiánya. Ha indulok is, nem vezérel más, mint ismét teljesíteni stabilan a távot.
Dolgozol edzővel, tanácsadóval, szakemberrel, aki segít felkészülni?
Nem volt még ilyenre példa. Az ok egyszerű, tudom, hogy egy edző olyan időigényű feladatokat adna ki, amire nem lenne időm… plusz sosem a másokkal való versenyzés hajt, mint a saját magam leküzdése, amihez nem tartom szükségesnek egy edző meglétét.
Viszont élsportolókkal szoktam konzultálni, olvasok nyílt edzésterveket is, amikből pont annyit asszimilálok, amit az én szintemet elfogadhatónak tartok.
A meditáció, relaxáció milyen szerepet játszik az életedben?
Számomra ezeket az aktív élet jelenti. Nem tudok egy helyben lenni hosszú ideig… viszont egy adrenlindús vagy látványos montizás illetve túrázás feltölt és ellazít. Mindig csodálattal tekintettem azokra, akik képesek a meditáció művészetére… egyáltalán egyhelyben ülni a seggükön hosszú perceken át, mert az nagyon nem én vagyok.
Vannak példaképeid?
A szó szoros értelmében nem tudnék senkit példaképemnek nevezni, de sok ember teljesítményére felnézek, vagy tiszteletet érzek irántuk. Az utóbbi években például Rakonczay Gábor, vagy Lubics Szilvia emberfeletti teljesítményeit követem csodálattal.
Ez a kérdés számodra kicsit másként hangozhat, mit a legtöbb sportoló esetében: hogyan választasz sportfelszerelést, mik a szempontjaid?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy outdoor újságíróként sok újdonság, sok termék házhoz jön, és magam próbálhatom ki, tesztelhetem azokat. Ha olyan felszerelést kell vennem, amit vagy amihez hasonlót még nem próbáltam, akkor más újságok tesztjeit nézem meg. Szerencsére ma már sok gyártó, illetve hazai forgalmazó biztosít tesztelési lehetőséget, ezeket is érdemes kihasználni.
Alapvetően nem vagyok nagy „márkabuzi”, mindig keresem a jó ár-érték arányt, bár be kell látni, hogy sok esetben a márkás termékek nem csak a marketing bullshit miatt drágábbak, de tudásban is jobbak…
Ennyi szabadtéri tevékenység mellet van hobbid, valamilyen ettől eltérő kikapcsolódási területed?
A fő hobbim a terepkerékpározás és a túrázás, de a balesetem óta a terepfutás is fontos részévé vált az életemnek – bár ebben inkább csak a kihívást látom, és kevésbé tölt fel energiával, mint az első kettő.
Zene terén ipari fogyasztója vagyok a Spotifynak… szinte mindenhez hallgatok zenét (utazás, futás, munka), és imádok új, ismeretlen számokat felfedezni, minden műfajban.
Könyv terén sajnos idő hiányában kevesebbet fogyasztok, mint szeretnék, és amit olvasok az túlnyomó részt kedvenc szerzőm, Terry Pratchettnek a Korongvilág-sorozata.
Mik a tanácsaid annak aki sherpa versenyt szeretne teljesíteni?
Ha el akarsz indulni egy Sherpa Rally-n, tiszteld a hegyet és a súlyt a hátadon, ismerd önmagad és tudd hol a határod, legyél elszánt és kitartó, valamint ne feledd, a legtöbb sherpa nem úgy néz ki, mint Schwarzenegger, mégis 100-200 kilogrammal a hátukon felmennek a hegyre… nem azon fog múlni, mennyire vagy kipattintva, mint inkább mennyire vagy jó kondícióban és fejben!
