Mit mondjak, volt min csorgatni a nyálunkat. A kicsit elhúzódott színpadi fellépés eredménye, az lett, hogy este 8-ra értem haza. Gyorsan készítettem vacsorát, lezuhanyoztam, ettem és 10 előtt sikerült ágyba kerülnöm. Persze alvás előtt még elmondtam egy imát, hogy reggel ne essen az eső, mert bringával készültem Telkibe jutni.
Reggel 5, megszólal a vekker! Nem igazán akaródzik felkelni, de muszáj! Gyors reggeli kávé, átgondolom mit is vigyek, hogy öltözzek. Kinézek a teraszra, felhős, kicsit szeles, de nem esik. Összekészítem a cuccot, közben bekapcsoltam a számítógépet. Reggelit készítek, evés közben böngészem a neten a bringához a cuccokat, hogy minél előbb le tudjuk egyeztetni.
Bálint se pihen, jönnek az infók. Egy darabig még válaszolok, aztán öltözök és irány a végtelen.
Viszonylag lazán tekerek, időm van, hisz 10-kor van rajt. Amúgy is emelkedő van Tinnyéig, onnan váltakozva sík és dombok. Közben Zoli és Zsuzsi húztak el mellettem az esztergomi különítményből.
Még nincs 9 és beérek Telkibe. Az iskolát nem keresem, hisz már voltam itt 2013-ban is. Mindjárt a kapuban ismerősök Fekete Dani, neje Ági, Roland és Csanya, az ajtóban Zsuzsi és Zoli. Bringát beviszem, jobb félni ugyebár! Felveszem a rajtszámot, közben jönnek az ismerős arcok és a csapat is elkezd szálingózni. Dénes, Gergő és Évi a törpével, Viktor, Timon, Mini, majd Ottó és Niki is befut.
Szépen beszínesítettük a tornatermet! Vázsonnyal is váltok pár szót, Taki Zsolt, Szíj Zoli és még sorolhatnám. Dénes hozott magával egy stábot, így még a cipőt is kétszer kellett felvennie. Kicsit később aztán kimegyünk egy közös melegítésre, amit szintén rögzítenek. A sok kellemes beszélgetés és a bemelegítés el is vette az időérzékem. Már megyünk is a rajthoz.
Elhangzik a rajt, Gergővel és Dénessel vágok neki a hosszútávnak. Még jó, hogy mindenkinek mondtam, az elejét könnyű elfutni, 3,5 km emelkedő, 240 szint, ami aszfalttal kezdődik. Egy darabig elöl, majd visszább vettem, mert a pulzusom az egekben. Vázsonnyhoz még 3 srác és Hajduska csapódott, majd még egy emberke. Őt a Mecsek Trailen már láttam, jól megy felfelé. Kicsit ugyan túl volt öltözve, de elment ő is.
Aztán az emelkedő tetején, még előttem volt én meg lépést váltottam. Kicsit hosszabbakat kezdtem lépni, ami be is jött. Fokozatosan felértem rá majd elhagytam, ekkor jött egy kis bibi. A lábszáram csakúgy, mint az előzőn megint begörcsölt. Gergő ért mellém és az első ellenőrző pontra együtt értünk. Gergő szólt „Nem állok meg!” mire én „Azért a dugókát ne feledd!”.
Szinte egyszerre csekkoltunk és robogtunk is tovább! Nagykovácsi szélét érintve indultunk a Kutya-hegy felé. Innen 6 km és 250 szint a Szénásig. A lábam nem akart javulni, ezért beálltam Gergő mögé, aki nagyon jó, egyenletes tempót diktált. A sárgán felfelé végig próbáltam lépést tartani, aztán nem sokkal a kék kereszt előtt, a lábam javult és átérve a kerítésen Gergő szinte megállt, de buzdított, hogy menjek.
Mentem is, de nem reméltem, hogy beérem az elejét. Egy szakaszon fel lehetett látni a Szénásra, ahol az élboly éppen felfelé kapaszkodott. Nekem még egy kevés volt addig. Mászás közben, a zselém felét benyeltem és ez a kb. 2 méter volt az egész úton, amit sétáltam. Felérve a tetőre megint dugóga, itt visszanézve láttam Gergő is jön azért. Aztán a le felébe érdemes volt figyelni, mert köves, gyökeres rész jött, nem szerettem volna kitörni a nyakam. Kiérve az aszfaltra, a lenti szakaszon, sokat előre lehetett látni. Valaki ott volt, de távolinak tűnt.
Beérve Nagykovácsiba a főúton átkelve jött megint egy ellenőrző pont. Innen frankó mászás a piroson, amit már jól ismertem, mégis rosszul esett. Egy meredek aszfalttal kezd, majd kicsit enyhülve halad az erdőbe tovább. Ez 200 méter szintet jelentett a tetőig és onnan még 10 kili volt vissza. Itt feltűnt előttem Hajduska, de a le felében még tartotta magát. Aztán egy rövid mászás és megint ereszkedtünk. Nagyon jól lehetett haladni, a talaj is kiváló volt. 20 kilométernél értem utol és el is mentem mellette.
Aztán jött egy új szakasz, ami a Crosskovácsi Maratonon, lefelé bringával, az itt felfelé futva. Nem meredek, viszont hosszú, 1 km-en 100 méter emelkedés. Itt értem utol Ottót, aki láthatóan fáradt volt. Kicsit próbáltam buzdítani, de nem erőltettem, hisz tudom milyen, amikor nem megy. Aztán még 3 km lefelé a célba, azon az úton ahol felfelé is indultunk. Kiérve a házak közé, már csak be kellett érni. Kicsit még meghúztam, aztán bent is voltam a célban.
Hát jól esett, főleg mert végig futottam, de el is fáradtam. Niki, már várta Ottót, Viktor már beért, ők feljebb jöttek Timonnal a pályán filmezni. A nyújtást most sem hagytam ki, csak ezután mentem be, a jól megérdemelt Colát és a gulyást elfogyasztani.
Megtudtam 5. lettem, aminek örültem, mert az idei 3 rendezvényen ahol indultam, nem igazán ment. Persze ehhez kellett a szombati napi motiváció és a mostani csapat megjelenés adta adrenalin is. Szép lassan mindenki visszaért, ki fáradtan, ki elégedetten, de mindenki épségben. Illetve majdnem, mert Dénes egyet bukfencezett a Szénásról lefelé, de pár horzsolással megúszta a dolgot. Egy jó kis beszélgetés és energiapótlás után indultam haza, bár Évi és Gergő invitáltak hozzájuk egy kis összejövetelre, de sajnos muszáj volt mennem. Hazafelé nagyon jól ment a tekerés és jól át is mozgatott a futás után.
Otthon aztán kicsit elszomorodtam, mert míg a mostani 2 óra 13 perccel 5. lettem, addig a 2013-as versenyen, ugyan csak 8. de 2 óra 2 percet futottam. Hiába, még év eleje van! Legközelebb március 14-én az Over Pilis Vertikalon, majd másnap a Pilis Vörös Vár maratonon leszek fellelhető.
Addig is jó felkészülést mindenkinek!