A Cocodona 250 idei kiadásán Rachel Entrekin olyan teljesítményt tett le az asztalra, amelyet az ultrafutásban nem kell túlmagyarázni: első nőként nyerte meg összetettben a versenyt, vagyis nemcsak a női mezőnyt, hanem mindenkit megelőzött.
A gyorshírek 56 óra 9 perc körüli időt közöltek – több forrás 56:09:48-at, mások másodperces eltéréssel 56:09:28/49 körüli adatot jeleznek –, de a lényeg nem változik: Entrekin bőven a korábbi abszolút pályacsúcs alatt ért Flagstaffba. A korábbi rekord Dan Green 2025-ös 58:47:18-as ideje volt, Entrekin pedig ennél több mint két és fél órával gyorsabban zárta a menetet.
Ez nem egyszerűen „jó napom van” típusú futás. Brutális tudatosság, állóképesség, kitartás, a nehézségek viselése. Az a kategória, amikor az ember az első nap és éjszaka után még udvariasan mosolyog, bár összeráncolja a szemöldökét, de a második nap után már csak magában beszélget a cipőjével és az út porával, a harmadik nap hajnalára pedig kiderül, hogy a zoknija is csak pihenni szeretne már.
Entrekin viszont nem szétesett, hanem egyre inkább összpontosított. Körülbelül a 61. mérföldnél átvette az összetett vezetést – ismétlem: az összetett vezetést! –, majd onnan fokozatosan növelte az előnyét.
Sajnos egy tragédia is történt a második napon.
Mi is ez a Cocodona 250 nevű, józan embernek kissé gyanús vállalkozás?
A Cocodona 250 az Aravaipa Running monumentális, ponttól pontig haladó arizonai ultrája. A 2026-os hivatalos adatok szerint a táv 252,9 mérföld, vagyis nagyjából 407 kilométer, a szintemelkedés 11 824 méter, az ereszkedés 10 450 méter, a maximális magasság pedig 2820 méter. Mindezt Arizonában, ahol a keselyűk köröznek a vadnyugati filmekben. Ez nem egyszerűen egy hosszú és nehéz terepultra, hanem egy többnapos túlélő futás, ahol a comb, a gyomor, az akarat, a felszerelés és a lélek egyszerre vizsgázik.
A pálya Black Canyon City térségéből indul, és Flagstaffban ér célba (Ott lakik az a John Fegyveresi, aki azon kevesek között van, akik teljesítették a Barkley Marathons versenyt, erről korábbi interjúnkban sok érdekest mesél.). Útközben olyan nevek kerülnek elő, mint Crown King, Prescott, Whiskey Row, Jerome, Clarkdale, Sedona és Flagstaff; a terep pedig szintén váltogatja a jelmezeit: Sonora-sivatag, kanyonok, fenyőerdők, vörös sziklák, magashegyi hűvös, majd a végén a Mount Elden környéki emelkedők.
A verseny hivatalos leírása szerint a Cocodona Arizona ikonikus ösvényeit és településeit fűzi össze, a Black Canyon National Recreation Trailtől az Arizona Trailig és a Flagstaff Loop Trailig.
A felszíneloszlás is beszédes: 45% singletrack, 46% double-track, 9% aszfalt. Vagyis van benne minden, amitől az ember egyszerre érzi magát terepfutónak, túrázónak, expedíciós kalandornak és olyasvalakinek, aki a harmadik frissítőponton már bölcs tanácsokat ad a levesnek is. Egyszer Chuck Norris is majdnem teljesítette a versenyt...
Az extrém terepultra győzelem kulcsa: kevés megállás, hideg fej, erős láb
Entrekin futása szakmailag azért különösen érdekes, mert nem egy késői összeomlásokkal tarkított túlélőversenyből jött ki a legjobban. Ő tempót diktált. A beszámolók szerint a 24 órás pontnál már a féltáv környékén járt, a 48 órás állásnál pedig kevesebb mint 30 mérföld volt hátra, és ekkor már a pályacsúcs is nagyon erősen képbe került.
Közben Kilian Korth, Cody Poskin, Heather Jackson, Joe McConaughy és Courtney Dauwalter is komoly nevekként dolgoztak a mezőny elején. Korth egy szakaszon közel tudott kerülni Entrekinhez, de a végső 50 mérföldön a különbség már nagyjából két órára nőtt.
Ez nemcsak fizikai fölény, hanem stratégiai hidegvér: Entrekin úgy ment át két napon és két éjszakán, mintha az alvás csak egy kedves, de nem időszerű javaslat lenne. Gyakorlatilag nem aludt.
A Run247 beszámolója szerint Entrekin alig időzött a 21 frissítőponton, és a verseny után azt emelte ki, hogy az idei célja az volt: ne álljon meg a pihenő pontoknál. És ezt meg is csinálta. Ami nagyon durva, hiszen az ultrafutásban ez a mondat egyszerre hangzik szinte banálisan és egészen félelmetesen – mert 250 mérföldnél a „nem állok meg” már nem elhatározás, hanem szinte kinyilatkoztatás.
Az terepultrás mezőny, amelyben nem lehetett csak úgy „villantani” egy győzelmet
Az idei Cocodona mezőnye kifejezetten erős volt. A női oldalon ott volt Courtney Dauwalter, az ultrafutás egyik legnagyobb ikonja, Heather Jackson korábbi profi triatlonista, Mika Thewes, Lindsey Dwyer és más hosszútávú specialisták. A férfiaknál Joe McConaughy, Kilian Korth, Michael Versteeg, Edher Ramirez, Jeff Browning, Jeff Garmire és Max Jolliffe is a kiemelt nevek között szerepelt.
Entrekin győzelme nem gyenge mezőnyben született. Nem arról volt szó, hogy „jókor volt jó helyen”, hanem arról, hogy a Cocodona egyik legerősebb versenyén a teljes mezőny fölé emelkedett. A verseny előtt sokan Dauwaltert várták kiemelt esélyesként, különösen a 200 mérföld feletti versenyeken mutatott múltja miatt, de Entrekin ezen a héten olyan stabilitást mutatott, amelyet még a legnagyobb neveknek is csak kalappal lehet köszönteni.
A Cocodona különleges extrái: livestream, több táv, nagy cirkusz – mindegyik jó értelemben
A Cocodona mára nemcsak futóverseny, hanem egy egész ultrafutó fesztivál. A fő szám mellett 125, 100, 80 és 40 mérföldes távok is kapcsolódnak az eseményhez, a hivatalos oldal pedig 2026-ban is külön livestreamet és live trackinget hirdetett. A Mountain Outpost közvetítése miatt a verseny sokaknak otthonról is követhető volt – bár ez veszélyes műfaj, mert az ember csak „öt percre” néz bele, aztán három órával később még mindig azt figyeli, ki mennyi időt töltött egy frissítőponton leves és zoknicsere között.
A szervezési háttér is komoly: a 250 mérföldes távon 21 frissítőpont és 4 vízpont segíti a futókat, a frissítőpontokon többféle étellel és itallal, sok helyen meleg étellel is. Ez nem luxus, hanem életmentő logisztika: ekkora távon a verseny nemcsak lábon, hanem gyomron, fejen, cipőfűzőn és csapatmunkán is eldől.
A Cocodona 250 idei fő távján mintegy 400 futó vágott neki a 253 mérföldes útnak. A Trackleaders élőkövetése szerint a 250 mérföldes mezőnyben 271 férfi és 124 női induló szerepelt, vagyis Rachel Entrekin nemcsak történelmi női sikert aratott, hanem egy közel négyszáz fős, erősen férfi többségű mezőny élén ért célba. Ez már nem üvegplafon-repedés volt, hanem terepcipővel végrehajtott bontási munka.
A nehézségek: időjárás, alvásmegvonás, navigáció – és a verseny tragikus árnyéka
A Cocodona egyik legnehezebb eleme, hogy a futók nem egyféle környezetben mozognak. A sivatagi kezdés után jönnek a magasabb hegyek, a hűvösebb erdők, a technikás ösvények, a vörös sziklák és a végén Flagstaff környékének emelkedői. A hivatalos és szakmai előzetesek is kiemelték, hogy a versenyen a nappali meleg, az éjszakai hideg, a szél, az eső, sőt akár hó is szerepet kaphat.
Az idei versenyt ráadásul tragédia is beárnyékolta: a szervezők közlése szerint egy résztvevő súlyos egészségügyi vészhelyzet után elhunyt a verseny közben. A szervezők a család iránti tiszteletből nem közöltek további személyes részleteket, a verseny pedig a futó emlékének tiszteletére folytatódott. Erről csak csendesen és méltósággal lehet írni: az ultrafutás romantikája mögött mindig ott van a valós kockázat, és minden célba érés mögött ott állnak azok is, akik segítenek, mentenek, figyelnek, támogatnak.
Entrekin útja: három Cocodona, három szintlépés
Rachel Entrekin Cocodona-története szinte tankönyvi ív.
2024-ben első Cocodona-indulásán megnyerte a női versenyt és 11. lett összetettben, 73:31:25-ös idővel. 2025-ben női pályacsúccsal, 63:50:55-tel nyert, és már negyedik lett összetettben. 2026-ban pedig nemcsak a női győzelmet védte meg, hanem az egész versenyt megnyerte.
Ez a döbbenetes fejlődési sor nem puszta statisztika, hanem annak a jele, hogy Entrekin nem „elkapta” a Cocodonát, hanem megtanulta. Ismeri a tempót, a frissítést, a frissítőpontok ritmusát, a saját mentális mélypontjait, a pálya becsapós szakaszait. A
250 mérföldes ultrán a győzelem nem ott születik, amikor valaki gyorsan fut. Hanem ott, amikor 190 mérföld után is képes értelmes döntést hozni. Például azt, hogy most eszik. Most cipőt cserél. Most nem hisz annak a kis hangnak, amely szerint Flagstaff talán csak egy mítosz.
Rachel Entrekin 56:09:48-as ideje nagyjából 7,25 km/órás teljes versenyátlagot, vagyis 8:16–8:17 perc/km körüli tempót jelent.
A Trackleaders saját élőkövetése is nagyon közel ezt adja: ha a 4 óra 40 perc állásidőt leszámoljuk, akkor már kb. 8,53 km/h, vagyis 7:02 perc/km körüli tempó – ami 400+ kilométeren, 12 ezer méter szinttel, nehéz tereppel, két éjszakával, frissítőpontokkal együtt egészen durva, nem az „átmozgatós” kategória.
Vegán életmód, ami segíti a győzelmekben
Rachel Entrekin hosszú ideig vegetáriánus volt, mielőtt a teljes növényi alapú étrendre váltott volna. Bár a pontos évszámot ritkábban említi, a vegán életmód már évek óta szerves része a sportolói identitásának és sikereinek. A váltást részben az egészségügyi előnyök, részben pedig a teljesítmény optimalizálása motiválta. Rachel nyíltan beszél arról, hogy a növényi étrend segített neki rendezni a kapcsolatát az étellel, és stabilabb energiaszintet biztosít a 200+ mérföldes versenyeken. Versenyei alatt is kizárólag vegán üzemanyagot használ, például a Precision Fuel & Hydration speciális termékeit. Ezt egy külön cikkben lemezzük.
Eredmények a publikálás idején
A cikk készítésekor Rachel Entrekin összetett győzelme és új abszolút pályacsúcsa már lezárt hír. A teljes 250 mérföldes mezőny végleges eredménylistája ugyanakkor a verseny menetrendje miatt még frissülhet, hiszen a hivatalos szintidő 125 óra, a befutó pedig szombatig tart. A férfi verseny élén a friss beszámolók alapján Kilian Korth állt, mögötte Cody Poskin és más üldözők harcoltak a dobogós helyekért, míg a női élmezőnyben Heather Jackson és Courtney Dauwalter is kiemelt szereplő volt.
Cocodona 250 adatok
Helyszín Arizona, USA
Útvonal Black Canyon City térsége – Flagstaff
Táv 252,9 mérföld / kb. 407 km
Szintemelkedés 38 791 láb / kb. 11 824 m
Szintidő 125 óra
2026-os összetett győztes Rachel Entrekin
Győztes idő 56:09:48 (pontosítás alatt)
Miért nagy eredmény ez az ultrafutás számára?
Mert a 200 mérföld feletti versenyeken a teljesítmény nem lineáris. Aki 100 mérföldön erős, az nem automatikusan erős 250-en. Itt már a klasszikus futósebesség mellett döntő a hőszabályozás, az alvásstratégia, a gyomor stabilitása, a lábápolás, a mentális önmenedzsment és az, hogy a futó képes-e napokon át ugyanazt a célt újra és újra választani.
Entrekin győzelme ezért mérföldkő. Nem „női rekord”, nem „különdíj”, nem egyszerű sporttörténet. Összetett győzelem. A leggyorsabb ember a pályán ezen a héten Rachel Entrekin volt. Pont. Vita nélkül.
És ha ezt valaki túl patetikusan hangzónak érzi, annak csak annyit mondok: próbáljon meg két éjszakán át futni Arizonában, aztán térjünk vissza és vitassuk meg.
Forrás: runningmagazine.ca | run.outsideonline.com
Amikor már 43 óra telt el a Cocodona 250 versenyen egy futó meghalt a verseny közben.Ezt a szervezők jelentették be kedden késő este.
„Családjuk és szeretteik iránti tiszteletből jelenleg nem osztunk meg további személyes adatokat, de csapatunk támogatja a közvetlenül érintetteket, és csak akkor osztunk meg többet, ha és amikor az indokolt” – mondta Jamil Coury, a verseny alapítója a verseny élő közvetítésében közzétett bejelentésben.
„A verseny folytatódik, de most a futó tiszteletére arra kérünk minden résztvevőt és csapatot, hogy vigyék magukkal a futó emlékét az ösvényeken, a hét további részében és a jövőben is.”
