UBM RedRun Pilisvörösvár – ahol a futás családi ünnep, a pálya gyors, a célbaérkezés fesztivál

Van az a futóverseny, ahol az ember már a rajt előtt érzi: itt nem csak stopper lesz, hanem napfény, család, tópart, gyerekzsivaj, néhány komoly tekintetű gyorslábú, és az a bizonyos cél utáni mondat, hogy: „jó volt, jövőre is jövünk… csak addig kicsit edzünk is, nehogy megint a combunk tárgyaljon helyettünk.”

A pilisvörösvári UBM RedRun pontosan ilyen futófesztivál. Nem akarja túlbonyolítani a dolgot: futni kell, örülni kell, tapsolni kell, a gyerekeket engedni kell száguldani, a profikat pedig megnézni, hogyan néz ki az, amikor valaki látszólag könnyedén fut olyan tempót, amit mi kerékpárral is csak akkor, ha lejt és hátszél van.

Ugyanaz a hétvége, de két teljesen különböző terep, Európa két szegletében - egy ikerpárnak ez még különlegesebb kihívás, mert a normál futó örül, ha sikerül időben megtalálnia a cipőjét, a kulacsát és a rajtszámát a Völgyi ikreknél viszont úgy tűnik, ez csak a kezdet. Ádám Dél-Európában állt rajthoz az XTERRA terepfutó Világbajokságon, Balázs pedig ugyanazon a hétvégén két hazai eseményen, a solymári SzalamandRUN-on és a pilisvörösvári UBM RedRun futóversenyen gyűjtötte a kilométereket, az élményeket és győzelmeket. Igaz, egy terepfutó hétvége sár nélkül olyan, mint hegy emelkedő nélkül: gyanús - de ezen a hétvégén mindkét fiatalember nélkülözte a sarat. 

Két testvér, három verseny, egy közös történet a terepfutásról, fejlődésről és arról, hogy a jó kaland több mint a kilométerek száma.

Kinek van kedve futni amikor zuhog az eső és fúj a hideg szél? Pilisvörösváron több százan bizonyították, hogy a legrosszabb időjárás sem lehet akadálya egy futóversenyen való elindulásnak. A pilisvörösvári 4. UBM RedRun minden korosztálynak izgalmas és szép versenyt kínált, ahol nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok és a gyerekek is óriási versenyt vívtak - önmagukkal, egymással és a körülményekkel.